Megtapossák a dán zászlót Hebronban © AP

Medgyes Péter (szíriai nagykövet): Spontán tüntetésről van szó. Az itt élő embereket, különösen a mélyen vallásos embereket felháborították a dán sajtóban megjelent karikatúrák.

O. J. : [Szíriában] nem rendelkeznek az állampolgárok alapvető alkotmányos jogokkal, így a gyülekezés szabadságával, lehet ott épületeket felgyújtani, tüntetni, demonstrálni anélkül, hogy a hatóságok engedélyeznék?

M. P.: Kétségtelen, hogy a hatóság nem kellő hatékonysággal lépett fel, főleg akkor, amikor láthatták, a békésnek induló tüntetés végül is egyre jobban elfajul, először a dán, utána pedig a norvég követség épületét lángra lobbantják, és vandál akciókat hajtanak végre.

Tamás Lajos (libanoni nagykövet): Bejrútban az akciót a kormány, a külföldiek, de a lakosság is egyértelműen előre megszervezett akciónak minősíti. Ezt bizonyítja, hogy buszokkal hozták fel vidékről a később randalírozókat. Libanon lakosságának 40 százaléka keresztény. Sajnos egy-két templomot is inzultus ért. Ezt a miniszterelnök és a muzulmán vallási vezetők mélyen elítélték, éppen úgy, mint a dán nagykövetség elleni inzultust.

O. J.: Kik hozták oda ezeket a buszokat?

T. L.: Ezt most vizsgálják, 300 embert már letartóztattak. Többségük szíriai állampolgár, illetve palesztin menekült. Ennek nyomán a parlamenti képviselők egy része követeli a kormánytól, nyújtson be Szíria ellen panaszt az ENSZ-ben. Muzulmán vallási vezetők, akik Bejrút ezen részében élnek, próbálták megfékezni a tüntetőket, randalírozókat, de azok nem engedelmeskedtek. Ez is bizonyítja, idegenekről van szó. Ha helyiek lettek volna, akkor feltétlenül engedelmeskednek vallási vezetőiknek.

Bokor Balázs (volt szíriai nagykövet): Amikor arról beszélünk, hogy erőszakos cselekményekre került sor a térségben, ebben nemcsak a vallási érzékenység játszott szerepet, hanem a társadalmi, gazdasági problémák is. A legtöbb arab és muzulmán országban az iszlám modernizálása, a demokratizálási törekvések egyfajta ellenkezést váltanak ki. Az adott országokban hatalmon levő erők értelemszerűen nem túlságosan elkötelezettek a demokratikus lépések iránt, hiszen azok veszélyeztetik politikai túlélésüket. Kétségtelen ugyanakkor, az erőszakos cselekmények kialakulásának az egyes országokban eltérő gyökerei vannak: Libanonban, mint hallottuk, a vezetők maguk mondták ki, hogy külső erők játszottak ebben szerepet. Egyúttal nem zárhatjuk ki a spontán, valóban vallási sértettségből fakadó fellépést sem.

Pick Róbert (katonapolitikai elemző): Az USA elindította a terror politikája elleni háborút, valamikor 9/11-e után. Ezt politikai nyomással próbálták elérni, az Afganisztánra mért csapás után, de ehhez Európa nem csatlakozott, és az USA megindította az Irak elleni hadműveletet. Ennek sikere nyomán megváltoztak a Közel-Kelet erőviszonyai: az USA-barát, Európa-barát arab kormányok mozgástere kitágult, belátható közelségbe került a zsidó-palesztin béke. Saron megengedhette magának, hogy kivonuljon Gázából, megindult az útiterv program. Most viszont a korábbi erőviszonyok helyreálltak a Közel-Keleten. Ezek a karikatúrák jó ürügyet szolgáltattak az ellencsapás végrehajtására. A Nyugat-barát arab kormányok ismét nyomás alá kerültek, visszaállt számukra a korábbi szűk mozgástér. A Hamasz győzelmével ugyanolyan távol került a zsidó-palesztin béke, mint korábban. Teherán eléri, hogy enyhül az atomprogramjára nehezedő nyomás, akkor, amikor a Biztonsági Tanács elé utalták az iráni kérdést, és felmerült az ellenük érvényesíthető embargó lehetősége.

O. J.: De akkor a nyugati liberális demokráciák részéről elégséges válasz a bocsánatkérés?

P. R.: A kormányoknak nincs miért bocsánatot kérniük. Tőlük független újság azt ír, amit akar, azt rajzol, amit akar, még ha ízléstelenségeket is követ el, amelyek alkalmasak voltak a megmozdulások kirobbantására. A liberális demokráciáknak nem lenne szabad tovább erodálni az euro-atlanti gondolatot, és egységesen kellene fellépniük pozícióik megőrzésére. Valószínűleg nem volt véletlen, hogy a francia elnök atomcsapások lehetőségét említette néhány hete, és az sem, hogy Merkel asszony, a német kancellár, erős kifejezésekkel illette Iránt. Úgy tűnik, az Európai Unió is fel fog zárkózni.

O. J.: Milyen gazdasági érdekeink vannak a térségben? Egy EU tagországok elleni bojkott mennyire érintheti érzékenyen Magyarországot illetve a közösséget?

B.B.: A közösség és Magyarország érdeke alapvetően azonos. A múlt év első nyolc hónapjában 853 millió dollár volt a Magyarország és az arab világ közötti kereskedelmi forgalom, és ebből csupán 27,5 millió dollárt tett ki a magyar import. Az Európai Unió nagyobb országainak természetesen ennél jóval jelentősebb a kereskedelme. Elég, ha csak a már „sebeket” kapott Dániát említjük, amelynek kereskedelme az arab országokkal több mint százszorosa a magyarnak. Ha a helyzet nem kerül hamarosan nyugvópontra, akkor ez az EU gazdasági érdekekeit komolyan fogja sérteni. Hallhattuk, hogy Irántól kezdve Jordániáig, számos országban javasolták, hogy léptessenek életbe bojkottot a karikatúrákat megjelentető országok, így Magyarország ellen is. Ez természetesen komoly gondokat okozhat. De nemcsak a gazdasági érdekek sérülhetnek, hanem mindez politikai, társadalmi kihatással is járhat.

Már a karikatúrák megjelenése előtt észrevehettük a belső erjedési folyamatokat, amelyek egyes arab országban megjelentek: Egyiptomban előre tört a Muzulmán Testvériség, Libanonban - miután Szíria kivonult – egyre feszítőbbé váltak az ellentétek keresztények és muzulmánok között. Szíriában, amely valójában egy szekuláris ország, hiszen el van választva az állam az egyháztól, egyre gyakrabban tűnnek fel a hizsábos, tehát fejfedős, beöltözött nők, és ritkábban láthatók az európai divatot követő nők. Itt is a belső, gazdasági, társadalmi problémák miatt az iszlám felé fordulnak az emberek, ugyanúgy, mint az Arab-öböl országaiban, Jemenben, Marokkóban, Tunéziában. De Jordániában is. Jó táptalajra hullottak tehát ezek a karikatúrák, remek ürügyet jelentettek az atrocitásokhoz. Itt kell beszélnünk a felelősség kérdéséről. A karikatúrákat megjelentető lapok esetében az ország kormánya sem közvetve, sem közvetlenül nem vonható felelősségre. Ugyanakkor nem mondhatjuk el ezt azokról az országokról, ahol erőszakos cselekményekre kerül sor, mert ott a kormányok igenis felelősséggel tartoznak az atrocitásokért.

O. J.: Jó, de akkor azt lehet mondani, hogy a muzulmán világ felől nézve a liberális demokráciák, a nyugati világ az a maga szólásszabadságával, a maga sajtószabadságával, a maga gyülekezési szabadságával, a létével, bármelyik pillanatban gyúló anyagot képes produkálni. De mi a céljuk egyáltalán a jemeni sivatag kellős közepén dán zászlót égető, lefátyolozott arcú muzulmán nőknek? Nekik vagy másnak mi a céljuk?

P.R.: A cél, hogy a térségben megteremtsék az iszlám hegemóniát. Tehát, hogy a jövőt, ami az energiától függ, inkább ők határozzák meg, mint mások. Ugyanakkor nyilván felmérték, hogy az olaj egy véges dolog és valószínű, hogy hitbeli tételeikhez híven a térséget a magukénak akarják tudni, hogy azután az iszlám világ ezen a területen egy boldog kalifátusban egyesüljön. A kalifátusokat persze nem azért alapítják, hogy megálljanak az adott kalifátus határainál….

O.B.: Az egyes arab illetve más muzulmán országokban az iszlám fundamentalizmus ilyen-olyan társadalmi és politikai okok, gazdasági problémák miatt egyre erősebbé válik. Láthattuk azokat a hatalmas tömegeket, amelyek megmozdultak Egyiptomban a választások idején, és tudjuk, ezekben az országokban a népesség gyorsan növekszik. Erőteljes az elszegényedés, hatalmas a szegények tömege, tele vannak gazdasági problémákkal. Iszlám fundamentalista erők viszont fel tudják használni ezeket az elszegényedett tömegeket céljaikhoz.

Elég paradox a helyzet, amiről beszélünk, mert számos arab ország parancsuralmi rendszere képes volt fenntartani a rendet, társadalmi szinten is, a közbiztonság szintjén is. Elképzelhetetlen volt - a gyülekezési szabadság korlátozása miatt - hogy bárki az utcára vonuljon és bármi ellen, akár egy külföldi karikatúra ellen is fellépjen. Az amerikai és európai érdekeknek és elképzeléseknek megfelelően „segítő szándékkal” elindított folyamatok a demokráciát voltak hivatottak propagálni. Ám kiderült, hogy míg a korábbi parancsuralmi rendszerek a helyzet magaslatán voltak saját társadalmuk kezelése szempontjából, amikor a demokrácia szele megérintette e társadalmakat, sokkal nagyobb kihívásokkal kerültek szembe. Egyebek között ezért gyengültek meg ezek az arab kormányok. Nem elég, hogy a demokráciával szembeállnak, saját társadalmukkal az utcán is kezdenek szembeállni. Közben az iszlám térhódítása folytatódik.