A szegény queensi családból származó Daymond John az elejétől fogva a divatiparban kereste a boldogulás lehetőségét: olyan pólókat nyomtak, amelyen aktuális eseményekhez köthető szlogenek szerepeltek. Például amikor a nehézsúlyú bokszoló Mike Tysont letartóztatták, kijöttek a „Free Mike Tyson” pólókkal és hasonlók. „Ekkor tanultam meg, hogy ha egy szlogenhez vagy márkához érzelmi töltet is párosul, akkor az eladások megugranak. Ezután kezdtem el gondolkozni egy olyan márkában, amely a feketék öntudatára épít. Ez lett a FUBU, vagyis For Us By Us (Nekünk, általunk).

A márkát szerették is, egyre több rapper viselte, az áttörést még is az hozta meg, amikor egy Las Vegas-i szakkiállításon sikerült összehoznia egy 300 ezer dolláros megrendelést. A probléma csak az volt, hogy egyáltalán nem voltak meg az eszközei és a forrásai ekkora mennyiség leszállításához. Először egy bankhoz fordult hitelért, ahol elutasították. De nem adta föl, amíg nem járt ugyanígy 26 másik banknál - írja a CNBC.

Ekkor édesanyja sietett segítségére, aki felvett egy második jelzálogot a családi házra, az így kapott 100 ezer dollárból pedig átalakították a házat egy mini textilgyárrá. A pénz azonban elfogyott és mikor már a jelzálogot sem tudták fizetni, Johnnak vissza kellett mennie dolgozni egy étteremlánchoz, édesanyja pedig a helyi újságban feladott egy hirdetést: egymilliós megrendelés keres befektetőt.

A legtöbb hívás komolytalan volt, de az egyik érdeklődő a Samsung textildivíziója volt, ahol ráéreztek a trendre és ajánlatot tettek Johnnak: finanszírozzák az ominózus megrendelést, ha vállalja, hogy három éven belül feltornázza az eladásokat 5 millió dollárra. John tudta, hogy ezzel nem lesz gond, ezért belement. Nem is volt: három hónap alatt harminc millió dollár folyt be.