Aki sokat dolgozik, sokat is hibázik – és ez nem a lusták bibliájának első törvénye, hanem a kegyetlen statisztika. Azon országokban ugyanis alapvetően magasabb a termelékenység, ahol szigorúan korlátozzák a munkaidőt, és a dolgozó kezéből tényleg kiesik a toll délután ötkor. Magyarország nem ilyen ország.
18:50. Hosszasan csöng a telefon, Péter főnöke az. Felvegye? Szombat este van. Egy óra múlva jönnek át Nóráék vacsorára. A főnök végül feladja, hangüzenetben azonban arra kéri Pétert, hívja sürgősen vissza.
A nyugati világ kétpólusú, legalábbis, ha azt nézzük, mennyire csúszik át a munka a szabadidőbe. Egyik oldalon a rugalmas munkaidőnek álcázva a munkavállalók rendre hazaviszik a munkájukat: még este is e-mailekre válaszolnak, jelentéseket írnak, hétvégén projekteken dolgoznak, és a szabadságuk alatt is elvárják tőlük, hogy elérhetőek legyenek. Egy 2014-es elemzés szerint az Egyesült Államokban a munkavállalók 46 százaléka szerint a munkahelyi követelmények akadályozzák a családi életét, és ez az arány évről évre emelkedik. Más statisztika szerint az amerikaiak egyharmada dolgozik a hétvégén. A magyarok többsége is átlag két-három órával dolgozik többet a kötelező heti 40 óránál.
Másrészt ott vannak a skandináv országok vagy Németország, Franciaország, ahol jellemzően a munkaidő végével kiesik mindenki kezéből a toll, és rendkívül szigorúan szabályozzák, hogy a főnök írhat-e egyáltalán e-mailt a beosztottnak a munkaidő lejárta után. Ezen országokban az az alapelv működik, hogy amit nem sikerült a munkaidőben megoldani, azt aznap nem kell már erőltetni. Érdekes módon ezen országokban kevesebb a heti munkaóra, a termelékenység mégis jobb, mint ott, ahol sokkal többet dolgoznak.
Az OECD Better life index statisztikája szerint Hollandiában dolgoznak legkevesebbet az emberek, méghozzá évi 1381 órát, a második helyen a németek állnak év 1397 órával, a harmadikon pedig a norvégok 1420 munkaórával. Ugyanakkor mindhárom országban kimondottan magas az egy ledolgozott órára jutó munkatermékenység összehasonlítva az EU-27-ek átlagával. Ha ez utóbbit 100 százaléknak vesszük, Norvégiában ez az arány 175, Hollandiában 135,7 Németországban pedig 123,8 százalék. Mindeközben Magyarországon ez csak 60 százalék annak ellenére, hogy munkaórában sokkal többet – évi 1888 órát – dolgozunk. Az OECD-országok közül Mexikóban legmagasabb a munkaórák száma, méghozzá 2226 évente.
Hatékonyabb, ha nem dolgozunk
Péter persze nem bírja ki, negyedóra múlva visszahívja főnökét, aki sűrű bocsánatkérések közepette sürgősen szeretné azt az anyagot, amely csak Péternek van meg. Az ügyfél kérte, "tegnapra kell", jó lenne, ha átküldené e-mailben. Természetesen megteszi. Pár perc.
Egy felmérés szerint a közepes nagyságú cégek vezetői pihennek a legkevesebbet. A magyar menedzserek kétharmada érzi úgy, hogy a teljesítőképessége határán dolgozik – ez az arány például Svájcban csupán 24 százalék. Márpedig ha a főnök dolgozik, általában a beosztott is. Egy cégnél ma már az egyik legtöbbet tárgyalt gond, hogy a beosztottak ne érezzék úgy, hogy lógó nyelvvel hagyják el a munkaidő végén a munkahelyüket, és ne égjenek ki a folyamatos stressztől, hogy nincs se estéjük, se hétvégéjük. Mióta a mobiltelefonok elterjedtek, és az internet segítségével is folyamatosan elérhető bárki, az állandó készenlét egyre nyomasztóbb.
A skandináv országokban, valamint Német- és Franciaországban nagyon komolyan meg kell fizetni a túlórát, ezért a munkakörnyezetet, vállalati kultúrát úgy alakítják ki, hogy feszes munkatempót diktálnak, de jól behatárolják, mindezt mettől meddig lehet megtenni. És úgy tűnik, nekik van igazuk, mert ezen országokban egyszerűen hatékonyabb a munkavégzés. Akik élesen elhatárolják a munkát a szabadidőtől, hatékonyabbak és kevesebb hibát ejtenek, mint azok, akiknek a munkája rendszeresen belefut a pihenőidőbe. Utóbbiak teljesítménye romlik: egyre több időt felhasználva egyre kisebb teljesítményt préselnek ki magukból. Ördögi kör ez.
Az is megfigyelhető, hogy ahol alapvetően a munkakörnyezet diktálja az állandó munkavégzést, ott a dolgozók sokkal többet töltenek munka közbeni „lógással”. „Nálunk elvárás, hogy reggel 9-től este hatig, hétig bent legyünk az irodában, így munka után már semmire sincs időm vagy energiám. Éppen ezért munka közben intézek el, amit lehet. Ha összeadjuk, semmivel sem dolgozom többet, mint az, aki nyolc óra munka után távozik a munkahelyéről” – mondja Kati, aki egy magyar nagyvállalatnál dolgozik középvezetői beosztásban. Hozzáteszi, az egész abból indult ki, hogy a cégvezetőnek az volt ideája, hogy mindenki akkor mehet haza, amikor ő, és persze senki nem mert ezzel szembe benni. „Mára ott tartunk, hogy ha nem is csinálunk semmi értelmeset, akkor sem megyünk haza. Persze az eredményeink egyáltalán nem javulnak, a fluktuáció is magas, a menedzsment meg még mindig nem érti, miért történik mindez. Persze ha túlórát kéne fizetnie, akkor valószínűleg már ötkor hazazavarnának mindenkit.”
Kötetlen munkaidő
Péter átküldi a doksit, amelybe még belejavít egy picit. Látja, hogy egy másik projekt miatt is kapott egy mailt. Arra is válaszol. Épp hogy befejezi, amikor csöngetnek. A felesége lehordja, hogy nem segített semmit a vacsora-előkészületekben: Mindig csak az a rohadt munka!
„A munkáltató alapvetően nem kötelezheti a munkavállalót arra, hogy a szabadidejében dolgozzon. Vagyis munkaidőn túl nem köteles felvenni a telefont vagy e-mailt olvasni” – mondta hvg.hu-nak Kéri Ádám munkajogász. Hozzátette, kúriai döntés van arra, hogy ha a munkáltató elvárja, hogy a dolgozója szabadidőben is rendelkezésre álljon, az készenlétnek számít, ezért pedig készenléti díjat kell fizetni. Az persze külön kérdés, hogy hány munkavállaló mer nemet mondani a főnökének, hogy a szabadsága alatt is elérhető legyen.
A túlóráért járó kompenzációt úgy igyekszenek a munkáltatók megkerülni, hogy kötetlen munkaidős szerződéseket kötnek. Magyarországon számos cégvezető még mindig a bérköltségek spórolásával próbálja a profitot kitermelni. Ezért alacsonyak a bérek, a munkáltatók egy embert vesznek fel arra a munkára, amit kettőnek kellene elvégeznie. Az sem ritka, hogy bár a munkaszerződésben kötetlen munkaidőt határoznak meg, a munkáltató még azt is beleírja, hogy a dolgozó 9-től 6-ig köteles a munkahelyén tartózkodni. Szakemberek szerint Magyarországon katasztrofális munkaszerződéseket írattatnak alá az emberekkel, sokszor nem is rosszindulatból, hanem mert nem munkajogász írja azokat, a hr-es vagy a cégvezető meg nem ismeri kellően a jogszabályokat.
A skandináv országokban vagy Franciaországban nagyon komolyan veszik a munkajogi védelmet, míg nálunk ritka az a fajta vállalati kultúra, amely erősen védené a munkavállalót a túldolgoztatástól. Maguktól a munkáltatók nem gyakorolnak önkontrollt, a munkavállalók pedig nem annyira szervezettek, hogy az esetleges törvénysértéseket kivédjék.
Akik tényleg belehalnak a munkába - Japánban új szó is született az agyonhajszolt dolgozókra
Karosi - így hívják azokat japánban, akik a túlmunkába halnak bele. Tavaly több mint 1400 dolgozó karosi lett. A pozitív visszajelzés hiánya borzalmasan kártékony. A helyzet azért is drámai, mert néhány év alatt tízszeresére nőtt a halálba hajszoltak száma, mindennek persze gazdasági következményei is vannak, hiszen a cégeknek komoly kártérítéseket kell fizetni az elhunytak hozzátartozóinak.
Ha szeretne további hasznos híreket olvasni, iratkozzon fel hírlevelünkre!
