Az üzleti konferenciák kötelező eleme lett a nem üzletember résztvevő. A sikeres sportoló és az elismert, hiteles művész adja magát, hiszen ő élesben is látványosan bizonyított, birtokában van a siker receptjének. De tényleg érdemben lehet tanulni tőlük, vagy csak a show kötelező elemeként dobják be őket, hogy az egész napos fejtágítás elviselhetőbb legyen? A holland fociedző Louis van Gaal profi módon felkészül az előadására, és ügyel arra, hogy olyan példákat hozzon, amelyek egy cégvezetőnek is komoly segítséget jelenthetnek, idehaza azonban néhány kivételtől eltekintve inkább sztorizgatós hangulata van az amúgy szórakoztató előadásoknak.
Péntek délután van, elmúlt négy óra, az egyik budapesti pláza különtermében reggel óta tart egy üzleti konferencia, de még senki sem akar hazaindulni. Mindenkinek jó oka van maradni, a program utolsó előadója Kemény Dénes, a magyar vízilabda-válogatottal három olimpiai aranyat – és felsorolni is nehéz lenne, mennyi egyéb érmet – nyert egykori szövetségi kapitány, jelenleg a sportági szövetség elnöke. Rá természetesen mindenki kíváncsi.
Az üzletemberek ezúttal egy könnyed, sztorizós beszélgetést nézhetnek végig, amelyből megtudhatnak néhány kulisszatitkot. Például arról, hogyan vette rá a frissen kinevezett kapitány a csapattagokat az egyénieskedés háttérbe szorítására, vagy évekkel később miről beszélgetett Sir Alex Fergusonnal, amikor a Manchester Unitednél járt. A résztvevők elsősorban szórakozásnak élik meg a programot, senki sem jegyzetel, a sztorikon mindenki jól mulat, le van nyűgözve, a végén pedig felállva, vastapssal jutalmazza a produkciót.
De tanultak-e a menedzserek ezen az utolsó előadáson is olyat, amit fel tudnak használni a hétköznapokban, vagy csak könnyed showműsort néztek?
Néhány meghökkentő tipp
Aki figyelt, az elcsíphetett néhány meghökkentő tippet arra, hogyan lehet egy csapatból (adott esetben: egy munkahelyi közösségből) kihozni a legtöbbet. Ilyen lehet például az, amikor Kemény Dénes azt részletezi, hogy a csapatban soha senkinek nincs fix helye, a bekerülésért mindig mindenkinek küzdeni kell. Vagy az, amikor arról mesél, hogy a csapatból kihagyott valakit (menedzservilágra fordítva: az ügyvezető nem válogatta be a projektre bizonyos beosztottjait), és egy idő után már nem indokolta meg részletesen a döntését, mert abból csak végeláthatatlan vita keveredett. Aki megsértődött, úgy is maradt, de aki megkérdezte tőle, hogy miben fejlődhet a bekerülés érdekében, annak konkrétan meg is mondta, és még egy olimpiai bajnoki cím sem jogosított fel senkit arra, hogy kivételt tegyen vele. Az ehhez hasonló tapasztalatok sorra előkerültek a beszélgetésben, de hogy ebből mit tud leszűrni magának egy üzletember, az erősen egyéni tapasztalat lehetett. Arra mindenesetre biztosan jó, hogy kizökkentse a menedzsert a hétköznapi formalitásokból.
Kemény Dénes a hvg.hu-nak azt mondta, 17 éve hívják konferenciákra, belső vállalati előadásokra vagy hasonló rendezvényekre, és a folyamatos érdeklődés azt jelzi, hasznosak ezek a találkozások. „A sportteljesítmény látványos és egyértelmű igazolása annak, hogy valamit jól csinálunk. Nagyon sok cégvezető gondolkozik el azon, hogy a magyar vízilabdának voltak korábban olyan évei, amikor nem nyert nagy tornákat, és aztán lett olyan, amikor sorra nyert szinte mindent. Ebből valamit biztosan át lehet ültetni, mondjuk arra, hogy a piacvezető helyet elvesztő társaság visszakapaszkodjon az élre. Pont amikor rövid időn belül öt cég kérdezte tőlem, hogy az előadásaim megvehetőek-e nyomtatott formában, akkor javasolta Endrei Judit, hogy írna egy ilyet, és végül keresett kiadvány lett belőle, ma is nehéz hozzájutni” – mondja Kemény Dénes.
Hiteles is legyen, népszerű is, de érdekeseket mondjon
A konferenciáknak manapság szinte kötelező eleme egy vagy több olyan előadó meghívása, aki nem üzletember, vonzza a közönséget, de lehet tőle tanulni is. „Egyrészt érdemes megtörni a szigorúan szakmai előadások sorát egy-egy könnyedebb elemmel, ez ma már elvárás a résztvevőktől. Másrészt viszont hiteles előadót kell hívni, aki szórakoztató formában tud olyan dolgokat mondani, ami átültethető az üzleti gyakorlatba” – mondja Timár Judit konferenciaszervező.
A sikeres sportvezető vagy sportoló adja magát a feladatra, Kemény Dénes vagy éppen Benedek Tibor mellett az üzleti életben például ma is emlegetik Kovács „Kokó” István egyik pár évvel ezelőtti fellépését egy konferencián, ami a jelenlévők szerint igazán ütősre sikerült.
A Flow csoport nemrég azzal örvendeztette meg egy rendezvényének résztvevőit, hogy közös moderált panelbeszélgetésre hívta Benedek Tibor vízilabda szövetségi kapitányt, Mácsai Pál színházigazgatót és Virág Judit galériatulajdonost. A fogadtatás itt is hasonló volt, a program kezdetét felfokozott izgalommal várta a népes üzletasszony és üzletember sereg. Mindenki átadta magát kicsit a lazításnak, és a produkciót itt is vastapssal jutalmazta a közönség. Az volt a jellemző, hogy addig, a konferencia megelőző részén a céges vezetők jegyzeteltek, de amint a Benedek–Mácsai–Virág trió kezdett bele az előadásba, a tollat és papírt eltették.
A kifejezetten szórakoztató beszélgetés végén a résztvevők néhány komolyabbnak tűnő, szakmai kérdést is kaptak – és láthatóan nagyon nehezen birkóztak meg velük. „Hogyan tudják kezelni az erős egyéniségek egóját a csapaton belül?” – szegezték neki például a vízilabda-kapitánynak és a színházigazgatónak. Benedek Tibor válaszából pedig rögtön kiderült, hogy neki ez a felvetés nem lehet releváns, mert a magyar vízilabda-válogatott egy „szent dolog”, és mivel ezt mindenki így gondolja, megfelelő alázattal fordul a csapatmunka felé. Mácsai Pál sem tudott sok muníciót adni a kérdezőnek, csak annyit jegyzett meg, hogy „aki egyenes és őszinte, annak van hitele és tekintélye” a csapata élén.
Amikor arról kérdezgettük a résztvevőket, hogy mennyire volt hasznos számukra a beszélgetés, többnyire azt válaszolták, hogy nagyon, de közvetlen előnyöket nem tudtak említeni. A programpontot mindenki nagyon érdekesnek találta, mert betekinthetett másfajta szervezetek hétköznapi működésébe.
A profi külföldi
A nemzetközi gyakorlatban a sportvezetők a legjobban keresett sztárelőadók közé tartoznak, amikor például Louis van Gaal (pillanatnyilag a Manchester United vezetőedzője) áll a menedzserek elé, azok biztosak lehetnek benne, hogy maradandó élménnyel távoznak.
A holland labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányának előadása:
Mintha egy picit más világba csöppennénk. A fociedző egész előadása alatt ügyel arra, hogy olyan példákat, analógiákat hozzon fel a saját szakmájából, amelyek egy cégnél is előfordulnak, átültethetők egy vállalatvezető nyelvére. És előadásának elején, miközben a háttérben a prezentációjának slide-jai pörögnek, Louis van Gaal egy papírt húz elő zakójának zsebéből, olyan felütéssel: „ugye nem gondolták, hogy felkészületlenül jöttem ide?”. Vízióról, szerkezetről, világos rendszerről, oktatásról, edzésről, felkészülésről, tesztelésről és sok másról beszél a fociedző magával ragadó előadásában.
| Mondatok üzletembereknek, nem üzletemberektől |
„Mindennapos feladat a természetes lustaság legyőzése. A munkamorált fenn kell tartani. Nincs ember, aki reggel 9-kor nagy átéléssel szeretné eljátszani az anyja halálát, pedig lehet, hogy éppen ezt kell tennie.” (Mácsai Pál) „Ha a próbán elakadunk, nem mondom meg a megoldást a színésznek. Azt kell elérnem, hogy ő jöjjön rá a megoldásra. Nem készen kapja a megoldást, hanem át kell élnie, hogy az övé is legyen.” (Mácsai Pál) „A teljesítménykényszer és a kudarc löki előre a munkát.” (Virág Judit) „A játékosok intelligenciája kellett ahhoz, hogy három év átmeneti időszak után elfogadjanak az edzőjüknek. Ha nyílik egy ilyen lehetőség, bele kell vágni, mert igazán csak menet közben derül ki, hogy valaki jó vezető-e, és képes-e állandóan fejlődni.” (Benedek Tibor) „Az a cél, hogy a játékos nagy feszültség alatt is a helyes döntést hozza meg. Hibázhat, de döntsön helyesen.” (Kemény Dénes) „Ha a csapatnak már megvan 12 tagja, és csak a 13. hiányzik, akkor azt kell kiválasztani, aki a 12-t a legjobban kiegészíti. Vagyis nem feltétlenül a rendelkezésre állók legjobbikát.” (Kemény Dénes) „.A cél mindig az, hogy a játékos gyengébb képességeit felhozzuk arra a minimális szintre, ami még elfogadható, és az erősségeit fejlesszük tökélyre. A jó játékos egyébként látja a saját hibáit.” (Kemény Dénes) |
Szakmai kérdésekről beszélgetnek, de nem is tudnak róla
A „kakukktojás” résztvevők a szakmai konferenciákon természetesen nem üzletemberként viselkednek, hiszen nem azok. A felmerülő problémákat – a menedzserekkel ellentétben – nem elvontan, hanem nagyon is hétköznapi módon közelítik meg. Virág Judit és Mácsai Pál például az említett konferencián gyakorlatilag spontán módon és lazán, szinte magától átbeszélte azt, amit a menedzserirodalom work-life balance-nak, vagyis a munkaidő és magánélet összeegyeztethetőségének nevez. Ez valószínűleg nem is tudatosult bennük. Ők ugyanis arról meséltek személyes történeteket, hogy a munkaidő végeztével le tudják-e tenni fejben a munkát, vagy hazaviszik, és nem képesek kilépni a mókuskerékből. Nekik ez a jelenség például abban nyilvánul meg, hogy el tudnak-e menni a gyerekért az óvodába-iskolába, vagy sem.
A kérdés tehát inkább az, hogy a nem üzletember előadók mennyire tudnak előre felkészülni az eseményre, és mennyire képesek a tapasztalataikat általános értelemben is megfogalmazni. Minél inkább képesek erre, annál használhatóbb történeteket kap tőlük a hallgatóság, ha viszont inkább csak anekdotáznak, akkor a körítésből sokkal nehezebb kihámozni a lényeget.
Kemény Dénes azt mondja, nála a gondolatait tartalmazó vaskos könyv a kiindulási alap, ha pedig meghívást kap valahova, a szervezők igényei szerint válogat a témák közül. Ő mindig minden eseményre külön felkészül. Tapasztalatai szerint az üzletemberek többnyire nem általánosságban kérdeznek, hanem megpróbálják az adott témát számára „hazai pályára”, azaz sportos közegbe hozni. Konkrétan rákérdeznek például arra, hogy amikor a medencében egy bizonyos nézetkülönbség adódott, hogyan oldotta meg a problémát. A válasz ilyenkor mindig egy-egy konkrét sztori, az általánosítás pedig többnyire a kérdező feladata marad.
Mégis, egy-két kivételtől eltekintve Magyarországon inkább amolyan sztorizgatós hangulata van a sztárelőadók szereplésének. Szemben a Louis van Gaal-féle attrakcióval, ahol a cégeknél felmerülő problémák megoldására is kaphatnak megoldást, tippet a résztvevők, és az elfogadott, karizmatikus vezetővé válás trükkjeit is elleshetik, nálunk inkább szórakoztatásnak veszi a konferencia hallgatósága az előadást. Erre egy vállalatvezető azt a magyarázatot adta, hogy Magyarországon a konferenciákon a hallgatóság az összetételéből adódóan egészen mást igényel.
A karizmatikus vezetőktől a kissé képlékeny „leadership” képességét lehetne megtanulni, de erre igazából idehaza nincs is nagyon szükség. A Magyarországon működő nagyobb cégek jellemzően külföldi hátterűek, a magyarországi vezető pedig igazából végrehajtó feladatot lát el, azt kell érvényesíteni a magyar leánycégnél, amelyet felette egy-két szinttel, valahol Európában vagy az Egyesült Államokban, a cég központjában elhatároztak. Egy ilyen vezetőnek nem a kreativitásban, víziókban, vagyis olyan tulajdonságokban kell jónak lennie, mint amelyek egy jó vezető sajátjai. Ráadásul sokszor egy konferencia hallgatósága heterogén: nem csak a cégek topvezetője van ott, hanem más cégből a HR-vezető, pénzügyi igazgató, valamelyik ügyvezető vagy helyettese is részt vesz, nekik pedig végképp csak a részfeladatuk elvégzéséhez kell mankó, ebben pedig egy „outsider”, de az asztalra sokat letett ember csak részben tud fogódzót nyújtani.
Ha szeretne további hasznos híreket olvasni, iratkozzon fel hírlevelünkre!
