Közvetlenül a 2002-es parlamenti választás első fordulója előtt a felnőtt magyarok 36 százaléka úgy érezte, hogy mindent egybevetve romlott az élethelyzete a rendszerváltozás óta, és csak 31 százalékuk érezte úgy, hogy javult. Idén március közepén a Marketing Centrum munkatársai ismét feltették ugyanezt a kérdést, és nagyon jelentős elmozdulást találtak a négy évvel ezelőtti válaszmegoszláshoz képest. 2002-ben a megkérdezettek harmada mondta azt, hogy nem változott az élethelyzete a rendszerváltozás óta, most viszont 43 százalékuk nyilatkozott így. Ráadásul a válaszok mérlege a 2002-es -5 pontról most átbillent +3 pontra.

A legkomolyabb eltérés azonban az, hogy 2002-ben nagyon erősen hatott a pártállás a válaszok mérlegére, most viszont nem hat. Négy évvel ezelőtt a Fidesz-MDF közös lista támogatónak átlaga +15 pont volt, a MIÉP támogatóké pedig +24 pont. Ugyanakkor az MSZP akkori hívei körében -18 pont volt az átlag, az SZDSZ támogatók körében pedig -13 pont. A legborúsabban pedig a bizonytalanok ítélték meg élethelyzetük alakulását: a körükben -22 pont volt a vélemények mérlege.

2002-ben tehát az akkori kormány hívei hajlamosak voltak javulónak érezni az élethelyzetüket, míg a tipikus bizonytalanok és az ellenzék támogatói inkább úgy vélekedtek: rosszabbul élünk, mint a rendszerváltás idején. Most viszont az ellenzékiek, a kormánypártiak és bizonytalanok körében is a „nem változott” válasz a leggyakoribb, és mindhárom csoportban nulla közeli a válaszok mérlege.

Az 1998-2002-es kormányzati ciklust nézve szintén 36 százalék volt azok aránya, akik arra hajlottak, hogy rosszabbul élnek, mint 4 éve, miközben mindössze 27 százalék hajlott ennek az ellenkezőjére. Most viszont a megkérdezettek fele úgy érzi, „nem változott” az élethelyzete a jelenlegi ciklusban, 28 százalékuk javulást érez, és 23 százalék érzi úgy, hogy rosszabbul él.

Ez különösen annak fényében figyelemreméltó, hogy a mostani választási kampányban az ellenzék egyik legerősebb üzenete éppen az volt, hogy rosszabbul élünk, mint 4 éve, míg a kormányoldal a gazdasági sikereket és az életszínvonal emelkedését kommunikálta. A két féle üzenet azonban, úgy tűnik, kioltotta egymást, és ez nem csak abból látszik, hogy 37 százalékról 49 százalékra növekedett azok aránya, akik szerint nem változott az élethelyzetük, hanem abból is, hogy a pártállás most e kérdés megítélésére sem hat, miközben 2002-ben nagyon is jelentős volt az ellenzékiek és a kormánypártiak közti kontraszt.

Az előző kormányzati ciklus végén az akkor ellenzékben lévő MSZP hívei körében -31 pont volt a válaszok mérlege, miközben a Fidesz-MDF közös lista támogatói körében +23 pont volt a mutató átlaga. Most viszont a Fidesz támogatók átlaga +5 pont, az MSZP támogatóké pedig +3 pont. Az MSZP tábor véleménye tehát nagyon jelentősen javult, a Fidesz támogatóké pedig nagyon jelentősen romlott, ám a kérdés megítélésében most nincs komoly eltérés a két nagy párt támogatói között, hiába volt nagyon erősen kihegyezve éppen erre a kérdésre a választási kampány.

A választás végeredményére szempontjából a bizonytalanok véleményének alakulása is nagyon lényeges lehet. 2002-ben a közvélemény-kutatások előrejelzéseihez képest nagy meglepetést okozott a választás eredménye. Ehhez a meglepetéshez pedig bizonyosan hozzájárult az is, hogy az akkor bizonytalanok körében -27 pont volt a rosszabbul élünk – jobban élünk válaszok mérlege, míg most +3 pont ugyanez az érték.

Marián Béla / Marketing Centrum