Bence György

hvg.hu: Mennyire ült Semjén példálódzása?

Bence György: Semjén Zsolt okosabban tette volna, ha valami másra hivatkozik. A politikai katolicizmust képviselő német Centrum Pártnak nagy része volt a Führer hatalomra kerülésében. Azután pedig éppen a Centrum korábbi vezetője, Franz von Papen, Hitler alkancellárja járta ki a konkordátumot a Vatikánnál. Ezzel jelentősen hozzájárult az új rezsim legitimitásának megszilárdításához. A konkordátum megengedte a náciknak, hogy a magánélet körébe szorítsák vissza a vallást. Megszüntették a keresztény szervezeteket, a főpapoknak hűségesküt kellett tenniük.

hvg.hu: Fontos ez ahhoz képest, hogy sokan azért támadják Semjén Zsoltot, mert úgy vélik, az állam és egyház elválasztása ellen lép föl, hogy vallási diszkriminációt forgat a fejében?

B. Gy.: Ahhoz képest nem lenne fontos. Nem látok bele a képviselő úr fejébe, s nem is szívesen kísérleteznék ilyesmivel. De pofozni csak pontosan, szépen, úgy érdemes. Inkább azért kellene elverni rajta a port, amit tényleg mondott. Az állítás, hogy a vallás nem – nem csak – magánügy, nem foglalja magában az állam és egyház elválasztásának felszámolását, még kevésbé a vallási diszkriminációt.

hvg.hu: Miért? Mit jelent akkor az, hogy a vallás nem magánügy?

B. Gy.: Azt jelenti, hogy az életnek sok területe van, amelyen az egyház és az állam más parancsokat, szabályokat érvényesít. Gondoljunk csak a házasságra, a fogamzásgátlásra, a magzatelhajtásra. A férfi és nő viszonyára általában vagy éppen a homoszexualitásra. Az egyház joggal várja el híveitől, hogy ezekben a kérdésekben – és persze sok minden másban – az ő, rendszerint az államénál szigorúbb előírásait érvényesítsék. S ha az engedelmes hívők be is tartják, ez magánügy, senkinek sem lehet ellene kifogása. Bár már ezen a szinten, az egyéni magatartás szintjén is támadhatnak konfliktusok, pl. amikor a hívő nőgyógyász megtagadja bizonyos műtétek elvégzését. De a hívő nemcsak magánember, hanem állampolgár is. Politikai véleményt nyilvánít, választ, politikai szerepet vállal, politikai szervezeteket hoz létre a vele egyetértőkkel, vagyis részt vesz a közügyekben. S ha ezt teszi, a politikai állásfoglalását is meghatározza a hite. Egy keresztény politikai szervezet bizonyára nem fogja támogatni a homoszexuálisok házasságkötését. Tehát – ha úgy tetszik – a vallás közüggyé válik.

hvg.hu: Akkor nincs is semmi baj? Csak talán óvatosabban kellett volna fogalmaznia Semjén Zsoltnak?

B. Gy.: Azért ennél egy kicsit komolyabb, fenyegetőbb dologról van szó. A magyar politikusok és a politikai kommentátorok számára, különösen így kampány idején, teljesen megszűnik a külvilág. Csak olyan vádakat szoktak egymás fejéhez vágni, amelyek a dicső múltat idézik. Komcsiznak, náciznak. Pedig a világ halad, új ordas eszmék is keletkeznek. Ilyen az iszlamista vagy a keresztény politikai fundamentalizmus. Semjén képviselő úr tájékozott, világlátott ember. Az olasz Buttiglionéra, az amerikai politizáló tv-hitszónokokra veszi a formát. Mondunk valami vadat: például „minden homoszexuális a pokol tüzére kerül.” Aztán amikor jön a reakció, liberális pózba vágjuk magunkat: „Jaj, milyen intoleránsak, korlátozni akarják a szólásszabadságomat!” Kidolgozott, jól bevált politika ez. De nem az a baj vele, hogy közügyet csinál a vallásból, hanem az, hogy szélsőséges módon teszi.