A világ legnagyobb jéghegye, az A23a még 1986-ban szakadt le az Antarktiszról, de csak 2023 novemberében mozdult meg, és kezdett elsodródni a Weddell-tengeren a partvidéktől. Szűk egy év alatt igen nagy utat tett meg, gondolná az ember, ám a valóság ennél sokkal furcsább. Ahelyett, hogy a Föld legerősebb óceáni áramlatával együtt sodródna, egyhelyben forog körbe az Antarktisztól északra – írja a BBC.

Az A23a-t minden jel szerint egy hatalmas forgó vízhenger, egy úgynevezett Taylor-oszlop ejtette csapdába. A szakemberek úgy vélik, évekbe tarthat, mire kiszabadul a mostani helyéről.

A jéghegy a lassú vándorlásának köszönhetően 2024 áprilisában belépett az Antarktiszi Cirkumpoláris Áramlatba (Antarctic Circumpolar Current, ACC), ami százszor annyi vizet mozgat meg a Föld körül, mint a Föld összes folyója együttvéve. Emiatt úgy vélték, hamarosan olyan helyre kerülhet a jéghegy, ahol a melegebb vizek és a melegebb levegő miatt felgyorsul az olvadása, ám az A23a meg sem mozdul. Pontosabban szólva nem vándorol tovább, mozogni ugyanis mozog: naponta körülbelül 15 fokot fordul az óramutató járásával ellentétes irányban.

Amíg így forog, az olvadása sem lesz annyira gyors.

IBSCO / NASA

A Taylor-oszlopot először az 1920-as években írta le Geoffrey Ingram Taylor, a Cambridge-i Egyetem tudósa. A fizikust a Manhattan-tervbe is bevonták, hogy modellezze a világ első atombomba-tesztjének valószínű stabilitását.

Taylor kimutatta, hogy egy tengeráramlás a megfelelő feltételek mellett két különböző áramlássá válik szét, közöttük pedig egy forgó víztömeg jön létre. Az akadályt ebben az esetben egy 100 km széles dudor jelenti az óceán fenekén, ami 1000 méterrel a jéghegy alatt található. Vagyis az A23a nem érintkezik a tengerfenékkel.

A kutatók korábban egy műszert helyeztek egy másik Taylor-oszlop fölé, hogy tanulmányozzák azt. Az eszköz négy évvel később is ugyanott volt, így azt feltételezik, hogy néhány évig a jéghegy sem fog elmozdulni a helyéről.