Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A NASA öt nap alatt készítette el szuperszámítógépével azt a szimulációt, ami egy 4,3 millió naptömegű szupermasszív fekete lyukhoz való közeledést mutat be.
A tudomány mai szintjén nem lehet megválaszolni azt a kérdést, hogy mi van a fekete lyukak eseményhorizontja mögött, és az sem biztos, hogy valaha lesz olyan technológia, ami segít ezt kideríteni. Az ilyen objektumok gravitációs ereje ugyanis olyan nagy, hogy semmi, még a fény sem képes kiszabadulni belőle, emiatt pedig érzékelőkkel sem lehet detektálni, hogy mi történik „odabent”.
Az asztrofizikusok emiatt elméleteket alkotnak és találgatnak, milyen lehet az a hely, ami az emberi érzékelés határain túl található. A NASA kutatói most egy lépéssel tovább viszik ezt az elméletet, méghozzá egy olyan animációval, ami a fekete lyuk belsejébe kalauzolja el az embert.
A videóban látható fekete lyuk határán látni az akkréciós korongot. Ez egy túlhevült anyag élénk narancssárga örvénye, amelyet a fekete lyuk folyamatosan vonz. Az akkréciós korong darabjai időnként beesnek a fekete lyukba, ami látható fellángolásokat eredményez, ezt pedig a csillagászok is megfigyelhetik és dokumentálhatják.
Az animációhoz egy olyan szupermasszív fekete lyukat használt a NASA, aminek tömege a Napénál 4,3 milliószor nagyobb. Jeremy Schnittman, a NASA asztrofizikusa két forgatókönyvet szimulált, mindkettőt egy űrhajós szemszögéből láthatjuk. Az egyik esetben elvéti az eseményhorizontot, így az gyakorlatilag csúzliként lövi őt ki, a másik esetben pedig folyamatosan sodródik a lyuk felé.
A NASA szerint egy hagyományos laptopon több mint egy évtizedbe telt volna a szimuláció elkészítése, a szervezet szuperszámítógépe azonban öt nap alatt csinálta meg a videót úgy, hogy ehhez csupán a kapacitása 0,3 százalékát használták ki.
A felvétel a fekete lyuktól mintegy 643 millió kilométerre kezdődik, és ahogy a néző egyre közeledik hozzá, minden egyre jobban torzul, ahogy az objektum is torzítja a téridőt. Schnittman szerint ha valami átlépi az eseményhorizontot, nagyjából 13 másodperc leforgása alatt spagettifizálódik. Ez annyit tesz: pillanatok alatt megnyúlna, és olyanná válna, mint egy végtelen hosszú spagetti.
A spagettifizálódás után csupán 128 ezer kilométert kellett megtenni, hogy elérje a fekete lyuk közepén lévő szingularitást.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
