Régóta tanulmányozzák már a tudósok a napkitöréseket, hogy megértsék az azok mögött meghúzódó mechanizmusokat. Ezek olyan gyors és erős energia- és sugárzáskitörések, amelyek a Nap felszínéből indulnak ki. A NASA Kepler- és TESS-missziói azonban felfedezték, hogy több csillag is képes olyan szuperkitöréseket produkálni, amelyek legalább százszor, de akár 10 000-szer is fényesebbek a Napnál tapasztaltaknál.

A Hawaii Egyetem Csillagászati Intézet kutatói azért most egy olyan modellt fejlesztettek ki, amely segíthet megérteni az ilyen szuperkitörések fizikáját.

Kai Yang, az Astrophysical Journal című tudományos lapban publikált tanulmány egyik szerzője szerint bár a napkitörések képesek akár komoly károkat is okozni a kommunikációs rendszerekben, még a legerősebbek is eltörpülnek az idegen csillagok esetében tapasztalt szuperkitörések mellett. Éppen ezért úgy vélik, rendkívül fontos megismerni, milyen fizika húzódik mögöttük – írja az Interesting Engineering.

Queen’s University Belfast

A tanulmány szerint a napkitörésnek és a szuperkitöréseknek van néhány közös tulajdonságuk, például az, hogy mindkettő a mágneses energia hirtelen felszabadulásának eredménye. Utóbbiak viselkedése azonban szokatlan: kezdetben rövid ideig tartó intenzív fénynövekedést produkálnak, majd jön egy második szakasz, ami hosszabb és lassabb növekedést mutat.

A kutatók természetesen nem tudták megfigyelni ezeket a kitöréseket, csupán a csillagokról rögzített adatok jelezték, hogy megtörtént egy ilyen esemény. Ezek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenségért felelős mechanizmus a koronális hurok lehet. Ez egy erős mágneses mezőt jelent, amely hurokba zárja a forró plazmát, ennek emissziója pedig más csillagoknál is megfigyelhető.

Gigantikus folt jelent meg a Napon

Bár a NASA által észlelt napfolt riasztóan nagynak tűnik, a tudósok aktuális számításai szerint nem fog különösebb problémát okozni.

Ebből kiindulva az általuk fejlesztett modell azt mutatta, hogy a jelenség pontosan úgy zajlik le, ahogy arra a mért adatok alapján következtetni lehet. A modell alapján jelentős tömegbeáramlás zajlik a hurokban, ami sűrű, erősen látható fénykibocsátást eredményezett. A kutatók úgy vélik, ilyen csak akkor történhet, ha a szuperforró gáz lehűl a hurok legmagasabb pontján, majd plazmaesőként hullik vissza a csillagra. Ilyen jelenséget gyakran látni a Napnál is.

A kutatók szerint mindez azt mutatja, hogy a modell helyes. Ezt persze jó lenne megfigyeléssel is megerősíteni, de egyelőre nincs olyan erős teleszkópja az emberiségnek, amellyel ez lehetséges lenne.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.