Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A NASA 2025-ben próbálhatja ki, hogyan teljesít egy űrutazás során a napvitorla. Első körben a Naphoz indíthatnak egy ilyen módon utazó egységet.
Az Acta Astronautica című tudományos lapba szánt, egyelőre csak az arXiv preprint szerveren elérhető publikációban már arról értekeznek a Drezdai Egyetem mérnökei, hogy miként lehetne ilyen megoldást felhasználni a Marsra történő utazás során.
A mérnökök az aerografit nevű anyaggal készült, mintegy egykilós, 104 négyzetmétert lefedő napvitorla sebességét szimulálták.
A kutatók a tesztek alapján azt kalkulálták ki, hogy
- milyen gyorsan lehet így elérni a Marsot, illetve
- milyen gyorsan lehet eljutni a heliopauzába.
Ez utóbbi az a csillagközi tér, ahol a napszél és a csillagközi gáz találkozik. Ott már nem érvényesülne a napszél hatása, vagyis a napvitorla is nagyjából eddig a pontig lehetne használható.
Mindkét esetben két különböző pályát szimuláltak, amelyeket közvetlen kifelé és befelé irányuló transzfer módszerként ismernek a kutatók. Előbbinél a Marsot mindösszesen 26 napba telt elérni, utóbbinál viszont 126 nap volt az utazási idő. Igaz, itt hagyományos rakétát is használna az űrhajó, amit csak 103 nap után lehetne bevetni – ekkor érne ugyanis olyan pozícióba az űrjármű, hogy be lehessen kapcsolni a hajtóművet.
A heliopauza eléréséhez szükséges idő is hasonló módon változna: a kifelé tartó módszernél 4,2, a befelé irányuló transzfernél 5,3 év volna ez az idő – részletezi az eredményeket az Interesting Engineering.
A hihetetlenül nagy sebességük ellenére a napvitorlákkal csak kevés rakományt lehet szállítani az űrben. A Breakthrough Starshot nevű cég ezért például egy nagyon könnyű kamerát vinne a Naphoz legközelebbi csillag, az Alpha Centauri közelébe.
A tervek szerint a jövőben a NASA is alkalmazza majd a napvitorlát, az első ilyen küldetés 2025 februárjában indulhat el a Nap vizsgálatára.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
