Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Bár elsőre nem tűnik fontosnak, hogy egy újszülött érkezésénél egy bébiőr is legyen a háztartásban, idővel rengeteg nyugalmat tud adni a szülőknek a tény, hogy távolról is figyelni tudják a gyereküket. A TrueLife egyik ilyen eszköze a NannyCam H32, ami még a klasszikus módon, okostelefon és internetkapcsolat nélkül teszi a dolgát.
Kevés hosszabb lista létezik annál, mint amit egy gyermek születése előtt ír az ember. A végeláthatatlan felsorolásban ugyanúgy megtalálni a potenciális gyermekorvosok névsorát, mint azt, hogy melyik ruhából hány darabra lesz szükség, vagy, hogy mit kell bekészíteni abba a bizonyos kórházi táskába.
Erről a bizonyos listáról ma már nem hiányozhatnak azok a kütyük sem, amelyek vagy segítenek megnyugtatni a szülőket, vagy egyszerűen csak levesznek némi terhet a vállukról. És vannak azok, melyek megléte egyszerre sorolható a két kategóriába – ilyenek például a bébiőrök, melyekből egy olcsóbb modell járt nálunk teszten.
A TrueLife NannyCam H32 egy kamerából és egy hordozható kijelzőből áll. Itt rögtön érdemes megjegyezni: természetesen ma már rengeteg olyan babakamera található a piacon – minden komolyabb gyártó kínálatában –, amelyhez nem tartozik külön kijelző, hanem azt egy alkalmazás segítségével a mobilunk helyettesíti. Akik azonban aggódnak amiatt, hogy a kép az interneten keresztül továbbítódik, annak megfelelő alternatíva lehet a tesztünkben taglalt megoldás.
Visszatérve a kinézetre: az egyértelműen elmondható, hogy az eszköz színeiben – fehér és halvány türkizzöld – uniszex. A kamera külsőre egy klasszikus webkamerára hasonlít: a talpának köszönhetően bárhol stabilan megáll, de akár a falra is fel lehet fúrni, ha valaki felülről szeretne rálátni az ágyra, játszósarokra. A talpat úgy alakították ki, hogy a kamera 360 fokban elfordítható legyen, így bárhová is szereljük fel, utána van arra lehetőségünk, hogy a megfelelő irányba állítsuk.
A kamera több érzékelőt is kapott. Az egyik ezek közül a hőmérsékletet méri, de van fényérzékelő, mikrofon, illetve az éjszakai látást biztosító infravörös led is. A hátoldalon helyet kapott hangszóró, az oldalán a ki- és bekapcsoló gomb és töltőaljzat.
A kijelző ennél már valamivel több mindent tartalmaz. A ki- és bekapcsoló gomb, valamint a töltőaljzat itt is a készülék oldalára került, az előlapon azonban a 3,2 colos TFT LCD kijelző mellett, a mikrofont és a vezérlőgombokat is megtalálhatjuk.
Ez utóbbiak használata nem egy ördöglakat: sokat segít az, hogy ikon/felirat jelzi, melyik mire való. A gombok elrendezése és kialakítása is jó, a teszt során egyszer sem fordult elő, hogy véletlenül rosszat nyomtunk meg. Ugyanez igaz egyébként a ki- és bekapcsoló gombra is, amit direkt úgy alakítottak ki, hogy ne lehessen az eszközt egy véletlen mozdulattal kikapcsolni.
Mit tud?
A NannyCam H32 optikája mögé egy 0,3 megapixeles CMOS-szenzor került. Ez elsőre nem hangzik valami soknak – főleg úgy, hogy a kameraszenzorok esetében általában több tíz megapixelről beszélünk –, a használat során azonban gyorsan kiderül: ehhez a feladathoz tökéletesen elegendő egy ilyen felbontású érzékelő. A kamera képe optimális fényviszonyok között tökéletes, ha pedig a külső fény csökken, automatikusan bekapcsol az éjjellátó mód.
Ilyenkor csak arra kell figyelni, hogy a baba ne legyen túl közel a kamerához, mert akkor az infravörös LED fény miatt kiég a kép.
Persze a gyerekhez egyébként sem túl szerencsés túl közel tenni a kamerát. Az egységnek ugyanis nincs akkumulátora, így folyamatosan bedugva kell lennie, emiatt pedig félő, hogy esetleg belegabalyodhat. Az éjjellátó mód maximális hatótávolsága egyébként öt méter, így nem kell amiatt aggódnunk, hogy egy-két méter már kifog a készüléken.
A 3,2 colos TFT LCD kijelző 320x240 pixel felbontásban jeleníti meg a képet – ami kellően részletgazdag. Az már kevésbé szerencsés, hogy a TFT technológia miatt a betekintési szög meglehetősen alacsony – szinte csak szemből nézve látunk tiszta képet –, erős napfénynél pedig alig látni valamit. Emellett a továbbított élőkép csupán 20 képkocka/másodperc sebességű, így a történések csak kissé darabos mozgással jelennek meg.
Jó hír, hogy a képernyő – a kamerával ellentétben – kapott egy 750 mAh (lítium-polimer) akkumulátort. Ez nagyjából egynapnyi üzemidőre elegendő energiát tud tárolni abban az esetben, ha a rendszert Vox módban használjuk. Ez azt jelenti, hogy a kijelző képe csak akkor kapcsol be, hogy ha a kamera mozgást, vagy a mikrofon hangot érzékel. A tesztünk során az eszköz egyszer sem hibázott, vagyis nem volt olyan alkalom, hogy egy mozdulatot ne látott, vagy egy hangot ne hallott volna meg.
Ugyanakkor az embert hajlamos feszélyezni, ha nem látja folyamatosan a képet. Így – a Vox mód kikapcsolásával – 3–4 órányi használat után már érdemes elindulni megkeresni a töltőt.
Piros pontot érdemel ugyanakkor a gyártó azért, mert a kijelzőben lévő akkumulátor cserélhető. Vagyis ha töltési ciklusok miatt a kapacitása már olyan alacsony, hogy nem lehet rendesen használni a készüléket, elég csak akkumulátort rendelni hozzá, nem kell az egész eszközt újra cserélni.
Kommunikáció
A kamera és a képernyő 2,4 GHz-es kapcsolaton, közvetlenül kommunikál egymással, vagyis a kép és a hang nem fut át a nethálózaton. Ez adatbiztonság szempontjából jó hír, a hatótávolságot viszont egyértelműen rövidíti.
Míg egy wifis készülék esetén a mobilunkon keresztül bárhol ránézhetünk a kamera képére, ahol van internetünk, az általunk tesztelt modellnél ez nincs így. Szabadban a hatótávolság nagyjából 300, épületen belül pedig körülbelül 100 méter. Ez utóbbi minden bizonnyal attól is függ, hogy milyen vastagok a falak, ám tapasztalatunk szerint egy téglaépítésű ház esetén ez a hatótávolság jóval szerényebb, inkább 50–60 méter lehet. A szabadban viszont a 300 méter körüli érték teljesen reális.
A kép és a hang továbbításában egyébként van némi csúszás. Ez nagyjából egy másodpercet jelent, ami a gyakorlatban nem különösebben okozott problémát.
Mivel a kommunikáció a két eszköz között kétirányú, így nemcsak látni és hallani tudjuk, hogy mi történik a kamera közelében, de a vevőegység beépített mikrofonjával, valamint az erre a feladatra dedikált gomb megnyomásával beszélni is tudunk a gyerekhez. Ebben az esetben a hang a kamera hátoldalán található hangszóróból szólal meg. Ha viszont más módon nyugtatnánk meg a gyereket, akkor egy másik dedikált gomb megnyomásával különböző altatókat játszhatunk le vele. Ezek hangzása viszont nem a legjobb, így ennek a funkciónak a használata végül is mellőzhető.
Összegzés
+: gyors reakcióidő, éjszakai üzemmód, kétirányú kommunikáció, adatbiztonság. –: alacsony betekintési szög, közepes hangminőség, rövid hatótávolság. |
Az nem is kérdés, hogy a babamonitor ma már a szülőség elengedhetetlen kellékének tekinthető. Hogy miben köt kompromisszumot az ember – a képminőségből vagy az adatbiztonságból enged-e –, az mindenkinél egyéni döntés kérdése, az viszont biztos, hogy bármelyik választás jó, ha a szülőt megnyugtatja, hogy bárhonnan rá tud nézni a gyerekére.
A NannyCam H32 ebből a szempontból tökéletesen teszi a dolgát, még úgy is, hogy néhány ponton lehetett volna rajta tökéletesíteni.
A TrueLife Magyarországon 33 850 forintért kínálja a digitális kamerás bébiőrt, azonban van olyan viszonteladó, ahol 12 ezer forinttal többe kerül az eszköz, így meggondolni, hol adja le a rendelést az ember.
A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
