A Birminghami Egyetem tudósai egy 500 millió fényévről érkező gravitációs hullám eredetét keresték, de 10 milliárd fényévre egy sokkal érdekesebb dolgot láttak.
Szokatlan jelenségre figyeltek fel a brit Birminghami Egyetem tudósai, miközben az S190930t kódjelű esemény gravitációs hullámaira vadásztak – számolt be róla az IFLScience. A kutatók egy neutroncsillagot kerestek, ami egy másik objektummal ütközött, ám ehelyett teljesen mást találtak.
A beszámoló szerint a tudósok eredetileg kilonóvát kerestek. Ez egy csillagászati jelenség, amire akkor kerül sor, amikor két nagyon sűrű objektum, például két neutroncsillag vagy egy neutroncsillag és egy fekete lyuk összeolvad. Ezek néhány nap alatt vörössé válnak majd eltűnnek, az általuk talált esemény azonban fényes maradt. Olyannyira, hogy ezt a valaha látott legfényesebb eseményként írták le.
Kiderült, hogy a látottakért egy szupermasszív fekete lyuk, a J221951-484240 a felelős. A kutatók úgy ítélték meg, hogy ennek semmi köze nincs a gravitációs hullámhoz, ami 500 millió fényév távolságból érkezett. A fekete lyuk ezzel szemben 10 milliárd fényévre található.
Az esemény 10 hónapon át tartott, a felszabaduló energia pedig a becslések szerint 10-szerese annak az energiának, amit a Nap tízmilliárd év alatt termelne meg. A mérések alapján a jelenség egy ősi galaxisból indult útnak. A jelenségre kétféle magyarázatot adtak a kutatók.
Az egyik, hogy árapály katasztrófa (tidal-disruption event, TDE) történt. Erre akkor kerül sor, amikor egy csillag vagy gázfelhő túlságosan kerül egy fekete lyukhoz. Ekkor az ott tapasztalható erők szétszakítják a csillag gázburkát, majd elkezdik elszívni az anyagot a csillagból, miközben az felragyog. Ha az esemény TDE volt, akkor ez volt az eddigi legfényesebb, és minden szempontból kilóg a többi TDE sorából.
Egy kvantumszámítógép igazolta Stephen Hawking 50 éves elméletét a fekete lyukakról
A világ egyik legnagyobb tudású embereként számontartott Stephen Hawking 1974-ben írta le először, hogy a fekete lyukak igenis sugározhatnak magukból energiát, sőt, idővel el is párolognak emiatt. Kínai tudósoknak egy kvantumszámítógéppel minap sikerült tesztelniük ezt az elméletet.
A másik lehetőség, hogy egy aktív galaxismagról (AGN) beszélhetünk. Az aktív galaxismagok a világegyetem legerősebb, folyamatosan sugárzó objektumai, amik folyamatosan anyagot szívnak el a környezetüktől. A mostani jelenség az AGN-ek sorából is kilóg. A tudósok úgy vélik, azt a pillanatot kaphatták el, amikor egy fekete lyuk táplálkozni kezd. Viszont nem világos, hogy mi okozta a folyamat elindulását. A jövőben remélhetőleg ezt is sikerül majd kideríteni.
A jelenséget leíró tudományos publikáció egyelőre az ArXiv preprint szerveren olvasható el, de hamarosan megjelenhet a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című tudományos lapban is.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.