Különleges jeleket észleltek két távoli galaxis középpontja felől. Az ott található szupermasszív fekete lyukak az úgynevezett árapály katasztrófa (tidal-disruption event, TDE) egy típusával hívták fel magukra a figyelmet.

Amikor egy csillag túlságosan kerül egy fekete lyukhoz, az ott tapasztalható erők szétszakítják a csillag gázburkát, majd elkezdik elszívni az anyagot a csillagból. Az eRASSt J045650.3–203750 és az AT2018fyk jelű fekete lyukak esetében azonban nem ez történik. A 900 millió és 1 milliárd fényévre lévő szupermasszív fekete lyukak azonban nem ölték meg a hozzájuk közel kerülő csillagokat.

A munkájukról a Astronomy & Astrophysics című szakfolyóiratban hírt adó kutatók először arra lettek figyelmesek, hogy a röntgentartományban felragyogtak a szupermasszív fekete lyukak, majd elhalványodtak, hogy aztán ismét felragyogjanak. Az eRASSt esetében ez 233 naponta történt meg, míg az AT2018fyk 500 napon át ragyogott, aztán elhalványult, majd 1200 nap múlva ismét fényleni kezdett.

A csillagászok először nem is értették, pontosan mi történik, a TDE-ről ugyanis úgy tartották, hogy egyszeri és végleges esemény. A megfigyelések azonban azt mutatják, hogy lehet részleges is: ekkor a csillagot olyan sebességre gyorsítja a fekete lyuk gravitációs mezője, hogy nem tudja azonnal elszívni az összes anyagot tőle. Ehelyett pályára állítja az égitestet, majd amikor ismét elhalad mellette, újra elszív tőle egy adag anyagot. Ez egészen addig történik így, amíg végül teljesen el nem tűnik a csillag.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.