A csernobili atomerőmű négyes reaktorában 1986-ban bekövetkezett baleset olyan mértékű radioaktív anyagkibocsátást okozott, amilyet korábban még nem látott, illetve tapasztalt az emberiség. A nagy dózisú sugárzásnak való kitettség súlyos hatással volt a környékre, amibe a környezet maga is beleértendő – vezeti fel újabb írásában a The Conservation, ami vendégszerzők beszámolójával foglalkozik.

A lap ezzel együtt egy érdekes kutatásba is beavatja az olvasót, ami 2016-ban kezdődött a létesítmény területén. A cikk szerzői – Germán Orizaola és Pablo Burraco, mindketten biológusok – arra voltak kíváncsiak, hogy a katasztrófa miatti szennyezőanyagok milyen hatással voltak a helyben élő állatokra. Abból indultak ki, hogy a nagy dózisú sugárzás súlyosan képes károsítani az élő szervezetek genetikai összetételét, és adott esetben nemkívánatos mutációkhoz is vezethet.

A páros alapvetően a békákat vizsgálta. A Hyla orientalisra, más néven a keleti levelibékákra összpontosítottak, amikből a sérült atomreaktor közelében is találtak párat. Míg azonban a faj legtöbbjének élénkzöld színű a háta, ezek mind feketék voltak. Némelyik koromfekete.

A kutatók szerint számos élőlény színét a melanin befolyásolja, az azonban már kevésbé ismert, hogy ez a pigmentcsoport az ultraibolya sugárzás negatív hatásait is képes csökkenteni. Gombák esetében pedig már azt is kimutatták, hogy az ionizáló sugárzásnál egyfajta védőmechanizmusként viselkedik. A kutatók szerint egy élőlénynél a melanin képes elszívni és semlegesíteni a sejt belsejében lévő ionizált molekulákat. Ez a hatás végeredményben pedig csökkentheti a sejtkárosodás valószínűségét a sugárzásnak kitett egyedeknél – miközben növelik a túlélési esélyeiket.

Aszódi Attila: Közzéteszem a betiltott magyar Csernobil-tanulmányt

Csernobil nem csak a szovjet mérnökök csődje, hanem a kommunista Szovjetunió és a teljes keleti szovjet blokk kommunikációs csődje is. Rengeteg máig ható és jóvá nem tehető hibával. A kommunikációs szarvashibák sorában az egyik egy magyar tanulmány betiltása volt.

A kutatók később, 2017 és 2019 között is folytatták a csernobili békák vizsgálatát. Ennek eredményeként – három év alatt és 12 különböző tó körül befogott – több mint 200 hím béka bőrének színét sikerült elemezniük. A kutatók szerint ezeket a területeket is érte radioaktív szennyezettség. A vizsgálat emellett kiterjedt négy, a csernobili elszigetelt zónán kívüli helyszínre is – ezeket használták kontrollzónaként.

A vizsgálat azt állapította meg, hogy a csernobili békák sokkal sötétebb színűek, mint a zónán kívüli, vagyis a kontrollterületeken befogott békák.

A biológusok úgy vélik, hogy a vizsgált békák a sugárzásra adott válaszként gyors evolúciós folyamaton mehettek keresztül, és a melanin védőhatása miatt maradhattak életben. A szakemberek hozzátették: bár a baleset óta több mint tíz békageneráció nőtt fel, a csernobili elzárt zónán belül továbbra is sötétebb színűek jelentik a faj domináns típusait.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.