Az Afrika nyugati partjainak árapályos területein élő állat héjának fő összetevője a fluorapatit nevű ásvány, amely apró kristályok egymás mellé rendeződött soraként jelenik meg. Fabio Nudelman, az Edinburghi Egyetem kutatója az anyag szerkezetét egy téglafalhoz hasonlította. Eszerint a téglák a nanokristályok, a téglák közötti habarcs pedig olyan szerves molekulákból áll, mint a kitin és a fehérje – olvasható a svájci Paul Scherrer Kutatóintézet (PSI) közleményében.

Amikor víz kerül a héjba, a „habarcs” feldagad, puha lesz, a „téglák” pedig eltolódnak egymáson. Ez a tulajdonság növeli az élőlények túlélési esélyét egy olyan élőhelyen, amelyet az erős hullámok és nyugodt víz váltakozása jellemez. A folyamat visszafordítható, hiszen ha kiszárad a héj, ismét megkeményedik. A körülményeknek megfelelő átalakulás megakadályozza, hogy károsodjon a héj.

A Nature Communications tudományos lapban részletezett kutatással nyert ismeretek új anyagok létrehozásánál is alkalmazhatóak lehetnek. Felhasználható lehet például olyan sportsisakok kifejlesztésénél, amelyek mindig az ütődésnek megfelelő védelmet nyújthatnának.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos hírekkel is szolgáló Facebook-oldalát.