Bár PS5-re készült, így másfajta gépen nem is indítható, bizonyos értelemben akkor sem áll meg a „konzolos játék” terminusa: a Ratchet & Clank: Rift Apart ugyanis látványban és élményben is nagyon eltér attól, amit a legtöbb playstationös munkacímtől megszoktunk. Ezért is imádja annyira a közönsége.
A Ratchet & Clank a Sony konzoljának egyik leghíresebb és legsikeresebb játéksorozata, hiszen seregnyi epizódot gyártottak már belőle, de nem csak az újabb rendszerekre: a széria első részeit még a nagyon régi PlayStation 2-ön, illetve a hordozható Vitán is ki lehetett próbálni. Majd jöttek az aktuális generációhoz illeszkedő kiadások. A legújabb, mostanában megjelent rész azonban kizárólag egy eszközön, a PlayStation 5-ön indítható, igen egyszerű okból: a fejlesztők által megálmodott látvány itt teljesedik ki igazán.
Annyira, hogy a végeredmény nem is teljesen játék, inkább egy irányítható animációs film.
Űrkalandok
Az Insomniac Games újdonsága nem követeli meg az elődök ismeretét, így Rachet mostani kalandja nulla előképzettséggel is kipróbálható. A főhősről persze így is érdemes tudni néhány dolgot: az általunk irányított karakter egy lombax, aki a mókás droiddal, Clankkel rendszerint veszedelmes helyzetekbe csöppen. Izgalmakból az új részben sincs hiány, de a körítés más. Egyrészt rengeteg ellenfelet kell kiirtani, másrészt a játék teljes egésze egy színes, intergalaktikus kaland, melyet a látványos fegyverarzenál, nagyszerű mellékszereplők és egy elmebeteg főgonosz tesz kihagyhatatlanná. A történet egyébként rögtön a sűrűjébe viszi a felhasználót, és ott is tartja, egészen a végéig.
A pár sorral fentebb említett intergalaktikus jelző az új játék egyik legfontosabb hozadéka, mely szó szerint értendő: miután egy baki következtében az ellenség kezébe kerül egy dimenziókapuk nyitására alkalmas eszköz, Ratchet és társa egy alternatív valóságba kerül. Innen indul a bolygókon és időn átívelő kaland, amely végeredményben a japán gyártó új masinájának pompás erődemonstrációja is. A Rift Apart ráadásul úgy kerekíti egyre nagyobbra a felhasználó szemeit, hogy 4K-s megjelenítő sem kell hozzá. De erről később.
Lövés, pörgés, szinte állandóan
Rachet újabb kalandját ezúttal is külső nézetben élheti át a játékos, ami kivételes előny, így ugyanis a belátható játéktérnek is nagyobb szerep jut. Ennek az egyes feladatoknál (például fejtörőknél) is számos haszna van, de nem ezért fogjuk szeretni: azáltal, hogy a kép sokkal szabaddan mozgatható, a tekintetünk csak ritkán fog egyetlen pontra fókuszálni. Ennek oka, hogy a körülöttünk lévő világ folyamatosan mozog, ugyanis tele van más élőlényekkel, illetve távoli, de érdekes látnivalókkal. Érdemes is kicsit lelassítani játék közben, és csak úgy szétnézni. Ennek az igényét sokan valószínűleg érezni is fogják, mert ez a történet elképesztően adrenalindús. Ami értelemszerűen a játék folyamatára is hatással van.
A tennivalók gerincét most is a tárgyak, holmik gyűjtögetése, az eszköztárunk bővítése és fejlesztése adja, illetve hogy az újonnan felbukkanó szereplők problémáit elrendezzük. Jelentős eltérés viszont, hogy ezúttal a világ másik állapotába is átléphetünk, a pályákon nyílt dimenziókapuk közt pedig szabadon ugrándozhatunk. A kép ilyenkor kicsit közelebb jön, mintha a térben valóban előrébb utaztunk volna. Az pedig már csak kellemes adalék, hogy Rachet lebegve és a falhoz tapadva is tud haladni, míg a szakadékokat egyfajta suhanással hidalja át. A játék tehát nem korlátozódik az ellenfelek agy nélküli aprítására, ügyességi, sőt, logikai részekből is rengeteg akad.
Azok sem csüggedhetnek, akik a szerepjátékos elemeket kedvelik egy videojátékban: felhasználóként XP-t (azaz tapasztalati pontot), erősebb, dizájnosabb páncélokat, valamint költőpénzt is begyűjthetünk, melyekkel tovább formálhatjuk hősünket. Utóbbiból pedig nem is egy van, a játékban ugyanis a többi karaktert, a már említett Clanket, illetve Rivetet, a másik dimenzió lombaxát is irányíthatjuk. A bejárható területek mérete ugyan nem hatalmas, de valamennyi szabadságot így is kapunk.
Monitoron is remek
A Sony jó ideje hangoztatja, hogy a PlayStation 5 nem csupán generációváltás, de ennek megtapasztalásához egyelőre kevés játék áll rendelkezésre. A Rift Apart azonban nemhogy tovább gazdagította ezt a szerény felhozatalt, át is rendezte a képzeletbeli ranglistát. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a játékban minden elem annak látszik, és úgy is viselkedik, ami: a víz tényleg víznek tűnik, az egyes felületekről pedig több minden visszatükröződik, úgy, ahogy a valóságban is. Még az árnyékok kinézetébe sem lehet belekötni, mert a megjelenítés majdnem tökéletesen élethű. Az élményen ráadásul az sem ront semmit, ha a felhasználó egy normál monitoron és nem mondjuk egy nagyobb felbontású okostévén indítja a játékot. A szoftver gyárilag egyébként kétféle grafikai beállítást kínál: a 4K-ra húzott, így hihetetlenül részletes, de 30 fps-re korlátozottat, illetve a folyamatosabbnak tűnő 60-at. (Az újabb kori őrületnek tekinthető ray tracing mindkettőnél elérhető.)
Az is jóleső érzés, hogy az első betöltőképernyőt leszámítva szinte sehol nem kell várakozni, minden villámgyorsan történik. Utóbbi mondjuk nem igazán a szoftver milyenségén múlik, hanem a PS5 szélsebes SSD-jén, melynek előnyeit szintén nem győzi dicsérni a Sony. Itt tesszük hozzá, hogy a marketingszövegek ezúttal tényleg a valóságot tükrözik, de ezt nem csak az új Ratchet esetében lehet megállapítani: az ugyancsak erre a konzolra készült Returnal se vesződik a videojátékok klasszikus elemének számító töltéssel. Illetve de, csak a felhasználó egyszerűen nem érzékeli. Valami ilyesmit tapasztalni ennél az újabb játéknál is.
Akkor megéri?
Ez nem is lehet kérdés, a Sony-családhoz igazolt stúdiók mindig is nagyszerű élményt tudtak kihozni a platformra épülő játékokból. A Rift Apart azonban nemcsak ezért kihagyhatatlan, hanem azért is, mert ez az egyik olyan termék, amely teljes mértékben kihasználja egy újabb generációs gép előnyeit, a megjelenítéstől egészen a vezérlésig, pont úgy, ahogy azt a fejlesztők eltervezték. Ez pedig magával hoz egy igen fontos felismerést is: napjaink konzolos játékaira már nem lehet rásütni a PC-sek körében kissé lenézőnek ható „konzolos” terminust, hiába van az ráírva a csomagolásukra. Ennek oka, hogy a szoftverek sokkal minőségibbek lettek, több lehetőséget nyújtanak, az élmény pedig a megszokottnál is erősebb. Ha a többi PS5-ös játék csak fele ennyire lesz jó, ez a generáció akkor is remeknek tűnik.
Tesztünk alanyát 10-ből 9 pontra értékeltük.
Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.