Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az amerikai Arizonai Egyetem asztrofizikusai szerint nem üstökös, és nem is aszteroida a hatalmas égitest, ami 2017-ben száguldott át a Naprendszeren.
Komoly izgatottságot váltott ki a tudósokból az az égitest, amelye a Hawaii Egyetem csillagászai 2017. október 19-én észleltek. Az Oumuamuának, azaz hawaii nyelven „elsőként érkező távoli üzenetnek” keresztelt égitest különlegessége, hogy egy másik naprendszerből érkezett. Szeptember 19-én óránként mintegy 315 400 kilométeres sebességgel haladt el a Nap mellett, elég gyorsan ahhoz, hogy megszabaduljon a Nap gravitációs erejétől, és kitörjön a csillagrendszerből, ahová soha nem fog visszatérni.
A tudósok azóta is azt találgatják, hogy mi lehetett korábban az égitest. Az elképzelések között szerepelt többek között, hogy egy szétesett üstökös egyik maradványáról van szó, de még az is felmerült, hogy esetleg ufó lehet. Most az amerikai asztrofizikusok egy új elmélettel álltak elő az Oumuamuát illetően.
Mit keresnek azok a gyanús aszteroidák a Tejútrendszerben?
A sodródó csillagközi testek új bolygók magjai lehetnek. Az olyan égitestek, mint a 2017-ben felfedezett Oumuamua, az új csillagrendszerek segítségére lehetnek bolygóik gyors kialakulásában - vélik a németországi Jülichben lévő Supercomputing Centre (JSC) és a belfasti Queens Egyetem kutatói.
Ezek szerint se nem üstökös, se nem aszteroida a csillagközi térből elsőként érkezett égitest, hanem egy másik naprendszer Pluto-szerű bolygójának nagy darabja lehet.
Steven Desch és Alan Jackson, az Arizonai Egyetem asztrofizikusai a Geophysical Research: Planets című folyóiratban írta le az Oumuamuát, meghatározva számos jellegzetességét, amelyek megkülönböztetik egy szokványos üstököstől.
Sebességét tekintve az égitest a vártnál kicsit lassabban lépett be a Naprendszerbe, ami azt jelzi, hogy nem száguldhatott a csillagközi térben egymilliárd évnél régebb óta. A palacsinta formájú – korábbi kutatások szerint szivar alakú – égitest jóval laposabb, mint más ismert naprendszeri égitest.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy az üstökösökre jellemző Nap általi rakétahatás – a napsugárzás hatásra elpárolgó vízjég – esetében erősebb volt, mint amire számítani lehetne. Az égitestről ráadásul hiányzott a megfigyelhető kiáramló gáz, amely általában a csóva által válik láthatóvá.
Ezért a kutatók úgy vélik, hogy az égitest nagyon hasonlít az üstököshöz, de nem a naprendszerben megfigyelt üstükösökhöz.
Feltételezték, hogy az égitest különféle szilárd jégfélékből áll, és kiszámolták, hogy ezek a jegek milyen gyorsan alakulnak át gázzá, amikor a Oumuamua elhaladt a Nap mellett. Ebből kalkulálták a rakétahatást, az égitest tömegét, formáját és a jegek visszaverőképességét. Utóbbiról azt találták, hogy a jégtömeg visszaverőképessége jóval nagyobb a feltételezettnél.
Desch és Jackson különösen jeget – szilárd nitrogént – találtak, ami pontosan megfelel az égitest minden más jellegzetességének. Mivel a szilárd nitrogénjég megfigyelhető a Pluto felszínén, lehetségesnek tartják, hogy üstökösszerű égitest állhat ugyanezen anyagból.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
