Kevesen tudják, de a Hold bizony távolodik tőlünk. Na, nem nagy sebességgel, évente csupán pár centiméternyit megy arrébb, de a jelenség akkor is tisztán érzékelhető. Ez azért is gond, mert a különféle missziókhoz pontos adatra van szükség arról, mekkora is a pillanatnyi Föld-Hold távolság, hogy a szondák (és majd az emberek is) biztosan odaérjenek.

Az Apollo-missziók idején több tudományos műszer is a Holdon maradt, köztük olyan tükrök, melyekkel pontos számítások voltak készíthetők – például arról is, milyen messze van tőlünk az égitest. A tükrök az eltelt években viszont alaposan beporolódtak, aminek a meteorbecsapódásokkor felveredő holdi por lehet az oka a NASA szerint. (A Holdon nincsenek porviharok.) Mivel a holdi por erős réteget rakott a tükrökre, a NASA kénytelen volt más megoldás után nézni, amellyel a későbbiekben is elvégezheti méréseit. Így jött a képbe az égitestnél állomásozó LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) szonda, amely szintén rendelkezik a fényjeleket fogadni tudó tükrökkel.

A NASA az eltelt években folyamatosan próbálta becélozni a mozgó szonda egyébként viszonylag apró tükreit, a legutóbbi próbálkozásukat pedig végre siker koronázta. Sőt: a jel vissza is pattant a Földre, vagyis a kísérlet sikeresnek bizonyult – olvashat a NASA közleményében, amely szerint az eredmény igen jelentős. A visszaérkezett jelből egyrészt ugyanis nemcsak a Hold távolsága válik megismerhetővé, hanem az égitest mozgása is.

A NASA egyébként továbbra is felhasználja a Holdon maradt tükröket a lézeres mérésekhez, de mivel azok teljesítménye alaposan lecsökkent (a rájuk került por miatt ugyanis nehezebben verik vissza a szondától érkező impulzust), az LRO tükreinek is be kell segíteniük.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.