Tech hvg.hu 2020. július. 17. 18:03

Magyar kutatók véletlenül létrehoztak egy bizarr külsejű halhibridet

A kísérlet eredetileg mentőakció lett volna, ám egész más jött ki belőle: a lapátorrú tok és a vágótok hibridje.

Még a világ egyik legismertebb napilapja, a The New York Times figyelmét is felkeltette magyar tudósok munkája, akik teljesen véletlenül kereszteztek két létező halfajtát, a lapátorrú tokot a vágótokkal. (A két hal neve bár hasonló, egyáltalán nem közeli rokonok.)

A kutatók a vágótok ikráit akarták ginogenezisre, vagyis ivartalan szaporodásra késztetni a lapátorrú tok spermájával, úgy, hogy a hím DNS-e nem kerül az utódba – az csak az anya génállományát örökli.

A folyamat meglepő eredménnyel zárult, ugyanis nem csak a megtermékenyítés zajlott le, a később világra jött halak (vagyis a hibridek) életben is maradtak. A tudományos szenzáció pedig ez: a két halfajtának nem csak elméletben lett (ráadásul nemhogy egy, hanem több közös) utóda. A NYT idézett is egy amerikai halszakértőt, aki teljesen megdöbbent a hibridizáció eredményén:

Tóth Flórián

Az új halfajta érdekessége, hogy mindkét “szülőjétől” kapott valamit: az anyától örökölte a száját és a ragadozó életmódot, az apától pedig az uszonyát és az orrát.

A neve Struddlefish lett, ami a két példány angol nevének, az American paddlefish és a Russian sturgeon összemosása.

A halfajták keresztezése azért is érdekes, mert a lapátorrú tok (amely eleve az USA területén honos) a vízből kiszűrt planktonnal táplálkozik, míg az Eurázsiában élő vágótok ragadozó. A munka egyébként amolyan mentőakció volt, ugyanis mindkét halfajta súlyosan veszélyeztetett. A magyar Halászati Kutatóintézet (HAKI) korábban próbálkozott is a szaporítással.

A hibridekből kezdetben több száz volt, ma már azonban csak 100 példány él, és a kutatók gondozzák őket. Többet nem terveznek világra hozni, de szabadon sem engedi őket, aminek jó oka van: attól tartanak, hogy a hibridek kipusztítanák a természetben élő halpopulációkat.

A kísérletben a HAKI mellett a Szent István Egyetem, a Debreceni Egyetem és a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ tudósai vettek részt. A munkáról szóló tudományos publikáció a Genes folyóiratban jelent meg.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.

Hirdetés