Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Spektrum új sorozata csokorba szedi és megvizsgálja az emberiség által készített szerkezetek eddigi legnagyobb világűrbéli utazásait. A dokusorozat készítői olyan kérdésekre keresik a választ, minthogy honnan jöttünk, hogyan alakult ki a Naprendszer, és vajon egyedül vagyunk-e a világegyetemben.
A Nap az állandóság az életünkben: reggelenként felkel, esténként lenyugszik, ha viszont jobban megnézzük, akkor látszik, hogy ez egy folyton változó és hihetetlenül aktív csillag. A Nap története szorosan összefonódott a Naprendszerével, ám a működését még ma sem értjük teljesen.
A Nap kócos külső légköre csak teljes fogyatkozások idején látható, és ez a napkorona a felszínnél is forróbb. Ez első ránézésre ellentmondásban áll a fizika törvényével, mely szerint egy forró testtől távolabb hidegebbnek kellene lennie. Csakhogy a napkoronában valami mégis felforrósítja az anyagot, ami szinte érthetetlen. Ha olyan forró ez a gáz, akkor miért marad a Napon? A forró részecskék nagyon gyorsan mozognak. Ha a gáz gyorsabb, mint a helyi szökési sebesség, akkor a gáznak szél formájában ki kellene áradnia a Napból.
[Lenyűgöző videó készült a Nap elmúlt 10 évéről]
A Spektrum közleménye felidézi, hogy egy amerikai csillagász, a most 93 éves Eugene Parker fölvetett egy egészen új ötletet. A múlt évszázad közepén színtiszta vákuumnak tartották a világűrt, amin a Nap fénye és hője áthatol ugyan, de a Nap erős vonzása nem engedi, hogy bármilyen anyag – például gáz – szökjön el róla. Parkernek viszont más elmélete volt. Azt jósolta, hogy a Nap forró légkörében viszonylag nagy nyomásnak kell uralkodnia. A gáz tehát kifelé próbál tágulni, ennek pedig az a következménye, hogy a gáz kiáramlik a Naprendszerbe – mutatott rá Eugene Parker 1958-ban.
A tudós erről írott cikkét a The Astrophysical Journal először visszadobta, a tudományos lapnál nem akarták azt komolyan venni. Parker azonban kérte, nézzék át újra. A tanulmány végül megjelent, ám Parkert mégis kinevették. Attól, hogy megjelent, a cikk nem váltott ki komolyabb hatást – senki nem pártolta, mert azt hitték, tévedés. Pedig nem csak valós, de fontos felfedezés is volt. A világűrről hirtelen kiderült, hogy az nem puszta vákuum, hogy nem üres. Anyag tölti be, a Napból kiáramló anyag. A napszél sebessége hihetetlenül nagy: másodpercenkénti 250 és 750 kilométer közti tempóban fúj, és ez komoly hatással van bolygónkra.
Minderre így emlékszik vissza Eugene Parker:
"Négy évvel a felvetésem után űrszondát indítottak a Vénusz felé. Kiderült, hogy valóban gáz áramlik ki a Napból. A napszél létezik. A többi már a múlt.”
Negyven évvel Parker tanulmányának megszületése után pedig már a Naphoz indult el egy kutatóeszköz, ami minden bizonnyal teljes engesztelést nyújt a kutatónak: a Parker-napszonda (Parker Solar Probe) már csak azért is érdekes, mert korábban még soha nem kapta űrszonda élő tudós nevét.
[Még a tudósokat is meglepte, amit a NASA űrszondája látott a Napnál]
Ehhez hasonló érdekességeket dolgoz fel az Útikalauz a Naprendszerhez című dokusorozat, mellyel beléphetünk a világ űrkutatási központjaiba, bepillanthatunk egyedi forrásaikba, és megismerkedhetünk az ott dolgozó tudósokkal, valamint az űrbeli küldetések megvalósítóival. Az első epizód július 9-én, csütörtökön 22:55 órakor kerül adásba a Spektrumon, a további részeket vasárnaponként 19:10-től vetíti a csatorna.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
