Olyan, mintha elektronikus bilincset tennének mindenkire. Legalábbis így kommentálta egy tiltakozó azt, hogy Szingapúrban már nem érik be az okostelefonos koronavírus-figyeléssel, hanem Bluetooth-szal működő apró kütyüket adnának mindenkinek.

Miután Szingapúr egyike azoknak az ázsiai országoknak, amelyek hatékonyan fékezték a járvány terjedését, a példa riasztónak tűnhet. A hivatalosan indoklás annyiban enyhítheti a rémületet, hogy az okostelefonos alkalmazáshoz hasonlóan a kütyü sem követné a polgárok mozgását (nincs is benne GPS), hanem pusztán azt regisztrálná, kik tartózkodtak egymás közelében, így értesíthetőek lennének azok, akik megközelítettek egy vírusos embert.

Az új technikára azért is szükség lenne, mert a gyerekek és idősek közül nem mindenki hord magánál okostelefont. A másik figyelemre méltó indok, hogy iPhone-okkal nem működik jól az alkalmazás. Abban az életszerű helyzetben, amikor az app a háttérben működik (magyarán nem látszik a képernyőn), akkor az operációs rendszer – biztonsági okokból – leállítja a bluetooth-os jelzéseket.

Ugyanebből az okból rendült meg a bizalom Ausztráliában is. Igaz, nem nagyon, mert a COVIDSafe alkalmazást több mint 6 millióan töltötték le, és androidos készülékeken a fenti probléma nem jelentkezik. Norvégiában viszont az adatvédelmi hivatal leállíttatta a hasonló járványkövető alkalmazást. Ott az a baj – a francia és a brit megoldáshoz hasonlóan –, hogy a felhasználók adatait központilag tárolják.

Ilyen előzmények után érdemes figyelni, mi fog történni Németországban, ahol ma indították útjára a német fejlesztésű alkalmazást, németesen hivatalos nevén a Corona-Warn-Appot. Az utóbbi hónapok vitái elcsendesültek, a szoftver nyilvános és ellenőrizhető, senkinek a mozgását nem követik, adatvédelmi aggályok nincsenek, az adatokat nem központilag, hanem a telefonokon tárolják. A rendszer lényege továbbra is az, hogy az okostelefon észleli és – névtelen, kódolt formában – nyilvántartja, mely telefonok voltak közel egymáshoz. Ha valaki koronavírusos lesz, a rendszer értesíti azokat, akik a közelében voltak. A remény az, hogy így napokkal előbb találhatóak meg, tesztelhetőek, illetve vonulhatnak karanténba a fertőzöttek, ami lelassítja a járvány terjedését.

Jens Spahn egészségügyi miniszter az előzmények után már óvatos: néhány hét alatt pár millió felhasználóval már elégedett lehetne. Ez könnyen teljesíthető cél – de vajon elég-e a hatáshoz? Az Oxfordi Egyetem hónapok óta idézett modellszámítása szerint akkor fékezhető meg a járvány, ha a lakosság 60 százaléka használja az appot, bár a fertőzöttek és halottak száma már akkor is csökkenthet, ha kevesebben használják. Az egyik kutató, Lucie Abeler-Dörner most elmondta, mennyiben változott a helyzet.

Ma már az alkalmazás csak kiegészíti a védekezés más módszereit, és a helyzet (legalábbis most) kedvezőbb, mert az első nagy hullám lement, ráadásul az emberek megszokták a maszkviselést, a távolságtartást, a kézmosást. A kutató szerint most akkor is érezhető lenne valamilyen kedvező hatás, ha az emberek 15 százaléka közreműködik. Az ő előrejelzése szerint a lakosság egyes csoportjai erősebben fogják használni az appot, az ő köreikben jóval erősebb lesz a védőhatás. A hagyományos, emberek által végzett, telefonos és személyes felderítés pedig más rétegekre összpontosíthat.

Emberi közreműködésre van szükség egy másik feladathoz is, nehogy rosszindulatból széttrollkodják a rendszert. Egyelőre még Németországban sem működik az, hogy mindegyik labor digitális úton (és anonimizálva) továbbítsa a vírusos emberek leleteit abba a központba, ahonnan ilyen esetekben a névtelen riasztásokat indítják. Voltaképp bárki betelefonálhat, hogy megfertőződött, megadhat egy kódot, és ezzel államilag ráijeszthet azokra, akiknek a mobilja regisztrálta az ő közellétét. Egyelőre tehát az ilyen telefonhívásokat képzett alkalmazottak fogadják, és csak remélni lehet, hogy kiszűrik a hamis riasztásokat.

Ebből is látszik, hogy az app hatása nagyban függ az állampolgári fegyelemtől. Attól is, hogy akit értesítenek, az teszteltesse magát, és szükség esetén vonuljon karanténba. Az persze nem a polgárokon, hanem az államon múlik, hogy gyanú esetén mennyire egyszerűen lehet teszthez jutni. Mindenesetre az apphoz kapcsolódó telefonos ügyfélszolgálatot sok pénzért akkorára tervezik, hogy ne legyen várakozási idő, amely elriasztja a felhasználókat.

Technikai érdekesség, hogy hiába állami megrendelésre készült a rendszer, a németeknek is alkalmazkodniuk kellett a két nagy mobilos operációs rendszer gyártójához, a Google-hoz és az Apple-hez. Mint a szingapúri vagy az ausztrál példa is mutatja, minden ilyen kapcsolatfigyelő app megbízható működése attól függ, hogy az alkalmazás illeszkedik-e a két amerikai óriáscég szoftveréhez. A német fejlesztők például a távolságmérés pontossága miatt szerették volna, ha a mobilok sűrűbben adják-veszik a Bluetooth-jelzéseket. A Google és az Apple azonban az akkumulátorok kímélésre hivatkozva ritkábban, többpercenként teszi csak lehetővé a tapogatózást.

Független viszont az amerikaiaktól, hogy az európai szomszédoknak az utóbbi hónapokban nem sikerült összehangolniuk alkalmazásaikat. Talán néhány hét múlva jutnak el odáig, hogy a német, francia, osztrák, svájci mobilok a többi országban is tudjanak „beteget jelenteni“.

A bizonytalanság ellenére remélhető, hogy megmutatkozik a rendszer haszna, amikor a jóslatok szerint bekövetkezik a járvány következő hulláma. Az oxfordi kutatók legalábbis úgy vélik, hogy ha már az első hullám idején lett volna ilyen kapcsolatfigyelés, akkor sok baj megelőzhető lett volna. A sok adatvédelmi és technikai zökkenő után a német sajtó jellemző üzenete most az, hogy az app használata nem jelent nagy kockázatot, viszont hozhat valami hasznot.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.