Tényleg olyan rossz a wifi-jel vagy csak mi érezzük annak? Ennek eldöntésére érdemes lefuttatni egy tesztet (például Speedtest), ami segíthet eldönteni, hogy hatótávolság-függő-e a probléma, illetve hogy mennyire ludas benne a szolgáltató.

Nem ördögtől való ötlet kísérletezgetni a router elhelyezésével. Sok felhasználó hajlamos arra, hogy a routert a fali aljzat mellé tegye, ahonnan az eszköz az áramot kapja. Jobb ötlet ennél, ha a routert a jó wifi-jelet igénylő helyiségek között helyezzük el. Persze lehet, hogy ehhez pluszkábelezésre lesz majd szükség.

Wallpaper Flare

Érdemes próbálkozni a router által kínált csatorna megváltoztatásával. A legtöbb berendezés 2,4 GHz és 5 GHz frekvencián továbbítja a jelet (ez utóbbit csak a modernebb routerek támogatják), kihasználva a specifikus frekvenciasávokat ezekben a spektrumosztályokban. Viszont több otthoni berendezés is interferálhat a 2,4 GHz-es jellel, például a bébifigyelők, vezeték nélküli telefonok, fényerő-szabályozó kapcsolók, vezeték nélküli hangszórók stb. Bár a routereken beállítható, hogy a hálózat melyik csatornán működjön, azonban a legtöbb router ma Auto módra van beállítva, ami azt jelenti, hogy az eszköz kapcsolgat a kevésbé terhelt csatornák között. Az újabb routerek már automatikusan frissítenek, a régebbiek azonban még nem teszik ezt. A frissítés elsődleges oka a biztonság, azonban az update-tel hibajavítások is érkezhetnek olyan gondok orvoslására, amelyek esetleg befolyásolják a wifi-teljesítményt.

Ha gyengének érezzük a wifi-jelet, érdemes beszerezni egy, a routerhez csatlakoztatható wifi-jelerősítőt, ami növelheti a vezeték nélküli hálózat hatótávolságát, sőt a lakás távolabbi részein is javíthatja a lassú vagy szakadozó hálózat problémáit. Az ilyen jelerősítőknek két alapvető változatuk van, a powerline és az extender alapú technológia.

Flickr/1G

A powerline alapú wifi jelerősítők lényege, hogy a 230 voltos hálózatot használják adatközvetítésre. Egy adapter segítségével megoldható, hogy a lakás egy távoli pontján lévő modem és a ház egy másik pontján található router közötti távolság LAN-kábel használata nélkül áthidalható legyen – magyarázza a Wifipedia. A konnektorba helyezett powerline adapterek egymással párban működve erősítik a vezeték nélküli hálózatot, így a segítségükkel remekül erősíthető a wifi-jel. Amellett, hogy a powerline rendszerek sávszélesség szempontjából a leghatékonyabb megoldást jelentik, a segítségükkel több végpontból álló hálózat is kiépíthető, és egyetlen gombnyomással titkosítható az adatforgalom. Viszont az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az ilyen rendszerek teljesítményét a házban található konnektorok közti távolság és a lakásban használt elektromos rendszer minősége is befolyásolhatja.

A wifi extender, vagyis az úgynevezett hatótávnövelő, a powerline rendszerrel szemben egyetlen, külön eszközként funkcionál. Általában a lakás egy olyan pontján kell elhelyezni, ahol a router által továbbított wifi jel még megbízhatóan érzékelhető. Ez azért fontos, mert a wifi extender itt fogadja azt a router által küldött rádiójelet, amit lényeges teljesítménykiesés nélkül továbbít majd a lakás távolabbi pontjain lévő eszközök felé. Tehát ha otthonunk egy olyan pontján helyezzük el az extendert, ahol gyenge a wifi jel, akkor az eszköz egyértelműen csak ezt a legyengült jelet tudja továbbítani számítógépeinknek, laptopjainknak vagy tabletjeinknek. Ezenkívül fontos, hogy a jelerősítőnk legalább akkora sebesség továbbítására legyen képes, mint amekkora sebesség továbbítására a router, amelyhez csatlakoztatjuk.

Flickr/Takahiro Yamagiwa

Bár egy extender képes lehet arra, hogy felerősítse a wifi-jelet, és hatékonyabban juttassa azt el a lakás olyan pontjaira, ahol korábban kevésbé volt az érzékelhető, azonban arra már nem alkalmas, hogy a vastag falak vagy egyéb árnyékolás miatt wifi-jel nélkül maradt holtterekbe is eljuttassa az internetkapcsolatot. Míg tehát a wifi extender tökéletesen alkalmazható kisebb lakások, vékonyabb téglafallal rendelkező családi házak esetében, addig a vastag betonfalú épületek, valamint a többszintes otthonok esetében érdemesebb a vezeték nélküli hálózatot pontonként kiépítő powerline rendszert alkalmazni. Azt azért a Wifipedia is megjegyzi, hogy mindez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs értelme jelismétlővel próbálkozni, hiszen egy erős router és egy jó wifi repeater egy nagyobb lakásban is képes lehet megoldani az akadozó, lassú internet problémáját.

Van még egy mód a wifi-tartomány szélesítésére: az úgynevezett mesh használata. Létjogosultságát az igazolja, hogy ma már tucatnyi eszköz kapcsolódhat egyszerre a wifi-hálózatra, így előfordulhat, hogy ugyan közel van a router, mégis gyenge a jel. A mesh (háló) megoldás esetén az egyetlen hálózati központ szerepét több kisebb központ veszi át. Ezek önállóan is működő routerek, amelyek megosztják egymás között a feladatokat.

Segíthet az is, ha harmadik féltől vesszük meg a routert. Bár az internetszolgáltatók által biztosított eszközök ma már jobbak, mint néhány évvel ezelőtt, azonban egy megbízható, harmadik féltől származó router teljesítménye felülmúlhatja ezekét. Érdemes tehát figyelemmel kísérni a szakoldalak ezzel kapcsolatos tesztjeit.

Végül összegyűjtöttünk pár tanácsot az Ofcom nevű brit netszolgáltatótól. Amennyire csak lehet, helyezze távolabb a routert az egyéb zavaró eszközöktől, és tegye lehetőség szerint asztalra, polcra, nem pedig a padlóra. Ha videohívást folytat, amikor nem ön beszél, érdemes lehet kikapcsolni a képet és csak a hangot hagyni meg, ez kevésbé terheli a hálózatot. Próbálja meg ezeket a hívásokat úgy ütemezni, hogy ne pontosan egész órakor (vagy fél órakor) kezdődjenek – nagyon sokan teszik ugyanis ezt.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.