Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Majdnem napra pontosan 147 éve, 1872. december 4-én a nyílt óceánon hajózó Dei Gratia személyzete döbbenten tapasztalta, hogy a hozzájuk közeledő hajón sem élő ember nincs, sem holttest. A mai napig nem tudjuk, hová tűnt a tíz utas, és hogyan tartotta az irányt rögzítetlen kormánykerékkel az alkohollal teli teherhajó.
A kanadai zászló alatt hajózó Dei Gratia kapitánya, David Reed Morehouse döbbenten állapította meg, hogy az óceán közepén tehetetlenül sodródó hajó a Mary Celeste, amelynek kapitányát, Benjamin Briggst jól ismerte – idézi fel a Múlt-kor történelmi magazin. A vitorlás nagyrészt sértetlen állapotban volt.
A hajót átkutató matrózok különös dolgokra bukkantak a fedélzeten . Az iránytű össze volt törve a földön, a sérülés nélküli kormánykerék rögzítetlenül állt. A hajónapló mellett megtalált térképen a Mary Celeste útja november 24-ig volt bejelölve, egy 25-i reggel 8 órára dátumozott bejegyzésből pedig az derült ki, hogy a teherhajó gond nélkül elhaladt az Azori-szigetekhez tartozó Santa Maria mellett. Ha valóban november 25-én volt utoljára ember a teherhajó fedélzetén, akkor a Celeste emberi beavatkozás nélkül, rögzítetlen kormánykerékkel kilenc napon keresztül tartotta az irányt, mialatt közel 700 kilométert tett meg.
Habár az elmúlt közel másfél évszázad során számos forgatókönyvet felvázoltak a kutatók és a lelkes amatőrök, a mai napig nem tudjuk, hová tűntek a Mary Celeste utasai. A helyi főügyész felvetette, hogy a Mary Celeste matrózait és utasait a Dei Gratia legénysége tette el láb alól. Erről a forgatókönyvről hamar kiderült, hogy nagy tévedés. További lehetséges magyarázatokról – melyek közül mindegyikben van valami, ami nem stimmel – a Múlt-kor cikkében olvashat.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.
