Tíz éve, 2009. október 30-án halt meg Claude Lévi-Strauss francia etnológus, a strukturális antropológia megteremtője.
Claude Lévi-Strauss 1908. november 28-án született Brüsszelben elzászi francia zsidó szülők gyermekeként. A párizsi Sorbonne-on hallgatott filozófiát és jogot, itt támadt fel érdeklődése az etnológia és a kulturális antropológia iránt. 1935-ben szociológiai katedrát kapott a brazíliai Sao Paolóban, s "az utolsó ősi népek iránti romantikus vonzalmától hajtva" jelentős terepmunkát is folytatott a Mato Grosso és az Amazonas őserdeiben élő indiánok között.
Brazíliából hazatérve – kétéves párizsi tartózkodás után – a németek által megszállt hazájából 1941-ben az Egyesült Államokba emigrált. New Yorkban ismerkedett meg az orosz származású Roman Jakobsonnal, aki felkeltette érdeklődését a strukturalista nyelvészet iránt. Ráébredt arra, hogy az antropológia és a nyelvészet művelői is elemekre bontják tárgyukat, majd feltárják az elemek között megfigyelhető kapcsolatokat, a struktúrát, melyet magyarázó erejűnek tartanak. Az általa kidolgozott strukturális antropológia a még működő őstársadalmak viselkedési modelljeinek, rokonsági rendszereinek, mítoszvilágának tanulmányozásából von le általános következtetéseket.
Lévi-Strauss a vallás képzetek valóságát és az emberi gondolkodás emögött megbúvó szerkezetét vizsgálta. Az archaikus kultúrát szimbólumrendszerként fogta fel, amely egy mély és tudattalan struktúrát képez le. A "vadember" gondolkodását rehabilitálva az ősi kultúrák gondolkodását egy sajátos, de következetes asszociációs-metaforikus logikára, illetve arra épülő mágikus és totemisztikus viselkedési mintákra vezette vissza. Híres hasonlatában a kultúrákat mozgó vonatokhoz hasonlította: nincs olyan rögzített (vagyis kultúrán túli) pont, amelyből a többieket megítélhetnénk. Minden csupán nézőpont kérdése: azért mondunk ítéletet, mert mindannyian érdekelt felek vagyunk.
1942-től a New York-i Új Társadalomtudományi Főiskola vendégprofesszora volt. 1949-es hazatérése után a párizsi Musée de l'Homme igazgatóhelyettese, 1950-től 1974-ig a párizsi École pratique des hautes études tanulmányi igazgatója, 1959 és 1982 között a College de France professzora, 1983-tól tiszteletbeli professzora volt. Ő volt az első antropológus, akit a Francia Akadémia a tagjai közé választott 1973-ban.
Utazásairól, élményeiről 1955-ben megjelent Szomorú trópusok című önéletrajzi ihletésű művében számolt be, amely nemcsak etnográfiai útleírás, hanem filozófiai értekezés és széppróza is egyben. A könyv a gyarmatosítás felszámolásának idején számottevő szerepet játszott a "primitív népek" kultúrájának átértékelésében. Lévi-Strauss volt a francia strukturalista mozgalom vezéralakja, fő teoretikusa. Hosszú élete során mintegy húsz könyvet publikált, 1964 és 1971 között írott négykötetes főművében, a Mythologicában a strukturalista antropológia által feltárt archaikus gondolkodási struktúrákat foglalta össze. Az emberiség jövőjéről borúlátón nyilatkozott: "A világ az ember nélkül kezdődött, és az ember nélkül fog véget érni."
Magyarul többek között megjelent a Szomorú trópusok, a Faj és történelem és a Strukturális antropológia című műve is. Ez utóbbi a szerző szerteágazó érdeklődéséről ad tanúbizonyságot – a nyelv és rokonság összefüggéseitől, a társadalomszerveződésen, a művészeti jelenségeken át a vallástudományig -, szemlélete mégis egységes, következetes.
A félénkségéről, operaimádatáról és a japán civilizáció iránti rajongásáról híres, iskolateremtő személyiség nagy népszerűségnek örvendett tanítványai körében, de élete utolsó éveiben visszavonultan élt. 2003-ban Erfurtban mint korszakalkotó "kutató, gondolkodó és író" megkapta az Eckhart Mester-Díjat, miután "rendet teremtett a fajok és kultúrák értelmezésében, a fehér kultúrember nagyképűsége nélkül". Claude Lévi-Strauss százegy éves korában, 2009. október 30-án halt meg Párizsban.