Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Szociálpszichológiai Tanszékének három kutatója arra volt kíváncsi, mi alapján hisszük el egy álhírről, hogy valódi.
Bármennyire is igyekeznek a közösségi oldalak (vagy épp a Google) megszűrni/kizárni az álhíreket a platformjukról, az elmúlt évek tapasztalatai alapján inkább csak részeredményeket lehet elérni. Az igazán hatásos módszer az lenne, ha az internetezők maguk ismernék fel a hamis információkat, ám az Eötvös Loránd Tudományegyetem legfrissebb kutatási eredménye szerint ez lényegében utópisztikus gondolat.
Faragó Laura, Kende Anna és Krekó Péter, az ELTE Szociálpszichológiai Tanszékének kutatói azt vizsgálták, miért gondolják valósnak az emberek a politikai tartalmú álhíreket. A témában korábban készült tanulmányok rendszerint arra az eredményre jutottak, hogy a konzervatív beállítottságú személyek nagyobb valószínűséggel hiszik el az álhíreket, mint liberális társaik. Ezekben a kutatásokban azonban elsősorban negatív vagy fenyegető tartalmakat használtak a kutatók, és mivel a konzervatívok érzékenyebben reagáltak a fenyegető információra, az ilyen típusú hamis híreket is nagyobb valószínűséggel hitték el.
[Itt a nagy átverős lista: weboldalak, melyeknek soha ne higgyen el semmit]
A kutatócsoport megpróbálta elkerülni ezt a torzítást, és fenyegető tartalmak helyett pozitív, vágyteljesítő álhíreket alkalmaztak saját kutatásukban, hogy megmérhessék a valós különbségeket. Az eredményeikről Social Psychology című tudományos szaklapban számoltak be.
A vágyteljesítő gondolkodás kifejezés arra utal, hogy az emberek hajlamosak hinni a világképükkel összhangban lévő információkban, és az annak ellentmondó tartalmakat nagyobb valószínűséggel utasítják el. |
A vizsgálatuk során a kísérleti alanyoknak álhírek szalagcímeit mutatták meg, majd arra kérték őket, döntsék el, álhírrel vagy valódi hírrel van-e dolguk – miközben úgy tudták, a közösségi médiában már korábban megjelent hírek címeit látják.
Kiderült, a pártpreferencia sokkal erősebben függött össze a politikai tartalmú álhírek hitelességével, mint az összeesküvés-elméletekbe vetett általános hit, amelyről korábban úgy gondolták, hogy erősen befolyásolja a hamis hírek elfogadását. A kormány támogatói úgy gondolták, hogy a kormánypárti hírt független újságíró írta, míg az ellenzéki hír politikai propaganda része. Az ellenzéki pártok támogatói viszont ellentétes mintázatot mutattak: elutasították a kormánypárti hírt, viszont elfogadták az ellenzéki álhírt, amelyet hitelesebbnek is tartottak.
[Bicskanyitogató álhír terjed Orbán Viktor és Koncz Zsuzsa nevével, nehogy megossza]
Az érdekesség azonban az, hogy az összes szalagcím hamis volt. Az emberek tehát hajlamosak azt hinni, hogy a reményeiket és kívánságaikat teljesítő hírek hiteles forrásokból származnak, és nagyobb valószínűséggel gondolják ezeket valódinak. Ha azonban a hír nem áll összhangban a világnézetükkel, akkor azt gondolják, hogy a hír a politikai propaganda része, ezért elutasítják.
Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy senki sem védett a téves információkkal szemben. Tanulság, hogy nem szabad automatikusan megbízni olyan hírforrásokban, amelyek olyan információkat közölnek, amilyeneket hallani szeretnénk.
Ha kíváncsi, miként lehet felvenni a küzdelmet az álhírekkel, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
