Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A neandervölgyi ember gerincének és bordakosarának háromdimenziós rekonstrukciója alapján izraeli kutatók megállapították, hogy az ősi emberek nem voltak olyan hajlottan járók és olyan esetlenek, mint azt eddig vélték.
A neandervölgyiek az ősemberek mintegy 400 ezer éve megjelent, majd 30 ezer éve kihalt faja. Főként Európában és Nyugat-Ázsiában éltek, és a mai Izrael területe volt elterjedési területük déli határvonala. Gyűjtögető-vadászó életmódot éltek. Barlangokba húzódtak, tüzet raktak, kőeszközöket készítettek és több jégkorszakot is túléltek.
A Bar-Ilan Egyetem és az Ono Academic College kutatói elkészítették egy észak-izraeli barlangban talált neandervölgyi csontváz háromdimenziós modelljét a fosszilizálódott csontok CT-felvételei alapján.
Az eredményeikről a Nature Communications tudományos lapban beszámoló szakértők szerint amit találtak, az arra utal, hogy a neandervölgyi ember felemelkedve járt, nagy mellkasa volt és főként a rekeszizom segítségével lélegzett.
A tanulmány szerint a neandervölgyi bordáinak iránya sokkal horizontálisabb volt, mint a modern emberé. A horizontális bordák és a nagy rekeszizom kombinációja arra utal, hogy a neandervölgyi ember a légzésben elsősorban a rekeszizomra támaszkodott, miközben a modern ember a rekeszizom munkájának és a bordák mozgásának együttműködésére.
A mellkas szerkezetének ismerete segít megérteni, hogyan illeszkedett be környezetébe a neandervölgyi ember, mivel a mellkas szerkezete jelzi, hogyan mozgott, lélegzett és milyenek voltak az egyensúlyozási képességei. Annak megértése pedig, hogyan alkalmazkodott környezetéhez a neandervölgyi, segíti az evolúció jobb megértését is.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának tudományos témákkal is foglalkozó Facebook-oldalát.
