A csillagászok vizsgálatának eredményeik szerint az Oumauamua röppályája enyhén eltér attól a pályától, mely a Nap gravitációjának hatásával magyarázható lenne, felszínéről nagyon kis mennyiségű gázt bocsát ki, ami az üstökösök jellemzője. Az Oumuamuát eredetileg is üstökösként rögzítették, de mivel hiányzott az üstökösökre jellemző gáz- és porcsóva, több tudós úgy vélte, hogy talán száraz aszteroidáról lehet szó.

„Nem volt látható semmilyen csóva egy vizsgálatnál sem” – mondta Marco Micheli, az Európai Űrügynökség (ESA) olaszországi koordinációs központjának csillagásza, a Nature tudományos lapban megjelent tanulmány vezetője. Ez azonban nem magyarázta teljesen az objektum mozgását. A kutatók most úgy vélik, végül is üstökösről van szó, amely fontos információkkal szolgál távoli bolygórendszerekről.

NASA/JPL-Caltech

A Micheli által vezetett csapat az Oumuamua gyorsulását vizsgálta, melyet a Nap hőjének az égitest jeges felszínére gyakorolt hatásának tulajdonítottak.

Az üstökösök kőzetből és jégből állnak, a "jégvonalon túl" alakulnak ki, ahol már elég hideg van ahhoz, hogy a víz fagyott maradjon. Naprendszerünkben ez a vonal csaknem olyan távol van a Naptól, mint a Jupiter. Az aszteroidák pedig olyan kőzetobjektumok, melyek a Mars és a Jupiter közötti övben keringenek.

Nem az Oumuamuáé az egyetlen eset, amikor nem egyértelmű a különbség. „Egyre elmosódottabb a határvonal a két kategória között, mivel a fő aszteroidaövben is találunk üstökösszerű égitesteket” - mondta Sara Russell, a londoni Természettudományi Múzeum munkatársa. „Az üstökösök valószínűleg más bolygórendszerek külső régióiban alakultak ki, így ki tudtak szakadni főcsillaguk gravitációs erejének hatása alól és sokkal könnyebben jutottak ki a csillagközi űrbe, mint egy aszteroida.”

Az Oumuamua, amely egy másik naprendszerből érkezett első látogatóként, több információval szolgálhat arról, hogyan alakultak ki a bolygók.

A Hawaii Egyetem csillagászai 2017. október 19-én észlelték a Naprendszeren nagyon nagy sebességgel áthaladó objektumot. A kutatók Oumuamuának, azaz hawaii nyelven „elsőként érkező távoli üzenetnek” nevezték el az égitestet. Szeptember 19-én óránként mintegy 315 400 kilométeres sebességgel haladt el a Nap mellett, elég gyorsan ahhoz, hogy megszabaduljon a Nap gravitációs erejétől és kitörjön a csillagrendszerből, ahová soha nem fog visszatérni.

"Oumuamua és más csillagközi utazók, melyek meglátogathatják a naprendszerünket, nagy valószínűséggel fontos információkkal szolgálnak más bolygórendszerek természetéről és összetételéről. Végül ezek az objektumok mutathatják majd meg nekünk, hogy naprendszerünk egyedülálló vagy egyike galaxisunk számos lakható rendszerének" - fejtette ki a szakértő.

Az Oumuamua 2017. végi felfedezése után mintegy 2,5 hónapon át volt látható nagy teljesítményű, földi bázisú teleszkópok segítségével. A kutatók folytathatják a munkát az összegyűjtött információk alapján, de a szivar alakú égitestet nem láthatják többé.