A Sydney-i Egyetem 1860-ban szerzett meg egy egyiptomi fakoporsót, amelyről aztán több szakértő is azt állapította meg, hogy üres. A feljegyzésekben az állt, hogy a koporsó csak törmeléket tartalmaz, ezért másfél évszázadon át egyszer sem vizsgálták újra. Tévedésükre csak az elmúlt évben derült fény, amikor újabb kutatók elmozdították a koporsó fedelét. Azt remélték, hogy legalább néhány csontra vagy kötözőanyagokra bukkannak, ehelyett felfedezték egy múmia oszladozó maradványait.

A koporsó a test mintegy 10 százalékát őrizte meg. A maradványok nagyon rossz állapotban voltak, valószínűleg sírrablók miatt, akik ékszerek és amulettek után kutatva rongálták meg a testet – véli Jamie Fraser, a Sydney-i Egyetem Nicholson Múzeumának kurátora. A felfedezés különleges lehetőséget teremtett a szakértőknek, hogy tanulmányozzák a múmiát. A teljes múmiákat ugyanis többnyire érintetlenül hagyják, ami korlátozza tudományos hasznukat.

"A hajdani ember étrendjére, betegségeire és életmódjára vonatkozó kérdésekre kaphatunk választ, megismerhetjük, hogyan élt és miben halt meg" – mondta Fraser, aki szerint a felfedezés jelentőségét növeli, hogy a maradványok egy előkelő nőé lehetnek, aki olyan korban élt, melyről viszonylag keveset tudni.

A hieroglifák szerint a koporsóban elhelyezett test egy Mer-Neith-it-es nevű nőé lehetett, aki a szakértők szerint papnő volt Kr. e. 600-ban. A szarkofág így a 26. dinasztia idejéből, a Kr. e. 664 és 525 közötti időszakból származik. Ez volt az utolsó olyan korszak, amikor az országban ősi egyiptomiak uralkodtak. A szakemberek a hieroglifákból tudják, hogy Mer-Neith-it-es az oroszlánfejű istennő, Szehmet templomában dolgozott. A hieroglifákból, a mumifikálás módjából és a koporsó stílusából következtethetnek arra, hogyan működött Szehmet temploma.