Viszonylag régivágásúnak számít az az átverés, amikor valakit arról értesítenek, hogy egy távoli hozzátartozója halála (vagy egy akármilyen sorsolás) miatt most hatalmas vagyon ütheti a markát – ha átutal egy kisebb összeget a formaságok intézéséhez. Ezeknek ugyanis egyre kevesebben dőlnek be.

Az új trend szerint a csalók (scammerek) előbb egy megnyitásra hívogató levélben vírust küldenek szét milliónyi számítógépre, majd aki óvatlanul megnyitja a levél csatolmányát, vagy ellátogat egy, az e-mailben linkelt weboldalra, annak egy rosszindulatú programot telepítenek a háttérben a gépére. Ez a program aztán semmi mást nem tesz, csak figyel. A billentyűleütések rögzítése segítségével a támadók bejutnak az illető levelezésésébe, és ott már ők figyelnek: megnézik, hogy az adott személy milyen szolgáltatóktól, webshopoktól vagy partnerektől szokott időnként számlát kapni.

Innentől kezdve nincs nehéz dolguk a támadóknak: a következő hasonló levelet elfogják, és a fizetésre vonatkozó részleteket kicserélik a saját adataikkal. A célszemély pedig egy valóban teljesen hitelesnek tűnő számlát kap, tényleg akkor, amikor ő is várja – csak éppen az átutalása vagy bankkártyás fizetése nem a szolgáltató/webshop/partnercég számláján landol, hanem a csalókén.

És akkor közbeszólt a karma

A módszerre a Dellhez tartozó SecureWorks kiberbiztonsági kutatói jöttek rá. James Bettke és Joe Stewart az idei Black Hat biztonsági konferencián mutatták be felfedezésüket, amelyet egy viszonylag vicces módon sikerült begyűjteni. A biztonsági szakértőknek egy fent említett, vírusos levél észlelése után sikerült eljutniuk a feladó számítógépéhez. Itt lepődtek csak meg igazán: a scammer véletlenül saját gépét is megfertőzte a programmal, ami egy mappában szépen gyűjtötte az általa használt jelszavakat. A kutatók ezek használatával tulajdonképpen mindent megtudtak a csalóról, társairól és módszerükről.

Balabit

A módszerről, ami sikeresnek bizonyult: az elsősorban külföldi partnerekkel is dolgozó kisvállalkozásokat céloztak meg – innen nevezték el a technikát: Business Email Compromise, azaz BEC –, hiszen ott a legkevésbé feltűnő, ha az elektronikus számlán egy egyértelműen nem belföldinek tűnő banskszámlaszám szerepel. Esetenként néhány tízezer dolláros összegeket irányítottak magukhoz, de a biztonsági szakértők távoli szemtanúi voltak egy olyan esetnek is, amikor egy amerikai vegyipari cég indiai beszállítójának küldött volna egy 400 ezer dolláros (kb. 112 millió forint) utalást, ami szinté a csalók egyik számláján landolt. A scammerek ellen – a SecureWorks pontos leírása után – már eljárást indítottak a nigériai hatóságok.

Meg lehet úszni

A módszert felfedező szakértők esettanulmányukban többféle tanácsot is adnak a hasonló átverések megelőzésére. Ezek közül céges szinten a kétfaktoros azonosítást érdemes szem előtt tartani: minden céges rendszerben praktikus bevezetni azt, hogy ne legyen elég egyetlen jelszó a belépéshez – egy éppen akkor generált kód vagy egy sms-es másodjelszó is kelljen. A szakértők ezt tanácsolják a privát és a céges levelezésekben egyaránt használt levelezőrendszer-szolgáltatóknak is.

De az egyszeri felhasználók is sokat tehetnek az ilyen csalások elkerülése érdekében, sokszor ugyanis elég megnézni ez e-mail technikai részletei között a levél pontos feladóját, hogy kiderüljön: nem a megszokott és nem is a pontos feladótól érkezett. A csalókra jellemző a nagyon hasonló felhasználónév (pl. kovacskft@gmail.com helyett kovacskIt@gmail.com) vagy a hasonló domain (pl. sales@example.com helyett sales@examp1e.com) használata.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.