A fekete lyuk olyan tartománya a tér-időnek, amelyből az erős gravitáció miatt még a fény sem képes megszökni. A fekete lyukak falánkságuknak köszönhetően figyelhetők meg, hiszen az akkréciós (anyagbefogási) korongon folyamatosan áramlik beléjük az anyag, ennek ultrafényes sugárzása fedi fel a habzsoló objektumokat.

Az általánosan elfogadott nézetek szerint a fekete lyukak többsége két súlykategóriába sorolható. Léteznek átlagos objektumok, amelyek mérete néhány tucat naptömegnek felel meg. Emellett előfordulnak gigantikus képződmények is: a szupermasszív fekete lyukak több milliárd naptömeggel bírnak - olvasható a PhysOrg és a Daily Galaxy hírportálokon.

A csillagászok meggyőződése szerint azonban létezhet a fekete lyukak köztes kategóriája is, ám eddig csupán féltucatnyi jelöltet találtak.

A Marylandi Egyetem és a NASA asztronómusai viszont most egy 5000 naptömegű fekete lyukat fedeztek fel az Európai Déli Obszervatórium VLT teleszkópja, valamint az XMM Newton európai röntgencsillagászati műhold segítségével az NGC1313 katalógusjelű galaxis centrumában.

A galaxis a Tejútrendszertől 14 millió fényévnyire, a Háló (Reticulum) csillagképben található. Az asztronómusok az 50 ezer fényévnyi átmérőjű csillagváros központjában vettek észre egy ultrafényes röntgenforrást.

Az NGC1313X-1 jelű objektumról azt feltételezik, hogy egy közepes méretű fekete lyuk. Ugyanez a kutatócsoport tavaly augusztusban egy hasonló objektumot fedezett fel a Szivar-galaxisban, a Nagy medve csillagképben a NASA Rossi röntgencsillagászati űrteleszkópja segítségével.

"Eredményeink azt valószínűsítik, hogy a legkülönfélébb tömegű fekete lyukak létezhetnek" - fogalmazott Dheeraj Pasham, a tanulmány első szerzője, aki folytatni kívánja a vadászatot.

A NASA ugyanis 2016-ban bocsátja fel legújabb röntgencsillagászati műholdját, a neutroncsillagok összetételének vizsgálatára épülő NICER-t, és Dheeraj Pasham reményei szerint az új űrteleszkóp segítségével további köztes méretű fekete lyukakat találhat.