Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Okosmobiljait és táblagépeiet is behozza idén Magyarországra a Lenovo. Az egyre telítettebb piacon abszolút nincs könnyű dolguk. A legújabb tabletjüket tesztelve próbáljuk kideríteni, milyen esélyekkel indul a mobil eszközök terén nemzetközileg is új szereplőnek számít vállalat.
Az Apple-t 2010 elején sokan lazán kiröhögték, hogy mégis mi a szándéka ezzel az iPad nevezetű kütyüvel, ami jóval nagyobb mint egy okostelefon és sokkal használhatatlanabb mint egy notebook. Azóta már tudjuk, hogy az almás gyártó nagyon is jó lóra tett, az iPadet és persze egyes riválisait lényegében úgy viszik mint a cukrot. A konkurencia enyhe fáziskéséssel reagálta le az Apple legújabb bestsellerét, és így tett többek közt a Lenovo is, mely 2011-ben mutatta be első táblagépeit.
A notebook szektorban igen komoly elismertségnek örvendő, újabban piacvezető kínai vállalat az IdeaTab modellekkel az átlagos otthoni felhasználókat célozza meg, míg a ThinkPad brandes készülékekkel a maximális megbízhatóságra és fokozott produktivitásra vágyó business usereknek próbál kedveskedni. Jelen tesztünkben a cég legújabb IdeaTab S6000-es modelljét vesszük górcső alá, mely annyira friss-ropogós, hogy az USA-ban is csak a napokban kezdték forgalmazni, illetve a hozzánk eljutott példány is prototípus állapotú.
Első találkozás
A szerkesztőségünkbe egy méretes borítékban érkezett tabletet első alkalommal kézbe véve az az érzésünk támadt, hogy amennyiben a kijelző alatt és a hátlapon nem lenne egy-egy méretes Lenovo felségjelzés, akkor ez bizony akármelyik gyártó terméke is lehetne. Ez egyrészt jó hír, hiszen azt jelenti, hogy a Lenovo többek közt a tabletgyártáshoz is ért, másrészt viszont kicsit szomorú, hiszen annak a jele, hogy az IdeaTab S6000 tökéletesen beleolvad a szürkeegér-kategóriás androidos táblák unalmas tömegébe.
Az viszont egyértelműen pozitívum, hogy a minősséggel semmilyen probléma sincs, így például az illesztési hézagok mindenhol egyenletesen vékonyak, sehol egy sorjás műanyag, vagy egy nyiszegő alkatrész, ezenkívül pedig a tapintásérzet is korrekt. Nemes anyagokkal, így például fémmel ugyan nem találkozunk, viszont a hátlap legnagyobb részét uraló érdesített műanyag legalább jó fogást biztosít, és garantálja, hogy csak úgy véletlenül nem fog kicsúszni a kezünkből az egyébként mindössze 8,6 milliméter vastag, illetve 560 gramm tömegű masina.
Akkumulátor
Az említett okok miatt a készülék dobozában lévő kiegészítők pontos mibenlétéről nem igazán tudunk nyilatkozni, a tesztkészülékhez kapott egyetlen hálózati töltő viszont remekül tette a dolgát. Ami pedig nem más, mint az integrált 6350 mAh kapacitású akkumulátor szabványos microUSB interfészen keresztül történő töltése. Rendkívül kellemes, hogy egyes riválisaitól eltérően a Lenovo nem saját egyedi portot biggyesztett az IdeaPadre, mely ily módon egyszerűen és bárhol kényelmesen tölthető. A lítium-polimer aksi kapacitása persze lehetne nagyobb, legalább 8-9000 mAh-s, mindenesetre a jelenlegi példány is elég ahhoz, hogy 6-7 órán át kínozzuk a tabletet.
Felszereltség
A már kivesézett microUSB-port a baloldali élre került, még pedig a szabványos microHDMI csatlakozó aljzat közvetlen közelébe. Így aztán ha ott a zsebünkben a megfelelő HDMI-kábel, akkor lényegében bármilyen lapostévére pillanatok alatt kiváló minőségben át tudjuk lőni a táblagépen lévő különböző tartalmakat. Ugyancsak errefelé keresendő a szokásos hangerőállító gombpár, valamint a méretes kihajtható ajtó mögé rejtett microSD slot, és adott esetben ugyancsak itt rejtőzik a SIM-slot is, ami ugyebár szokás szerint opciós tétel.
A jobboldal teljesen csupasz, mondhatni fullon kihasználatlan. Az on/off gombot felül helyezték el a tervezők, csakúgy mint a 3,5 milliméteres jack dugaljat. Az alsó él ugyancsak üres, a két darab kis hangszóró pedig a hátsó traktusba került és maximum közepesnek mondható hangminőséget produkál.
Kijelző
A Lenovo nem kísérletezgetett, hanem inkább a már alaposan kitaposott úton haladott tovább, amikor egy szokványos 10,1 colos kijelzőt pakolt az új IdeaTab S6000-be. Ez a panel ugyebár minimálisan nagyobb mint az iPadekben lévő 9,7 colos display. Tudni kell még róla, hogy nem 4:3-as képarányú, hanem 16:9-es widescreen kivitelű.
Retina képminőségre senki se számítson, hiszen az 1280x800 képpont ezen a jókora felületen elszórva mindössze 149 ppi-s pixelsűrűséget eredményez. Összehasonlításképp, a nemrégiben érkezett Samsung Galaxy Tab 3 10.1 hasonló kijelzője ugyancsak 149 ppi-t virít, a legújabb iPad viszont 264 ppi-t tud, a Nexus 10-féle 299 ppi-s értékről már nem is beszélve.
A 350 nites fényerő és az automatikus fényerőállítás kültéri használat esetén jó szolgálatot tehet, a fokozott tükröződés viszont már nem olyan kellemes dolog. A betekintési szögek teljesen rendben vannak, ami persze nem is meglepő, hiszen egy remek minőségű IPS LCD-hez van szerencsénk. A kijelző körüli csillogó fekete káva mintegy 2,5 centiméter vastag, így bőven találunk fogást a készüléken – bárcsak azok a fránya ujjlenyomatok ne látszanak meg rajta annyira!
Kapcsoljuk be!
A szokásos hidegindítási procedúrát követően egy alapvetően ismerős, de azért jól láthatóan átsminkelt Android kezelőfelület fogad. A lockscreenen jobboldalt található a szokásos virtuális lakatos feloldási lehetőség, felülről lehúzható a két részre oszttott értesítési panel, alulról pedig fellőhető a Google Now. Hasznos, hogy a baloldali szekcióban akár már itt el tudunk helyezni például egy méretes órát, naptárt, vagy éppen egy Gmail-ablakot.
A feloldást követően felbukkanó alapkijelzőn öt slide között lapozgathatunk vízszintes irányban, ezt a tevékenységet pedig a nyolc különböző lapozási effektus valamelyike szépítheti meg. A középső slide-on nyolc kis ablakba szortírozva várnak minket a főbb szolgáltatások, alul pedig kivételesen nem baloldalt, hanem középen figyelnek a szokásos virtuális gombok (back, home, appváltó). A jobbfelső sarokba nyomva tudunk belépni a főmenübe, mely 6x4 ikont vonultat fel és persze szabadon variálható. Gyári témabeállításból négyet kapunk, ahogy betűméretból is, ezenkívül pedig még az ikonok feliratának mérete és színe is aprólékosan személyre szabható.
Szolgáltatások
A tesztkészüléken a majdnem legfrissebb, egész kokréten 4.2.1-es (Jelly Bean) Android verzió szaladgált, mely a későbbiekben várhatóan még jó darabig frissíthető lesz.
És akkor lássuk az alap szoftverkínálatot! A backup szoftverrel egyszerűen SD-kártyára menthetjük a kényes adatainkat, a legfrissebb időjárás adatokról az AccuWeather app gondoskodik, a default Android és a Chrome webböngésző egyaránt fürgén teszi a dolgát, ezenkívül pedig fájlkezelőből is kettőt kapunk. A használati idő meghosszabbításában a Lenovo PowerSaving lehet segítségünkre, a kártevők elleni védelemben a Facebook alkalmazását is – nagyon helyesen – kártevőnek azonosító Norton Mobile a fő fegyverünk, a videós feladatok tableten történő elvégzését pedig a Movie Studio támogatja. Említést érdemel továbbá az Evernote alkalmazás, a naptár, az óra, a számológép, a Google navigációs szoftvere, a diktafon, illetve a 4000 digitális magazinnal támadó Zinio.
Apróság ugyan, de mindenképpen hasznos, hogy a készülék ki-, illetve bekapcsolása rendkívül egyszerűen időzíthető.
A zenelejátszó egy teljesen átlagos példány, a deafult videólejátszó pedig simán lejátssza a DivX, illetve HD felbontású MKV-kat, azonban bizonyos hangsávokkal meggyűlik a baja.
Kamera
A kiijelző feletti 0,3 megapixeles kamerával nem igazán érdemes komolyabban foglalkoznunk és bizony sajnos a hátoldali főkamera sem hagy bennünk maradandó nyomokat, 5 megapixeles felbontás és autofókusz ide vagy oda (LED-segédfény nincs). A képminőség várakozáson aluli, a felvételek elmosódottak és elég kevés részletet tartalmaznak – e tekintetben csak bízni tudunk abban, hogy a végleges példányok majd jobban fognak teljesíteni. A fényérzékenység ISO100 és ISO1600 között állítható, az időzítő 2-10 másodperces késleltetésre képes, ezenkívül pedig kapunk sorozatfelvevőt, arcfelismerést, arcszépítést, panorámakép üzemmódot és persze geotagging feature-t is. A tesztvideók papíron Full HD felbontással és igen magas, 24 Mbit/s-os bitrátával rendelkeznek, a szemünk viszont azt érzékeli, hogy a mozgóképek mintha valami interpolált felbontásúak lennének.
Mögöttes tartalom
Amennyiben 2013-ban azt mondjuk, hogy menő tablet, vagy okostelefon, akkor chipset fronton kapásból mindenkinek egy remekbe szabott négymagos példány jut eszébe. Az IdeaPad S6000-ben kell sem csalatkoznunk e fronton, azonban a jelen esetben kapott négy mag nem igazán olyan kvalitású, mint amilyen elvárható lenne. A processzormagok ugyanis egyrészt csak Cortex-A7 (ARMv7) kivitelűek, másrészt pedig csak 1,2 GHz-es órajelen ketyegnek, és ez bizony meg is látszik azon, hogy a Quadrant tesztben még 4000 pontot sem tudott elérni a gépezet.
A mai trendnek megfelelően immár 28 nanométeres gyártási technológiával készülő MTK 8389 chipsetben ezenkívül egy PowerVR SGX544MP GPU is helyet kapott, valamint az 1 GB RAM és a kiviteltől függően 16/32 GB-os integrált flashmemória mellett sem mehetünk el szó nélkül. Szteroidokból tehát némileg hiány van, az viszont mindenképpen pozitívum, hogy a hétköznapi használat során nem tűnt lassúnak, akadozónak a tablet. Az USB On The Go támogatás adott, wireless fronton pedig szólnunk kell még a b/g/n szabványú Wi-Fi-ről, a hotspot funkcióról, a Bluetooth 4.0 támogatásról, az integrált GPS-vevőről, illetve az opciós HSPA+ modemről. A rádiózás rajongóinak be kell érniük a streaming szolgáltatásokkal, sztereó FM-rádió ugyanis nincs a fedélzeten.
Vegyem, ne vegyem?
Egyelőre felesleges megrohamozni a boltokat, jelen tesztalanyunk ugyanis hivatalosan csak a nyár vége felé jelenik meg a hazai kereskedések polcain. Előzetes információink szerint a listaár 100 ezer forint magasságában fog alakulni, ami sajnos túlzottan magas. Ha nálunk is 280 dolláros, vagyis mintegy 66 ezer forintos áron lehetne kapni az IdeaPad S6000-et, mint az USA-ban, akkor persze nagyon más lenne a képlet. A Lenovo egyébként igen komoly offenzívát indít tablet fronton és az S6000 mellett érkezik a 7 colos IPS kijelzős és négymagos A3000, valamint az ugyancsak 7 colos, de nem IPS-es és kétmagos chipsetes A1000 – remélhetőleg szuper nyomott áron.
A vállalat nem titkolt célja, hogy a jelenlegi üzleti évben mintegy 5-10 százalékos piacrészt szerezzen a hazai tabletpiacon. A léc tehát igen magasra lett helyezve, és az átugrásához az említett olcsóbb modellek mellett az olyan exkluzív hibridekre is szükség lesz, mint például az IdePad Yoga 11S, vagy a ThinkPad Helix. De ez már egy másik történet, mint ahogy az is, hogy a Lenovo okostelefon fronton is átfogó támadást indít, olyan delikvensekkel mint például a csupafém K900.
