A DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency) szakértelmet keres a mobiltelefon, az orvosi pneumatika, az ipari gépgyártás, az optika és az autóversenyzés közösségeiben nem költséges, fogyóeszközként használható, időszakosan áttekintő képeket alkotó műholdak építésére – áll az ügynökség felhívásában. Nehéz lenne megmondani, hogy miért fordultak a szélesebb szakmai közönséghez a jól megszokott katonai beszállítók helyett, de talán a teljesen újszerű elképzelés miatt, amely az olcsóságra és a tömegességre helyezi a hangsúlyt a precizitás és nagy teljesítmény helyett.

A hadászatban ez nem újdonság. Hiszen például a Szovjetunió már a II. világháború, majd a hidegháború alatt is sokáig a fejletlenebb, de olcsóbban és nagyobb tömegben előállítható fegyverekkel tartotta az egyensúlyt vagy küzdött ki fölényt. (T-34-es a Tigris tankkal szemben, MIG 21-es vadászrepülő az F-4 Phantom ellen stb.) Miért kellene, hogy egy műhold több százmillió dollárba kerüljön, miért ne lehetne tucatszámra fellőni egyszerű szerkezeteket, amelyek karbantartásával aztán nem kell törődni? Az ellenség le sem tudja őket szedni őket az égről, s ha mégis, olcsón és gyorsan pótolhatók.

A kémműhold (zöld sáv) és a drón (piros folt) által 90 perc alatt megfigyelt terület. Több szem többet lát

DARPA

Az ügynökség nem is titkolja, azért szeretné a szatellitfalkákat fellőni, mert az amerikai G. I. Joe-k olyan sok helyen teljesítenek bevetéseket a világon, hogy a jelenlegi kémműhold-kapacitás már nem képes kielégíteni az igényeiket, illetve a harcoló alakulatoknak nem mindig vannak eszközeik a szatellitek közvetlen elérésére. Mindeközben a katonai technológiai fejlesztések odáig jutottak, hogy már az egyszerű közkatonák számára is elérhetővé váltak a harctéren a legkülönfélébb taktikai támogatást jelentő információk. Az esetenként nélkülözhetetlen képi adatok a műholdkapacitás hiánya miatt azonban sokszor hiányoznak. Pedig igen jó volna ismerni már a bevetések tervezésénél, amit egy műhold az adott területen lát.

A most induló projektben ezért olyan olcsó műholdakat fejlesztenének, amelyek a bevetésen lévők számára folyamatosan és időben képi információkat szolgáltatnának kívánság szerint. Mivel ezekből az olcsó űreszközökből sok keringene az égen, többé már nem okozna gondot, hogy a harctéri igényeknek megfeleljenek.

A DARPA SeeMe programja (Space Enabled Effects for Military Engagements – űrben elérhető katonai célú effektusok) lehetővé tenné az egyes harcosoknak, hogy igény szerint a műhold segítségével távirányítással begyűjtsék a szükséges taktikai információkat olyan helyekről is, amelyeket különben nem láthatnának. Ha a SeeMe sikeres lesz, akkor kisebb csapatoknak, önálló osztagoknak lehetővé tennék, hogy közvetlenül töltsenek le időről időre képeket a műholdról, amelyet egyetlen gombnyomással elérhetnek. Erre jelenleg nincs lehetőségük akár katonai, akár kereskedelmi műholdat kívánnak igénybe venni.

„Az olcsó műholdak csak a töredékébe kerülnek a repülőgépes felderítések költségeinek. A SeeMe által szolgáltatott adatok – többek között 90 percnél frissebb felvételek és precíz helymeghatározás – a már rendszeresített mobileszközökön jelennének meg, ami jelentős segítséget nyújtana a missziók megtervezéséhez” – mondta Dave Barnhart, az ügynökség programmenedzsere.

Szerinte a nem költséges és könnyen gyártható kis szatellit darabonként nem kerülhet többe 500 ezer dollárnál. Az eszköz gyártásánál elvárnák, hogy a már alkalmazott repülőgép-ipari szabványoknak és technológiáknak megfeleljen, s úgy lehessen megrendelni, mintha csak egy sorozatgyártott mobiltelefon volna, s eközben feleljen meg a fejlett optikai, erőforrás, mozgatási és kommunikációs technológiák követelményeinek is, illetve minél kisebb legyen a mérete és súlya.

A március 27-ére kiírt ajánlattevői napon több szakterület érdeklődőinek is bemutatják a SeeMe programot. Várják a gyors, alacsony költségű gyártási technológiákat ismerő, különösen a mobiltelefon-iparból érkező cégeket; a mozgatási technológiák specialistáit, főleg az autóverseny-iparban a dinitrogén-oxidos (nitró) nagynyomású hideg gáz technológiában tapasztalt vállalkozásokat; a félvezető-alkatrészek és az ipari gépgyártás területén működő vállalatokat; a szeleptechnológia, elsősorban az orvosi pneumatika szakértőit; végül a fejlett optikák gyártóit.

Katona viselhető harctéri számítógépével. Egy gombnyomásra a műholdtól

General Dynamics

A SeeMe falkája körülbelül két tucat műholdat tartalmaz, amelyek egy nagyon alacsony Föld körüli pályán egyenként 60-90 napig lesznek szolgálatban, majd ezután visszatérnek a légkörbe, ahol teljesen elégnek, s a maradványaik a továbbiakban nem hordoznak semmiféle veszélyt vagy okoznak szennyezést. A műholdakat valószínűleg az ügynökség ALASA nevű repülőgépre szerelt indítóplatformjáról küldik majd fel, amely olcsón és gyorsan tud 45 kilogrammnál nem nehezebb eszközöket fellőni.

Dave Barnhart szerint a SeeMe az UAV-robotrepülőgépes (drón) megfigyelési rendszer logikus kiegészítése. A drónok ugyanis helyi vagy regionális nagyfelbontású felvételei nagyon hasznosak, de szélesebb területeket nem tudnak lefedni gyakori üzemanyag-felvétel nélkül. A SeeMe műhold falkájával viszont a DARPA reményei szerint közvetlenül tudják majd támogatni a harcoló alakulatokat méghozzá egyszerre több bevetésen, miközben nem merülnek fel logisztikai vagy fenntartási költségek.

A fentiekből arra lehet következtetni, ha kitör a csetepaté, gyorsan megrendelnek két tucat SeeMe műholdat úgy 12 millió dollárért, egy kevésből az ALASA fellövi őket, s a két-három hónapos szolgálatuk alatt talán az akciók már le is csengenek.

Mivel egy Predator UAV 4,5 millió dollárba kerül, s egy egész éves üzemeltetése mintegy 28,5 millió dollár, kiszámítható, hogy egy SeeMe bevetésből talán kijön három drón (üzemeltetési költségek nélkül), illetve nem egészen kettő háromhavi teljes üzemeltetése. Így a műholdraj ötlete pénzügyileg nem látszik ostobaságnak. Különösen, ha a mellékelt ábrán megnézzük, hogy egy drón milyen kicsi, és egy miniműhold milyen nagy területet tart az ellenőrzése alatt.