A globális katasztrófák kockázatát megvitató, 2008-as oxfordi konferencia résztvevői mindössze 19 százalékos esélyt adtak rá, hogy az emberiség képes lesz kihúzni 2100-ig. A New Scientist magazin szerkesztői által készített előretekintés szerint azonban nemhogy egy szűk évszázadot, hanem 100 ezer évet is könnyedén túlélhetünk. A fosszilis maradványok azt támasztják alá, hogy egy emlősfaj túlélési ideje körülbelül egymillió év, azaz még bőven van időnk a kihalásig.

armageddononline.org

Ezt persze befolyásolhatja, hogy az ember a legokosabb ismert faj, ami ugyanúgy a hátrányunkra, mint előnyünkre is válhat. A technológia ugyanis valóban komoly fenyegetést jelent az emberiségre. Elég csak a nukleáris fegyverekre, a biomérnöki tevékenységre vagy környezetszennyező és az energiaforrásokat, illetve nyersanyagokat felélő technológiákra gondolni. Jared Diamond, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem katasztrófa-szakértője szerint azonban az emberiség már nem elszigetelt civilizációkban él, hanem a civilizációk globális hálózatában, ez pedig olyan mély ismereti hátteret jelent, amely mindenkinek védelmet jelent.

De mitől is pusztulhatna ki az emberiség? A három legerősebb fenyegetést a következők jelentik: globális járvány, szupervulkán, kozmikus becsapódás.

Gyilkos vírusok

A halálos, egész fajunk számára gyilkos vírus okozta végzetes járvány kitörése elég valószínűtlen. A legpusztítóbb járványt egy olyan influenzavírus okozhatná, amely könnyen szétterjedhetne a Földön, s potenciálisan elérné az egész lakosságot, amelynek egyáltalán nem volna immunitása a kórokozóval szemben. Az elmúlt száz évben négy nagy járvány fejlődött ki, amelyek közül az 1918-as spanyolnátha volt a leggyilkosabb, de így is csak a lakosság kevesebb mint 6 százalékát ölte meg.

Persze a középkori pestisjárványok sokkal nagyobb pusztítást vittek végbe, de egy olyan korban, amikor a higiénia és a járványok elleni védekezés elemi ismereteivel sem voltak tisztában. Előfordultak olyan járványok is (például az afrikai ebolás megbetegedések), amelyek a populációt teljesen elpusztították, de csak körülhatárolt területen, szigetszerűen. E járványok kitörve az elszigeteltségből lehetnek sokkal pusztítóbbak is, sok millió embert megölve, de annak semmi jele nincs, hogy létrejöhetne olyan vírus, amely elindíthatná fajunk teljes kipusztulását.

Szupervulkán

A szupervulkán kitörése már sokkal fenyegetőbb. Átlagosan minden 50 ezer évre esik egy ilyen esemény, amelynek eredményeként több mint 1000 köbkilométernyi hamu lökődik a légkörbe. Egy ilyen katasztrófa komolyan veszélyeztetné az emberiség jövőjét. Legutóbb mintegy 74 ezer évvel ezelőtt a szumátrai Toba vulkán produkált ilyen apokaliptikus erupciót.

Antropológusok megállapítása szerint ez az esemény az emberi faj létszámát mindössze pár ezer egyedre redukálta, azaz igen közel kerültünk a kipusztuláshoz. Bill McGuire, a londoni Benefield Kockázatkutató Központ igazgatója szerint azonban az akkori emberi populáció eleve igen kicsi volt, s a trópusokon koncentrálódott. Ezzel szemben a globálisan elterjedt emberi fajt, s 7 milliárd embert már sokkal nehezebb volna eltörölni – idézi a New Scientist a tudóst.

A statisztikai valószínűséget nézve egy szupererupció esélye a következő 100 ezer évben mintegy 10-20 százalék. Ha létrejönne olyan kolosszális hamufelhő, amely öt-hat évre sötétségbe borítaná a Földet, az elegendő volna akkora élelmiszerhiány kialakulásához, ami már soha nem látott mértékben szedne áldozatokat.

„A halálos áldozatok száma milliárdokban volna mérhető” – állítja McGuire. De egy ilyen eseménynek legalább kétszer meg kellene ismétlődnie rövid időn belül, hogy az emberi faj kihalásához vezessen. Ez nem lehetetlen, csak statisztikailag nagyon valószínűtlen. Más kérdés, hogy egyetlen ilyen kitörés is lerombolná az emberi társadalom magas szintű szervezettségét, s fenntarthatatlanná tenné a jelenlegi technikai színvonalat is. De, hogy mennyivel vetne vissza bennünket a fejlődésben, azt nehéz lenne megjósolni.

A legvalószínűbb hely a Földön, ahol ilyen eseményre bekövetkezésére egyáltalán esély van, az a közismert amerikai természetvédelmi terület, a Yellowstone Nemzeti Park, amely hatalmas területen van aláaknázva egyre csak több és több lefojtott energiát gyűjtő összefüggő rendszert alkotó vulkanikus képződményekkel.

Kozmikus becsapódás

A legnagyobb fenyegetések mindenképpen az űrből érkeznek hozzánk. A napkitörések, az aszteroidákkal való ütközés, a szupernóvák felrobbanásából vagy összeomló csillagok haláltusájából származó gammasugárzás az igazán pusztító veszélyek. Brian Thomas, a topekai Washburn Egyetem intergalaktikus kockázatokkal foglalkozó szakértője szerint minden 300 millió évben várhatunk olyan erős gammasugárzásra vagy szupernóva-robbanásra, amely teljesen eltörli bolygónk ózonrétegét. Ennek következtében hatalmas mennyiségű pusztító sugárzás éri el a Föld felszínét, ami a legkülönfélébb betegségeket és genetikus károsodást idézne elő.

Ráadásul évtizedekig tartana, amíg az ózonréteg helyreállna, s emiatt sok földi faj életfeltételei rendkívüli mértékben romlanának, de megjósolhatatlan, hogy mi volna egy ilyen esemény végkimenetele. Mivel ezek az események rendkívül ritkán következnek be, így valószínűtlen, hogy 100 ezer éves időhorizonton ennek bármilyen realitása lenne.

Egy pusztítóan erős napkitörés valószínűsége sokkal nagyobb. De ahhoz, hogy a teljes infrastruktúránkat tönkretegye, a valaha is tapasztaltnál ezerszer erősebb flare-re lenne szükség. "Hogy erre a Nap a jelenlegi állapotában képes lenne-e, azt nem tudjuk" – vélekedik az oxfordi Rutherford Appleton Laboratórium napfizikusa, Mike Hapgood. Azért nem szabad megfeledkezni róla, hogy a Napból érkező elektromágneses hullámok már okoztak komoly károkat az elektromos rendszerekben. A kanadai Quebec tartomány felett 1989 márciusában egy napkorona kilökődést követően olyan geomágneses vihar alakult ki, amely a nagyfeszültségű vezetékhálózatot túlterhelte, s áram nélkül maradtak hatalmas területek. A károkat csak kilenc hónap múltán tudták teljesen felszámolni.

Az aszteroidák becsapódásáról nincsenek közvetlen tapasztalataink. A legismertebb ilyen esemény a tunguz meteorit 1908. június 30-i felrobbanása volt, amelynek mintegy 30 megatonnás robbanása 30 kilométeres körzetben mindent elpusztított. Az emberi faj szempontjából legfontosabb kozmikus ütközés pedig bizonyosan az volt, amelyik a 180 kilométer átmérőjű Chicxulub-kátert létrehozta a mexikói Yucatán-félszigeten. A 15 kilométer átmérőjű kisbolygó becsapódásának tulajdonítják a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kipusztulását, s az emlősök evolúciós felemelkedése előtti út megnyitását.

Ha ekkora ütközés a következő 100 ezer évben valószínűtlen is, arra azonban számíthatunk, hogy egy 400 méter átmérőjű aszteroida becsapódhat a Földbe, ami 10 ezer megatonnás robbanást idézne elő. Ez elég lenne rá, hogy egy Franciaország méretű területen mindent eltöröljön – állította az egykori űrhajós Thomas Jones, a NASA bolygóvédelmi csoportjának egyik vezetője a New Scientistnek. Elmondta azt is, hogy átlagosan 500 ezer évenként van olyan esemény, amely az egész bolygóra hatással van. Ezért annak a valószínűsége, hogy a következő 100 ezer évben a civilizációt súlyos kozmikus károsodás érje, 20 százalékra tehető.

Mindezek alapján – bár fenyegetések vannak bőven – úgy fest, hogy a kipusztulástól igazából nincs okunk tartani. Legalább is a következő 100 évezredben.