Százéves a legzseniálisabb geológiai elmélet
Száz évvel ezelőtt, 1912. január 6-án állt elő a kontinensek eltolódásának elméletével Alfred Wegener. A német tudós teóriája forradalmasította a geológiát, a modern földtan egyik alapgondolatává vált.
Azóta továbbfejlődött az elmélet, és ma már lemeztektonika néven ismerjük ezt a tudományterületet. Ezzel vált megmagyarázhatóvá a kontinensek vándorlása, szétszakadása és összetorlódása is. Így például az Ázsiának ütköző Dekkán-pajzs (nagyjából a mai India) torlaszolta fel a világ legmagsabb hegységét, a Himaláját.
Wegener Frankfurtban, a Senckenberg múzeum geológiai társaságának ülésén mutatta be elképzeléseit száz évvel ezelőtt. Alapgondolata az volt, hogy valamikor egy nagy kontinensből állt az egész világ, a Pangeából. Később ez darabolódott fel, és végül kialakultak a mai földrészek.
Ma már igazolódott az a zseniális sejtés is - amit Wegener csak annak alapján gondolt ki, hogy a két kontinens partvonalai kiegészítik egymást -, hogy Afrika és Dél-Amerika egykor egy földrészt alkotott. A Pangea teória pedig ebből alakult ki, hiszen nemcsak e két kontinens, hanem az Antarktisz és Európa partvonalai is egymáshoz illeszthetők voltak, így lassan-lassan az egész őskontinens összeállt a tudós fejében - a mai földrészek alakja alapján.