5500 éves sírokat is találtak a nagykunsági tározóban
Rézkori és szarmata sírokat, több szarmata és Árpád-kori települést sikerült feltárnia a szolnoki Damjanich János Múzeum régészeinek idén a nagykunsági tározó területén végzett leletmentő ásatás során Tiszagyenda és Kunhegyes között. Az ásatás során az idei szezon leggazdagabb leletanyagát találták.
Amint azt Polgár Zoltán, a feltárásvezető régész a Szolnok megyei online lapnak, a szoljon.hu-nak elmondta, a korban tőlünk legtávolabb eső rézkori sírokban elsősorban edénymellékletet találtak, ezek jellegzetességei alapján megállapították, hogy a lelőhely az úgynevezett tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúra közötti átmeneti időszakból származik, körülbelül 5500 éves.
E sírok jellegzetessége, hogy a férfiak a jobb, míg a nők a bal oldalukon fekve nyugodtak bennük, úgynevezett zsugorított testhelyzetben, ami leginkább az anyaméhben levő csecsemőéhez vagy az oldalán fekve alvó emberéhez hasonlít. A női sírok változatos formájú, például úgynevezett csőtalpas edényei mellett csontékszereket is feltártak, míg a férfisírokra csupán az edénymellékletek voltak jellemzőek, de egy rézkori férfi sírjából pattintott kőpenge és rézár is előkerült.
A szarmata korból két lelőhelyet is feltártak, mindkettőben lakóhelyeket és temetkezéseket is sikerült azonosítaniuk, azonban az azonos kultúrán belül egyik település kora nem egyezett a vele együtt megtalált temetővel, vagyis hol a korábban ott élt lakók sírjaira települt rá a falu, hol a felhagyott lakóhely területére temetkeztek a később érkezettek. A szarmata települések szélét sikerült feltárni, melyek elég szegényes képet nyújtottak, tárológödrök és földbe süllyesztett házak nyomait őrizték.
A szarmata temetőkben soronként, egymástól elkülönülve nyugodtak a gazdagok és szegények, s a gazdag sírokat furcsa módon arról lehetett felismerni, hogy szinte semmit nem találtak bennük a feltárás során. "Még a temetést követően kirabolták őket, s olyan emberek tehették, akik pontosan tudták, hogy mi található bennük. Ettől függetlenül szerencsére azért itt is találtunk néhány korongolt edényt, de bronzfibulákat, sőt az egyik sírból egy római kardhoz, úgynevezett gladiushoz hasonló fegyvert is sikerült a felszínre hoznunk, a szarmaták és a rómaiak közötti szoros kapcsolat bizonyítékaképpen" – mondta Polgár Zoltán.
Az egyik Árpád-kori település földbe süllyesztett, ülőgödrökkel is ellátott ágasfás szelemenes szerkezetű házakból állt, melyek leginkább a mai dinnyecsősz-kunyhókra emlékeztetnek. Csupán éjszakai menedék céljára szolgáltak, de viszonylag nagy, 20-30 négyzetméteres házak voltak. A régészek egy ritka leletnek számító, úgynevezett kemencebokrot is találtak a falu feltárásán, amely a falu kevésbé tűzveszélyes részén félkörben felállított kemencékből állt, egy helyről fűtötték, s esetenként akár kettő-három is működött közülük egyszerre, a kemencebokor az egész közösséget kiszolgálta.
A másik, szintén Árpád-korból feltárt település érdekessége ugyancsak egy kemence volt, melynek előterében az 1172-1196 között uralkodó III. Béla pénzét találták meg. Ennek alapján már most be lehet határolni a település korát, de a veret teljes azonosítása után várhatóan ezt még pontosítani tudják majd.