Molekuláris biológiai módszerekkel bizonyítani tudták svájci kutatók, hogy a vakond második hüvelykujja nem igazi ujj, hanem valójában a csuklócsont egy nyúlványa.
Az óriáspanda és a vakond azonban kivételnek számítanak, mindkettő rendelkezik egy második hüvelykujjal, így összesen tizenkét ujj van mellső lábaikon. Az anomália életmódjukkal magyarázható. A vakondnak segítséget jelent az ásásban, míg a panda könnyebben meg tudja fogni kedvenc táplálékát, a bambuszt.
Christian Mitgutsch, a Zürichi Egyetem biológusa kollégáival nyolc vakondfaj ujjait vizsgálta meg, és hasonlította össze közeli rokonuk, a cickány ujjaival. A vakond fejlődő végtagjait szemlélve kiderült, hogy azok a gének, amelyek az ujjfejlődés kezdetén aktiválódnak, nem jelentek meg a második hüvelykujj kialakulásakor, amikor pedig a többi öt ujj már szinte teljesen kialakult - írták a kutatók a Biology Letters című folyóiratban a BBC hírportál szerint.
A csoport azon lepődött meg a leginkább, hogy a második hüvelykujj olyan szövetből fejlődött ki, amely általában csuklócsonttá alakul, és nem ujjperccé. Minden vizsgált vakondfaj rendelkezett valamiféle második hüvelykujjal. Míg egyeseknél csupán pár milliméteres csont formájában mutatkozott, az ibériai vakond (Talpa occidentalis) esetében annak hossza megegyezett a többi ujjéval.
A kutatók szerint a furcsaság a hormonok műve. A nőstény vakond egyaránt rendelkezik petefészek- és hereszövetekkel, ennél fogva magas a tesztoszteronszintje. Ismert, hogy a méhen belül sok tesztoszteronnak kitett magzat gyakran több ujjal születik. Ahhoz azonban, hogy ezt a feltevést bizonyítani lehessen, további kutatásokra van szükség.