Szakértők szerint mintegy 10 millió darab hamis euróérme van forgalomban, ezek közül is a három legnagyobb névértékűt – az 50 centes, valamint az 1 és 2 eurós – érméket kedvelik a bűnözők. Ez a mennyiség kevésnek a tűnik a 16 milliárd ugyanilyen valódi érme darabszámához képest, azonban nem szabad elfelejteni, hogy egy érme előállítási költsége körülbelül 20 eurócent, így ezek hamisítása jelentős profitot hoz a bűnözőknek. A vizsgálatok szerint az összes hamis érme mintegy kétharmada kéteurós, a hamisítók pedig leginkább a német fémpénzeket kedvelik.

Jelenleg több mint 330 millió embert érinthet a hamisítás problémája, és minél nagyobbá válik az eurózóna, annál jelentősebb a veszély. Például 2007-ig folyamatosan nőtt az elkobzott hamis érmék száma, és bár jelenleg stagnál ez a szám, még mindig évi mintegy 200 ezer darabról beszélünk. Az, hogy az elkobzott mennyiség nem növekszik dinamikusan az utóbbi években, egyáltalán nem jelenti azt, hogy csökkenne a bűnözők aktivitása, szakértők szerint inkább arról van szó, hogy egyre jobb másolatok készülnek, amelyeket lényegesen nehezebb kiszűrni. Emellett az Európai Bizottság szerint az ilyen műhelyek nagy része továbbra is működik, miközben egyre nehezebb lebuktatni egy egész hamisító láncot.

A Bizottság éppen ezért nagy hangsúlyt fektet a hamisítás visszaszorítására, és a mai napig bezárólag 1,8 millió euróval támogatta az ezt célzó Safemetal programot. Az ezzel kapcsolatos kutatások egy részét Mart Min, az észtországi Tallinni Műszaki Egyetem professzora vezette, aki már 1999-ben is adott be szabadalmi oltalmat ezen a területen. Ezek után 2000-ben és 2004-ben is sikeresen nyert el szabadalmi oltalmakat, 2011-ben pedig a Budapesten május 19-én tartandó Európai Feltalálói Díjátadó döntőjébe is bejutott. „Az ilyen találmányokból az egész társadalom profitál” – mondta Benoît Battistelli, az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) elnöke.

A Safemetal projekt keretében Min professzor azon dolgozott, hogyan lehetne még megbízhatóbbá tenni az automatikus érmeellenőrzést. Az egyik problémát az okozza, hogy az euróérméket több országban állítják elő nagy mennyiségben, amelynek következtében a számos beszállító eltérő összetételű alapanyagot használ. Min a problémát úgy oldotta meg, hogy egy impedancia spektroszkópot fejlesztett tovább, amely képes az érmék átfogó vizsgálatára. 

Az észt professzor eredetileg fejlettebb pacemakerek előállításán dolgozott, mivel azt remélte, hogy az impedancia alapú készüléke érzékeli majd a viselőjére nehezedő terhelést, így ahhoz igazítja a szívritmus szabályzását is. Amikor az új készülékkel elkészült, a professzor egyéb felhasználási területeket is megvizsgált az új mérési módszer szempontjából, és felfedezte, hogy széles spektrumban, rövid ideig vizsgálva az impedanciát, nemcsak több, de pontosabb adatokat is kap. Az is kiderült, hogy az új mérési módszer szinte bármilyen anyag esetén használható, beleértve az euróérmék alapanyagát alkotó fémeket is. A találmány révén hamarosan egészen új módszerekkel mérhetjük majd az elemek és akkumulátorok töltöttségét, amely egyben segíthet megnövelni ezek élettartamát mind a mobiltelefonokban, mind az orvosi eszközökben, valamint a műholdakban. Az elérhető tág felhasználási terület miatt Min professzor módszere áttörést jelent a területen, ezért is került a 2011-es Európai Feltalálói Díjak jelöltjei közé.

Az Európai Feltalálói Díjat az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) az Európai Bizottság (EB) támogatásával alapította 2006-ban. Az öt kategória – ipar, kutatás, kis- és közepes vállalkozások (kkv-k), Európán kívüli országok és életmű – díjait a május 19-i budapesti Európai Feltalálói Díj díjkiosztóján adják át.  Idén a rendezvényt az EB támogatását változatlanul élvező EPO az EU Tanácsának Magyar Elnökségével együtt szervezi.