A rádiójelek, amiket a bolygó forgása vezérel, az idő múlásával jelentősen, látszólag a szaturnuszi évszakokkal összhangban változnak. A Szaturnusz természetes rádióhullám kibocsátását SKR-nek (Saturn Kilometric Radiation) nevezik. Az emberi fül számára észlelhetetlen hullámok a Cassini műszereinek tolmácsolásában egy légvédelmi sziréna hangjára emlékeztetnek, ami a bolygó minden egyes forgásával egy kicsit megváltozik. A Cassini tudósai átkonvertálták a hullámokat az emberi fül számára is hallható hangtartományba.

A Jupiter esetében ezeknek a rádióhullámoknak a segítségével a tudósoknak sikerült megmérniük a bolygó forgási sebességét, a Szaturnusz hullámai azonban jóval bonyolultabbnak bizonyultak. Amikor a NASA Voyager űrszondája az 1980-as évek elején meglátogatta a Szaturnuszt, a bolygó SKR kibocsátása azt jelezte, hogy egy szaturnuszi nap 10,66 órán át tart. Később azonban más szondák, köztük az Ulysses és a Cassini méréseiből kiderült, hogy a rádióemisszió ingadozásai másodpercekben, sőt percekben mérhetők. További részletekért kattintson!