1956 elején még nem igazán dőlt el a hatalmi harc – sem Magyarországon, sem a Szovjetunióban –, az 55 évvel ezelőtti eseményeket felelevenítő sorozatunkban azonban most nem a hazai Nagy Imre-Rákosi Mátyás párharccal foglalkozunk, és nem is a Hruscsov által vívott moszkvai politikai csatározásokkal, hanem a magyar vidék és a szovjet gyáripar életébe pillantunk be a Szabad Nép „segítségével”. A kommunista pártlap ugyanis 1956. január 11-én címoldalán "tallózott" azokból a levelekből, amelyek a szerkesztőségbe érkeztek. A Szabad Nép az ötvenes évek elején is rendszeresen közölt olvasói leveleket, de az első oldalán nem nagyon hozott le magánvéleményeket, és különösen nem olyanokat, amelyekből a problémák totálisan groteszk jellege tűnt ki.

A hazai svábok a címoldalon

Mielőtt a legabszurdabb részekre kitérnénk, megemlítjük, hogy a pártlap címoldalán számolt be a pilisvörösvári „eleven kultúrélet”-ről. A Pest megyei település kultúrházában a színjátszó csoport éppen egy vígjátékot próbált 1955/56 fordulója tájékán. A próbákat „magnetofon-szalagra veszik, majd lejátsszák, s így minden szereplő maga is megfigyelheti, hol kell még javítania a kiejtésen, a hangsúlyon” – írja a levelező. „Szorgalmasan dolgozik az ének- és táncegyüttes is. Nemzetiségi dalokat, táncokat tanulnak.” Pilisvörösváron sok németajkú él – jegyzi meg a Szabad Nép. És valóban, hiszen 1946 és 47 során az itteni svábokat nem telepítették ki. „Az, hogy ők is előadják népi táncaikat, dalaikat, jó hatással van a falu életére. Erősödik, virágzik a magyar- és németajkú dolgozók barátsága” – hangsúlyozza az írás, ami pár évvel azelőtt még aligha jelenhetett volna meg ebben a formában a lapban.

A magyarországi németek kitelepítését tíz évvel azelőtt, 1946-tól kezdték meg, és csak 1950-ban, egy elbújtatott mondatban utalt a Szabad Nép a súlyosan diszkrimináló intézkedések egy részének visszavonására. Az 1950-es, a kitelepítések leállításáról szóló kormányhatározat csak a svábokat sújtó jogszabályok eltörlésének kezdetét jelezte, amint azt Mementó-sorozatunk korábbi részében megírtuk. 1953-ig még korlátozták a hazai németek választójogát is, az általános iskolai nemzetiségi oktatás pedig csak 1951-52-től indult meg. 

Egy abszurd toborzás Veszprém megyében

„A Veszprém megyei Kővágóőrsön az idén rosszul indult az ezüstkalászos gazdatanfolyam” – tudatta levelében Vízvári István téeszagronómus a Szabad Néppel. A tanfolyam vezetője ugyanis ilyen szövegű meghívókat küldött szét: „Önt nem érdekli a tudomány? Nem akar intelligens, művelt, szakképzett tagja lenni a magyar parasztságnak? Nem tud annyi áldozatot hozni, hogy hetenként kétszer látogassa a tanfolyamot? Jöjjön el, iratkozzék be a fenti tanfolyamra a legsürgősebben!” 

„Nem csoda” – írja ezek után a pártlap – „hogy ettől a sértő, kioktató hangnemű meghívótól még az is elkedvetlenedett, aki be akart iratkozni a tanfolyamra”. De aztán persze megszületett a megoldás: „Szerencsére a tanácselnök hamar észbe kapott. Végigjárták a házakat, beszéltek az emberekkel, s azóta tanfolyam sikeresen megindult.” Vagyis nyugodtak lehetünk az ezüstkalászos gazdatanfolyam sorsa felől. Az azonban szembetűnő, hogy 1956-ra már nem a „kulákozással” volt tele a pártlap, inkább a falusi lakosság lenézésétől, lekezelésétől óvta a helyi vezetőket.

Közben egy pozitív hír is bekerült a levelezők válogatásába, miszerint látogatottabbak lettek a könyvtárak vidéken. „Gáspár Mihály, a Borsod megyei Tanács könyvtárának dolgozója örömmel közli, hogy mind többen keresik fel a könyvtárakat. A megye könyvtáraiba már ötvenezernél is több olvasó iratkozott be, negyedévenként több mint kétszázötvenezer könyvet kölcsönöznek. Különösen nagy a keletje Móricz, Mikszáth s Jókai regényeinek, de sokan kérnek mezőgazdasági szakkönyveket is” – írja a Szabad Nép.

Olajcserélő telep a kultúrház öltözőjében

A levelekből egy „igazi” korabeli problémával szembesülhetünk: „Heves megyében a tarnaméraiaknak nem sok alkalmuk van arra, hogy kultúrműsorokat nézhessenek. Kultúrházuk öltözőjébe ugyanis a földművesszövetkezet három évvel ezelőtt beköltöztette olajcsere telepét” - számolt be a Szabad Népnek a járási tanács egyik dolgozója, hozzátéve: „pedig a szomszédos községek színjátszó csoportjai és a helyi fiatalok is örömmel mutatnák be tudásukat – ha az öltöző felszabadulna.” Ám mindhiába: a földművesszövetkezet vezetői „mitsem törődnek a többszöri sürgetéssel, a VB-határozatokkal, a párt megyei lapjának bírálatával. A tarnaméraiak türelmetlenül várják, hogy kultúrházukból kiköltözzék a földművesszövetkezet” – zárul a cikk. A Szabad Nép igyekezett tehát a párt megyei lapját megtámogatva beszámolni a felháborító esetről, és a tanácsi végrehajtó bizottság (VB) tehetetlenségét is illusztrálta írásával. Hogy mi lett a megoldás, az nem derül ki, Tarnaméra kulturális élete mindenesetre a rendszerváltás után fellendült: itt nyílt meg az ország első rendőrmúzeuma, ahol világviszonylatban is tekintélyes rendőrruha-gyűjtemény található.

Az egész szovjetország készül az SZKP-kongresszusra

De nézzük, hogy mi történt mindeközben a Szovjetunióban, ahol a kommunista párt (SZKP) XX. – februári - kongresszusára készültek. Mint tudjuk, e kongresszuson hangzott el Hruscsov pártfőtitkárnak a sztálinizmust alapjaiban bíráló beszéde, amely egy egész korszaknak vetett véget a szovjet, a magyar és a világtörténelemben is. Mint később kiderült, e kongresszus vezetett Rákosi Mátyás későbbi bukásához, amiről a Rákosi irányította hazai sajtó még nem tudhatott 1956 januárjában.

A Szabad Nép így írt január közepén a kongresszusi készülődésről: „Az egész szovjetország lelkesedéssel készül a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusára. A városok, falvak és a távoli határvidékek dolgozó népe új munkasikerekkel, újítási és ésszerűsítési javaslatokkal, a tervek és a normák túlteljesítésével is emlékezetessé akarja tenni a szovjet nép életének e nagy eseményét.” A magyar pártlap szerint „a harkovi Elektromechanikai Üzemben az idén új egyenáramú villamosgépek sorozatgyártását kezdik meg. A kongresszus tiszteletére a gyár dolgozói vállalták, hogy határidő előtt, január 15-ig elkészítik a magnyitogorszki kohászati kombinát részére az újtípusú elektromos gépsorokat, január végére leszállítják a zaporozssztali kohászok számára készült gépeket, s végül a XX. kongresszus megnyitására elkészítik egy 17 köbméteres lépegető ekszkavátor villamosfelszerelését".

Vagyis a Szabad Nép ekkor a szokásos termelési beszámolókat, kongresszusi felajánlásokat közölte. A Magyar Dolgozók Pártja, a hazai sztálinista-kommunista párt főtitkára pedig pár hónapig még Rákosi Mátyás marad. Ez a XX. kongresszus azonban nemcsak a lépegető exkavátorokról szólt – minderről és a kongresszus következményeiről sorozatunk újabb részeiben számolunk majd be.