Ha az ember az IT-szektor történéseit figyeli, néha úgy érzi, ugyanaz a történet ismétlődik zsarnokokról és zsarnokölőkről, akik egy idő után maguk is zsarnokokká válnak, csak közben a szereposztás változik. Egy időben a Microsoft alakította a mindent legázoló óriást, és a közvélemény lelkesen drukkolt ellenfeleinek, köztük a Google-nak, amely a neten betyárosan odacsapott a kolosszusnak. Ahogy azután a Google ijesztően nagyra nőtt, az osztatlan szimpátia elenyészett, és átáramlott a kisebb, gyengébb riválisokhoz. Ám most megint újraosztották a szerepeket: szép csendben újabb kolosszus született, a hamvaiból feltámadt Apple, és vélt vagy valós egyeduralmi törekvéseinek talán épp a Google vethet véget. A küzdelem az okostelefonok platformján zajlik, és 2011-ben várhatólag tovább fog durvulni.

Ne nyúlj a mobilomhoz!
Pedig a történet olyan szépen indult! 2006 nyarán az Apple feje, Steve Jobs meghívta az Apple igazgatótanácsába a Google vezérigazgatóját, Eric Schmidtet, és 2007 januárjában közösen mutatták be az iPhone-t, amelyhez Schmidt melegen gratulált. A szövetség megpecsételéseként a Google átadta az Apple-nek legdrágább kincseit, a keresőt és a térképeket, amelyek díszhelyet kaptak az új eszközben. A Google azonban jól tudta, hogy a jövő a világhálón is a mobiloké, és aki ezt a platformot uralja, kezébe kaparintja az internet kulcsát. Márpedig ilyesmit még legkedvesebb szövetségesének sem engedhet meg egy olyan cég, amelyik az internetből él, és létfontosságú, hogy szabadon kijusson kedvenc játszóterére. A Google ezért 2007 végén kirukkolt saját mobilplatformjával, az Androiddal. Természetesen nem a semmiből varázsolta elő ilyen gyorsan: a szoftvert fejlesztő kis cég még 2005-ben a tulajdonába került, és az iPhone sikere csupán további ösztönzést adott a fejlesztéshez.

Az Android az iPhone-t utánozta, ráadásul a Google szokott üzletpolitikájának megfelelően ingyen kínálta minden gyártónak és mobilszolgáltatónak: nem meglepő, ha mindezt az Apple-nél merényletként élték meg. Azóta a két cég között egyre durvább lett az adok-kapok. Versenyben csepülik egymást platformját, és az Apple szabadalmi perrel igyekezett megakadályozni az androidos gépeken a többujjas bűvészkedés,  a multitouch használatát. A Google közben elhalászta az Apple orra elől el az online hirdetési szektor egyik legnagyobb cégét, az AdMobot, az Apple viszont a Google által kiszemelt LaLa zenei streaming szolgáltatást orozta el.
Ha az AdMobról le is csúszott , 2010 nyarán saját hirdetési rendszert indított be az iPhone-ra az Appla, egyszersmind megpróbálta lebénítani az AdMob lehetőségeit (lásd „Átrajzolódó frontvonalak” írásunkat a xx.oldalon). 2009 nyara óta Schmidt már nem tagja az Apple igazgatótanácsának – csoda, hogy addig kitartott --, és Apple a közös ősellenséggel, a Microsofttal szövetkezett, hogy a mobil eszközeiről kiszorítsa a Google keresőjét.

Különbségek és hasonlóságok
A csata azért is érdekes, mert merőben különböző üzleti filozófiát valló cégek csapnak össze. Az Apple a végletes bezárkózás, a Google pedig a teljes nyitottság híve. Az Apple saját maga gyártja csodás eszközeit, amelyeken kizárólag a saját operációs rendszere fut. Azt is maga szabja meg, hogy milyen szoftvereket enged be erre a platformra, és milyeneket tilt ki, sokszor elég mondvacsinált indokkal. Nem a felhasználó dönti el, hogy mit vesz meg a pénzéért, az alkalmazásbolt kínálatát az Apple saját ízlése és üzletpolitikája alapján szelektálja. A felhasználó mégsem panaszkodhat, mert e szigorúan kontrollált, zárt világon belül minden eszköz, az iPodtól az iPhone-on át az iPadig és az asztali rendszerekig tökéletesen összecsiszolt, olajozott működésű, barátságos, és persze gyönyörű.
A Google saját hardvert nem készít és nem árul; eddig egyetlen ilyen próbálkozása volt, a számos kritikával illetett Nexus One okostelefon, de állítólag ebbe is csak azért fogott, hogy kezdő lökést adjon az Android platformnak. Az ő lételeme az internet, amelynek centrumában a Google talpköve, a fantasztikus munkával kialakított, folyamatosan fejlesztett, egyre intelligensebb kereső áll.

A szolgáltatások szintjén sok a hasonlóság az Apple és a Google között. Az e-könyvektől a videoszolgáltatáson át az online irodai eszközökig a két cég kínálata szinte teljesen lefedi egymást. A Google arzenáljából eddig hiányozott a zenebolt, de év végére már beindulhat az Android-rendszerekről elérhető letöltő szolgáltatás. Az Apple viszont saját térképkészítő céget vásárolt, nyilvánvalóan azért, hogy az iPhone-on leváltsa a Google térképeit. Mindkét cég megpróbálja betömni várfalain a lyukakat, és megtalálni a másikén azokat a gyenge pontokat, ahová tüzet nyithat.

Platformháború újratöltve
A küzdelem nyitott. Az iPhone lépéselőnyben van az Androiddal szemben, és nemcsak azért mert eleve korábban indult, hanem azért is, mert kiválóan integrált platform, okostelefonon és tableten egyaránt fut, míg a Google-nél egyelőre külön ágon halad az Android és a Chrome OS (amely az iPad-vetélytársnak szánt Google tablet operációs rendszere is lesz). Ugyanakkor az Android népszerűsége rohamosan nő: a Google szerint naponta kétszázezer, Google-szolgáltatásokkal felszerelt androidos eszközt aktiválnak, és egyik nagy gyártó a másik után hozza ki Androiddal ellátott – és az iPhone-nál jóval olcsóbb -- okostelefonját. A Google-t segíti, hogy miközben ő a korlátok ellen lép fel, az Apple-ről úgy tűnhet, furkósbottal védi előjogait.  A közvélemény nem szereti az ilyesmit, mi több, az amerikai kereskedelmi hatóságok sem díjazzák, amint azt a Microsoft példájából már megtanulhattuk.

A történelem néha ismétli önmagát. Steve Jobs egyszer már vívott egy hasonló „platformháborút”. Akkor, a Microsoft-féle Windowsszal szemben veszített, viszont elnyerte a közvélemény szimpátiáját, ami rengeteget javított az Apple imázsán, és az ínségesebb időkben segített életben tartani a céget. Az iPod és az iPhone sikere újból a csúcsra röpítette az Apple-t: piaci kapitalizációja nyáron meghaladta a 231 milliárd dollárt, és ekkora tőkeerő könnyen hatalmi politikára csábít. Kétséges azonban, hogy ezt az új harcot megnyerheti-e, és ha nyer, hosszabb távon nem veszít-e sokkal többet?