A casual azaz „mindennapi” és egyszerű játékok piacán szinte egyeduralkodónak számító, milliárdos bevétellel rendelkező Popcap Games sikerét és felemelkedését egyértelműen a csillogó kristályok pakolgatására/forgatására szakosodott, „Bejeweled” című játéksorozatnak köszönheti.

Az első verzió még 2001-ben jelent meg (eredeti címe „Diamond Mine” azaz gyémántbánya volt). és csak böngészőben lehetett játszani, majd később készült belőle egy olcsó, letölthető verzió. Egyszerű, úgynevezett match3 játék volt, ám köszönhetően a remek megvalósításnak (és a hihetetlen addiktív játékmenetnek) rövid idő alatt több mint 150 millióan (!) töltötték le, ebből huszonöt millióan meg is vásárolták; a PopCap pedig az egyik legnagyobb casual-játék fejlesztővé nőtte ki magát. Hogy egészen pontosan mit is takar a híres „casual” kifejezés, azt már részletesen megírtuk itt - a cég azóta is ontja a jobbnál-jobb, egyszerű kis játékokat. Amihez nyúlnak az arannyá válik, elég ha az utóbbi évek legnagyobb sikerére, az immár hírhedt Plants versus Zombies című remekműre gondolunk.

Az első, immár őskori Bejeweled...

Az első Bejeweled tehát 2001 óta uralja a match3 játékok piacát. Érdekesség, hogy a „Bejeweled” nevet a Microsoft ajánlotta a cégnek, amikor a Microsoft Zone elérhetővé tette az apró, gyöngytársítgatós játékot. Azóta már van Bejeweled iPhone-ra, PDA-kra, konzolokra, Palmokra, Microsoft- és Android-telefonokra, Macre és minden egyéb platformra, ami csak létezik (természetesen PC-re is).

Sokmillió társamhoz hasonlóan magam is nagy rajongója vagyok a „virágok versus zombik” című darabnak, a Bejeweled azonban eddig valahogy kimaradt. Főleg ezért álltam értetlenül az idei év végén a netet elözönlő hájp előtt, miszerint „érkezik a Bejeweled három, vége a világnak, hideg élelemmel készüljön mindenki, évekig fogjuk nyüstölni a legújabb epizódot” blablabla.  Értetlenségem oka nem a tudatlanság, hiszen jól ismerem a match3 játékokat, szeretem is őket, játszottam is jó pár (száz) darabbal az elmúlt évtizedben (sőt a Zuma kifejezetten az egyik kedvencem). Ezek azonban az én szememben mindig megragadtak az apró, szórakoztató, többnyire böngészőben játszható „apró gagyi” mókák szintjén, amelyek percekre, esetleg egy-két órára képesek lekötni az arra hajlamos játékost.

Milliók imádják az új részt is - de vajon miért?

A Bejeweled azonban valamitől etalon, és a harmadik rész megérkezése jó alkalom volt arra, hogy elveszítsem „Bejeweled-szűzességemet”. Lássuk, mitől olyan híres és letehetetlen ez a bizonyos gyémánttársítgatós őrület?

A BJ3 játékmenete hagyományos, tipikus match3: társítsunk össze három azonos színű valamit (jelen esetben gyémántot) a táblán, mire azok eltűnnek, mi pedig pontokat kapunk. Társítsunk négyet és extrákat kapunk, legyen meg az öt, és szuper-extrákat kapunk. Ez így leírva nagyon egyszerűnek (nem az!) és roppant unalmasnak (főleg nem az!) hangzik. A PopCap sikerének titka azonban abban rejlik, hogy bármit is készítenek, azt szeretettel, igényesen és nagyon felhasználóbarát módon valósítják meg. A Bejeweled 3 (valószínűleg az előző epizódok esetében is ez volt a helyzet), egész egyszerűen „játszatja magát” – ha élhetek ilyen magyartalan kifejezéssel.

Match3 és póker keverék - gondolkodni is kell...

Nincs betanító pálya, nem kell kézikönyvet olvasgatnunk, telepítés után öt perccel máris pakolgathatjuk a csillogó kis gyémántokat, és gyermeki örömmel ujjonghatunk az egy-egy jól sikerült kombót követő robbanásokat, effektusokat látva. A játék ugyanis szép – nem fogja leterhelni a gépet, és nincsenek benne CGI-átvezetők sem, és mégis… A legapróbb menügombtól kezdve, a villogó kis gyémántokig, minden olyan gondosan van elkészítve, hogy egész egyszerűen jó ránézni. Mindehhez meglepően igényes zene társul – a BJ3 azon kevés játékok egyike, ahol még hosszú órák múltán sem kapcsoltam ki a zenét (és raktam be alá az iTunest). A játékban rengeteg zene hallható, mindegyik amolyan nosztalgikus-dallamos, „amiga-muzsika” stílusban…

Semmire sem elég azonban a szép grafika és a fantasztikus zene, ha a játék nem elég jó.  Nos, a lehető legnagyobbat tévedtem a Bejeweleddel kapcsolatban, amikor arra készültem, hogy ez valami egyszerű, pár óra alatt megunható dolog lesz. A PopCap kézművesei annyi játékmódot, extrát, kihívást és újítást pakoltak ebbe az alig kétszáz megabájtos apróságba, hogy ha választanom kellene, hogy az ötórás (!) játékidővel rendelkező (és kb. 20 gigabájtos) legújabb Call Of Dutyt viszem magammal egy lakatlan szigetre vagy a BJ3-at, akkor ez utóbbi apróság nyerne. 

A hagyományos, match3 játék mellett található egy úgynevezett „zen mód” is, ahol nincs időlimit és egyéb csapdák, addig lazíthatunk, ameddig akarunk. Ehhez az opcióhoz társul egy jópofa beállításokkal rendelkező extra menü is, ahol nyugtató hangokat (óceán, madárcsicsergés, stb.), mantrákat vagy agyhullámot stimuláló ún. Brainwave-eket is bekapcsolhatunk.

Agyhullám stimuláció és Zen-mantrák egy játékon belül...

Ha nem lazítani akarunk, akkor választhatunk a rengeteg, időre történő kihívás közül, még a zene is annak megfelelően gyorsul, ahogy jutunk előre, garantált adrenalinpumpa. Van itt jéghegyeket eltüntető match3 játékmód, bombákat hatástalanító mód, pillangókat szabadító vagy éppen aranyat és ereklyéket kutató mód. Ha nem szeretjük az időkorlátokat, a zen-módon pedig elalszunk, mert nincs kihívás, akkor válasszuk valamelyik „agytornász” funkciót: match3 és póker keverék játékmód vagy limitált kattintással megoldható logikai feladványok. 

A játék trükkje az, hogy a nagyon egyszerű és jól bevált mechanikára (match3), és az erre épülő alapjátékra rengeteg mindent rápakoltak – az extrém nehéz és szinte már sakkozókra jellemzően előre tervezgető stílustól egészen a villámgyors gondolkodást és kezet igénylő egérgombgyilkos adrenalin módokig.

A játék próbaverziója hatvan percig korlátozás nélkül kipróbálható – letöltés itt. A teljes verzió ára húsz dollár (kb. háromezer forint), karácsonyi ajándéknak tökéletes, akár magunknak, akár játékos kedvű családtagok, ismerősök számára.
 
Megértettem tehát, hogy mi lehet a Bejeweled-őrület és hájp oka? Nos, ha konkrétan nem is, de annyi biztos, hogy nem vitatkozom többet a jelenséggel. A kis gyémántok ugyanúgy elvarázsoltak engem is, mint sok százmillió társamat – hogy pontosan mivel és hogyan, azt lehetne még elemezni, de minek? Mitől finom a jégkrém? Mitől isteni az örömóda? Mitől megunhatatlan a Bejeweled?

Most pedig megyek, és megdöntöm a 170 000 pontos rekordomat „Lighting mode”-ban…