Az első kínai császár sírkamráját 2200 évvel ezelőtt építették. S míg az uralkodó végső nyughelye javarészt még feltáratlan, a sírkamra közelében életnagyságú terrakotta szobrok ezreit kerültek napvilágra. A tudósok úgy vélik, hogy hadseregről van szó, amely a császárt a túlvilágon volt hivatott szolgálni. A közfelfogás szerint a Kr.e. II. évszázadban kezdte Kína kiépíteni kapcsolatait a nyugati világgal, amikor "átadták a forgalomnak" a Selyemutat. "A legújabb bizonyítékok viszont arról tanúskodnak, hogy a nyugat kulturális befolyása már Csin császár idején is éreztette hatását" - jelentette ki Tuan, aki szerint a sírkamra is nyugati mintára épült. 

A régész meggyőződése szerint egy "lépcsős" struktúráról van szó, amely lehetővé teszi, hogy legfelső szintjéről az elhunyt lelke a magasba szálljon. Hasonló szerkezetű volt Mauszólosz király halikarnasszoszi mauzóleuma, amelynek tetején quadriga - négylovas ókori díszkocsi "száguldott". "Közismert, hogy az első kínai császár sírkomplexumán is egy márvány négyfogatos volt" - hangsúlyozta Tuan Csingpo.

Néhány évvel ezelőtt a régész csapatával a sírkamra megépítésén dolgozó munkások 120 csontvázát tárta fel, a leletek között három olyan koponya is volt, amely külföldi személyé lehetett. Az első DNS-vizsgálatok szerint Nyugat-Eurázsiából származhattak, s vélhetően fehér emberek voltak, a megismételt második genetikai vizsgálat szerint viszont inkább mongolokról lehet szó. A régész szerint ezeket a személyeket szakmunkásokként alkalmazták, ugyanis a terrakotta hadsereg "szálláshelyének" a megépítésekor olyan téglákat használtak fel, amelyek Csin császár uralkodása előtt ismeretlenek voltak Kínában.

Külföldi befolyásra utalnak a sírkamrában talált életnagyságú akrobataszobrok is. Tuan meggyőződése szerint valóságos személyek voltak a modellek, olyanok, akik Burmából származhattak, azaz Csin császár végső nyughelyének megépítése egy kozmopolita projekt része volt. Az agyagsereget 35 éve, 1974-ben fedezték fel Hsziantól (Xian) 35 kilométerrel keletre kutat ásó parasztok. A leletet a modernkori régészet egyik legnagyobb szenzációjának tartják. Az első feltárást 1978 és 1984 között mindösszesen 6 hónapig végezték, amikor 1087 agyagszoborra leltek. A második feltárást 1985-ben indították, egy évig tartott, technikai okok miatt szüntették be. A helyszín 1987 decemberében felkerült az UNESCO világörökségi listájára, és Kína egyik legnagyobb idegenforgalmi nevezetességévé vált.