A borostyán hétszáznál több rovart és pókot ejtett foglyul, ahogy növényi spórákat, levéldarabkákat és apró virágokat is tartalmazott az őskori gyanta - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon. A geológiai kutatások tanúsága szerint az indiai szubkontinens "szabadon" vándorolt 100 millió éven át, ám a borostyánba zárt növények és rovarok igen közeli rokonságot mutatnak Észak-Európában, Ausztráliában, Új-Guineában és az amerikai kontinens trópusi vidékein található fajokkal.

"Ez azt jelenti, hogy India faunája nem izoláltan fejlődött. Olyan kapcsolatok lehettek India és Ázsia között, amelyeket a geológusok nem vettek számításba" - hangsúlyozta David Grimaldi, a New York-i Természettudományi Múzeum kurátora az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences) online kiadásában közzétett tanulmány társszerzője. "A borostyán Gudzsarát állam egy külszíni fejtésében került napvilágra. Az elmúlt három év során évente tíz napot töltöttünk itt, és gyűjtöttük a fosszíliákban gazdag őskori megkövült gyantát" - magyarázta Jes Rust, a Bonni Egyetem professzora, a  tanulmány társszerzője.

Jes Rust, David Grimaldi és kollégáik  a laboratóriumban aprólékosan megvizsgálták a borostyánokban található összes zárványt. "Az ízeltlábúakat igen jó állapotban őrizte meg ez a borostyán, vagyis fel tudtuk oldani a gyantát, és egészben kiemelni tanulmányozás céljára a rovarokat. Nagyon nagy szerencsénk volt, ez olyan, mintha egy komplett dinoszauruszt találnánk" - emelte ki Jes Rust. Az, amit ma indiai szubkontinensnek nevezünk 150 millió évvel ezelőtt "tört le" Afrikáról, s csupán 50 millió évvel ezelőtt csatlakozott egy másik kontinenshez, Ázsiához. Így a kutatók egyedülálló fajokra számítottak, amelyek az ominózus 100 millió év alatt fejlődtek ki. Ehelyett azt kellett tapasztalniuk, hogy a borostyánban lévő rovarok és pókok rokonságot mutatnak a Dominikai Köztársaságtól a Baltikumig mindenütt előforduló fosszílizálódott fajokkal.

"Ez viszont azt jelentheti, hogy Ázsia és India néhány millió évvel korábban csatlakozott egymáshoz, mint amire a geológiai adatok alapján számítani lehet" - emelte ki David Grimaldi. Az is előfordulhatott, hogy aprócska szigetek kötötték össze a kontinenseket, lehetővé téve a fajoknak, hogy "átszökdécseljék" a távolságot. Az ősgyanta zárványai alapján arra is lehet következtetni, hogy milyen lehetett India ökorendszere 50 millió évvel ezelőtt. A gudzsaráti borostyánban találhatók ugyanis a modern típusú ázsiai esőerdők legrégebbi leletei.

"Mind a fosszilizálódott növényi maradványok, mind borostyánzárványok olyan erdőségekre utalnak, amelyek napjainkban Borneón találhatók. A gyanta a dipterokarpuszfélék (Dipterocarpaceae) családjához tartozó óriásfáktól származik, amelyek dominálnak napjainkban Délkelet-Ázsia trópusi erdeiben. "A bizonyítékok arra utalnak, hogy a trópusi erdők a távoli múltban születtek, vélhetően közvetlenül a kréta-tercier kihalási esemény után, 65 millió évvel ezelőtt kezdtek kialakulni, akkor, amikor a dinoszauruszok eltűntek bolygónkról" - vélekedett David Grimaldi. A kutatók januárban visszatérnek Gudzsarát szövetségi államba, hogy további mintákat gyűjtenek. "A munka elején tartunk, nap mint nap valami újat fedezünk fel ebben a borostyánban" - hangsúlyozta David Grimaldi.