Az adatokat összevetették az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézete (NIH) génbankjának az adatbázisával, és így tudták azonosítani az összetevőket. A genetikai vizsgálatok szerint a pirulák legalább tízféle növényi komponenst tartalmaztak - olvasható a The Archaeology News Network (http://archaeologynewsnetwork.blogspot.com) régészeti hírportálon.

"Az idősebb Plinius és néhány más ókori római szerző is foglalkozik írásaiban a gyógyfüvek hatásával és alkalmazásával, ám mindmáig keveset tudunk arról, hogy mit tartalmaztak a gyógyszerészek és az orvosok által készített pirulák" - hangsúlyozta Robert Fleischer, az intézet genetikusa, aki a kutatásról a biomolekuláris régészetnek szentelt nemzetközi szimpóziumon számolt be Koppenhágában.

Robert Fleischer kutatócsoportjával ókori gyógyszeres ládikóban talált pirulákból kettőt vizsgált. A ládika valószínűleg egy orvos tulajdona lehetett, aki a Kr.e. 140 és Kr.e. 120 között Toszkána partjainál elsüllyedt gálya utasa volt. A hajó roncsait az 1980-90-es években tárták fel. A genetikai elemzés tanúsága szerint a gyógyszerek alapanyagai között egyaránt szerepel hagyma és káposzta, fehér- és sárgarépa, zeller és retek, ahogy lucerna, cickafark, galagonya, hibiszkusz és gesztenye is. 

"Ismeretes, hogy e növények többségét alkalmazták az ókori gyógyítók. A cickafark vérzéscsillapítóként szolgált, Pedanius Dioscorides (Kr.u. 40-90) görög orvos, gyógyszerész, aki Rómában Néró alatt gyakorolta hivatását, mint a római hadsereg sebésze, a sárgarépát egy sor betegség gyógyítására javallotta" - magyarázta Robert Fleischer.

Az elemzések kimutatták, hogy a pirulák napraforgót is tartalmaztak, egy olyan növényi komponenst, amely ismeretlen volt az Óvilágban Amerika felfedezése előtt. "Amennyiben az eredmény beigazolódik, felül kell vizsgálnunk a növények kialakulásáról és terjedéséről vallott hagyományos nézeteket" - mondta Alain Touwaide, a Smmithsonian Intézet Természettudományi Múzeumának munkatársa, hozzátéve, hogy a napraforgó jelenkori szennyeződés eredménye is lehet.