Miután az elmúlt napokban Tom Szegev izraeli történész előállt azzal, hogy a híres nácivadász, Simon Wiesenthal a Moszad-ügynöke lett volna, most a történet egyre újabb fordulatokat vett.

Szegev ugyanis újabb részleteket közöl kutatásaiból, és ezek szerint a néhai osztrák kancellár – a Wiesenthalhoz hasonló zsidó származású Bruno Kreisky – lehallgattatta volna Wiesenthalt. Az osztrák államelnök, Heinz Fischer és a volt belügyminiszter, Karl Blecha azonban vitatják ezt a kijelentést. Bruno Kreisky egyébként Ausztria leghosszabb ideig hivatalban lévő kancellárja volt 1970 és 1983 között, és a német Willy Brandttal együtt az európai szociáldemokrácia meghatározó alakjának számított.

Simon Wiesenthal

AP

Az arabok barátja: Bruno Kreisky 

Kreisky egyébként ismert volt arab-barát politikájáról, és ellenezte a cionizmust, az asszimilációban inkább hitt, mint egy önálló zsidó állam létrehozásában a Közel-Keleten. Jó kapcsolatot ápolt az egyiptomi Anvar Szadat elnökkel és Kadhafi líbiai vezetővel, sőt a Palesztin Felszabadítási Szervezettel is. Kreiskyt a német Die Zeit egy alkalommal összehasonlította Golda Meir izraeli miniszterelnökkel, és azt írta róluk a német lap, hogy „két világhoz tartoznak”.

Kreisky személye most a Wiesenthalról szóló leleplező könyv miatt került ismét előtérbe. „Saját korukban valószínűleg a leghíresebb osztrákok voltak. Ám a vita a szövetségi kancellár, Bruno Kreisky és a nácivadász Simon Wiesenthal között nagyobb volt, mint ez az ország. Frissen kiadott Wiesenthal-életrajzában az izraeli történész, Tom Szegev új megvilágításba helyezi a két zsidó férfi konfliktusát” – írja az ügyről a bécsi lap, a Die Presse. (Csak megjegyezzük: a Die Presse elődjének, a Neue Frei Pressének munkatársa volt Theodor Herzl, azaz Herzl Tivadar, a zsidó állam megálmodója is.)

Lehallgatták Wiesenthalt?

Szegev most azzal állt elő, hogy Kreisky nemcsak lehallgattatta riválisát, hanem gyakorlatilag az egész osztrák államapparátust ráállította Wiesenthalra. Kreisky célja az volt, hogy minél több terhelő anyagot gyűjtsenek a nácivadászról. Szegev munkájából az amerikai New York Times és az izraeli Haaretz lapok közöltek eddig szemelvényeket. A dráma ezek szerint 1970-ben kezdődött. Ebben az évben Kreisky az akkor még liberális FPÖ hallgatólagos támogatásával egy szociáldemokrata (SPÖ-vezette) kisebbségi kormányt alakított. A kabinetbe bekerült négy egykori nemzetiszocialista is.

Mindezt Wiesenthal fedezte fel, aki a Die Presse szerint a konzervatív Néppárt (ÖVP) szimpatizánsa volt. A politikai konfliktus akkor vált élessé, amikor Kreisky azt mondta: várja már, mikor bizonyítja be Wiesenthal, hogy ő is (mármint Kreisky) az SS-ben volt.

Kreisky egyébként a harmincas években baloldali aktivista volt - le is tartóztatták, majd szabadon engedték, Ausztria német megszállásakor, illetve Németországhoz csatlakozásától fogva viszont Svédországba emigrált. Csak a második világháború végén tért vissza hazájába.

Tartottak egymástól

A konkurenciaharc nem enyhült azonban Kreisky és Wiesenthal között, az utóbbi híres dokumentációs központjának bezárásától tartott. (Ez a központ volt hivatott leleplezni a bujkáló nácikat.) Wiesenthal ekkor bevetette kapcsolatait: hamarosan amerikai szenátorok levelei érkeztek Kreisky irodájába, a kancellár kénytelen volt lemondani utazását az USA-ba.

Ekkor már biztosan felismerte Kreisky a veszélyes ellenfelet Wiesenthalban – írja a Die Presse, Szegevre hivatkozva. Megfigyelték és lehallgatták Wiesenthalt, mintha az állam ellensége lett volna – írja az izraeli történész. A kancellár Christian Broda igazságügyi minisztertől egy alkalommal még egy olyan jelentést is kapott, amely arról szólt, mit mondott Wiesenthal egy utasnak, aki mellette ült a repülőgépen.De Kreisky régebbi anyagokhoz is vissza tudott nyúlni: Wiesenthalt 1948 óta besúgók vették körül – Szegev szerint, aki a Die Pressének is nyilatkozott erről.

Androsch nem lepődött meg

Hannes Androsch, egykori pénzügyminiszter nincs meglepődve emiatt. „Mi mindannyian, saját minisztereink is, állandó megfigyelés alatt álltunk az államrendőrség részéről. Ez egy nevetséges leleplezés" - nyilatkozta minderről Androsch.

A Die Pressének szintén nyilatkozó Karl Blecha, egykori belügyminiszter, és az SPÖ korábbi központi titkára viszont kizárja, hogy Kreisky besúgókat eresztett volna Wiesenthalra. „Erről tudtam volna” – mondja. Heinz Fischer köztársasági elnök is kiadott erről egy kommünikét: „Az elnök nem tud semmit Wiesenthal Kreisky általi megfigyeléséről.”

A csúcspont

A Kreisky-Wiesenthal csatározások csúcspontja egyébként 1975-ben jött el, amikor Wiesenthal egy dossziét szedett elő, miszerint az FPÖ akkori vezére, Friedrich Peter egy Waffen-SS halálbrigád tagja lett volna. Ez volt a Die Presse szerint a gátak áttörésének pillanata. Kreisky nemcsak maffiamódszereket vetett a dokumentációs központ vezetőjének szemére, hanem azt is megpendítette, hogy maga Wiesenthal – a koncentrációs táborok túlélője - a Gestapóval, a náci titkosrendőrséggel együttműködött volna.

Bruno Kreisky

Wikipedia

Wiesenthal ekkor rágalmazási pert indított, amit csak akkor vont vissza, amikor egy bizonyos Heinz Fischer, az SPÖ akkori parlamenti frakcióvezetője (tehát Kreisky pártjának egyik akkori vezetője) parlamenti vizsgálóbizottság felállításával fenyegetőzött. Karl Blecha erre 35 év múltán így emlékezik vissza: „Én, személy szerint azt a feltételezést, hogy Wiesenthal náci-kollaboráns lett volna, mindig abszurdnak tartottam.”

Túllőtt a célon Kreisky

Androsch hasonlóan látja mindezt: „Wiesenthal 1975-ben be akart avatkozni az osztrák belpolitikába. Kreisky felháborodása ezért talán jogos volt, de túllőtt a célon.” Szegev egyébként arról is ír, hogy Kreisky ellenfelét szinte megszállottan üldözte. Különös szerepet játszott ebben Kreisky két évvel idősebb testvére, Paul, aki 1938-ban Izraelben telepedett le. (Bruno Svédországba ment a német nácik bevonulásakor – ezt már említettük.)

Szegev szerint Bruno szégyenkezhetett Paul nyomorúságos élete miatt, és attól tarthatott, hogy ezzel majd politikusi karrierjét akarják ellenfelei tönkretenni.

Elrabolták Kreisky testvérét?

Egy nap azonban eltűnt Paul. A nyomtalan eltűnés körülményei máig nem tisztázottak, de Bruno, az osztrák kancellár feltételezhette, hogy az eset hátterében Wiesenthal vagy a Moszad áll. (Wiesenthalról Szegev írta meg, hogy minden bizonnyal az izraeli titkosszolgálat ügynöke lehetett, erről keretes írásunkban olvashatnak.)

Pár nap múlva azonban Paul ismét felbukkant Izraelben. Wiesenthal később azt írta Peter Kreiskynek, Bruno fiának, hogy a nagybácsija csak egy zsidó üzletemberrel ment Frankfurtba. Ám ez az eltűnés máig nem tisztázódott, és Bruno Kreisky élete végéig hitt abban, hogy emberrablás történt.

A Kreisky és Wiesenthal közötti konfliktus a politikus haláláig tartott. Pár hónappal 1990-es halála előtt egy bíróság elítélte Kreiskyt Wiesenthal rágalmazása miatt. A nácivadász állítólagos Gestapóval való kollaborálását ugyanis nem tudta bizonyítani Kreisky. Az ügyben egyébként Kreisky ügyvédje Günter Blecha volt, aki a korábbi belügyminiszter, Karl Blecha testvére.