Gruber Péter, az Aggteleki Nemzeti Park osztályvezetője felidézte, hogy az Amphora Búvár Klub tagjai egy cseppkövekkel ékesített környezetre - ablakra - és egy tóra bukkantak a Borsod megyei Kossuth-barlangban található Reménytelen-szifonban. A barlang az Aggteleki-karszton helyezkedik el, Jósvafő község közelében, a Nagy-Tohonya-forrás mögött. A szifon eleje "nagyon szűk csőnek" tekinthető, 90 méter után kezd el tágulni és egy hatalmas terembe, "a már említett tóba vezet" - részletezte. Az első megállapítás szerint ebből a teremből két szárazjárat is továbbindul, valamint a cseppkövekkel ékesített ablak mögött szintén egy újabb tó látható, amelyből feltehetően egy újabb szifon indul ki.

Mint mondta, az Aggteleki-karsztot hatalmas barlangrendszerek hálózzák be, és egyik sincs teljes egészében feltárva. A Kossuth-barlang és rendszere a Baradla-barlanghoz és annak járataihoz hasonlítható nagyságrendileg - fogalmazott a szakember. Emlékeztetett arra, hogy a Kossuth-barlangot Kessler Hubert vezetésével 1956-ban tárták fel és ismerték meg a szifonig. A feltárást követően megindult a víz alatti járatok kutatása, ám az nem hozott eredményt. A barlang megközelíthetősége 1988-ban vált biztossá, amikor kiépült a ma is ismert bejárati táró. Az akkor nagy erőket felvonultató kutatótábor sajnos nem érte el kitűzött céljait, viszont megtisztították a szifon természetes bejáratát, és kiépítettek egy fix vezetőkötelet majdnem az 1968-as végpontig. 1997-ben a Plózer István Víz Alatti Barlangkutató Szakosztály búvárai áthatoltak egy szűkületen, így a szifon hossza 97 méter, legnagyobb mélysége 33 méter lett. A továbbjutást azonban egyik társuk halála megakadályozta - mondta Gruber Péter.

A szifon kutatása négy éve indult újra. Az Amphora Búvár Klub kutatói több éves munkájuknak köszönhetően, pénteken délután átjutottak a vízzel telt barlangjáraton, ahol megdöbbentő folytatást találtak: a szifon túloldalán egy körülbelül 15 méter széles és 30-40 méter hosszú tavat látni, amely egy gyönyörű cseppköves ablakban folytatódik - idézte a búvárok beszámolóját. A barlang jelenleg ismert hossza másfél kilométer, azonban a víznyelők festésével lehatárolt vízgyűjtő területe meghaladja a 25 négyzetkilométert, így a szifonon túl több kilométernyi ismeretlen járat várja a kutatókat.