Az LG GD900 első ránézésre pont olyan, mint a legtöbb, jól átgondolt csúszkás mobil. Azonban kinyitás után rögtön szembesülünk a telefon különlegességével: az átlátszó billentyűzettel. A többség egyöntetű „ejhával" díjazza a látványt, és meg kell hagyni, valóban meglepő, amikor a teljes billentyűzet áttetsző. Az átlátszóság ellenére egyébként szépen látszanak a feliratok rajta, amikor a világítás bekapcsol. Világítás nélkül viszont olyan, mintha egy üres üveglapot néznénk.

Látványos külső...

Az elgondolás szuper, és valóban látványos, kár, hogy a kivitelezés már korántsem olyan minőségi. A telefon háza és az átlátszó billentyűzet hátlapja egyaránt műanyag, ami nagyban rontja az összképet, és sokat levesz a billentyűzet különlegességéből is. Ráadásul a plexi könnyen karcolódik, így idővel még tovább romlik a látvány.
A sok műanyag ellenére a GD900 remekül össze van rakva, a csúszka is megbízhatóan és könnyen működik, mégsem csúszik szét kéretlenül a készülék.

Hátulról is meggyőző

Túl sok dolgot nem találunk az előlapon, mivel érintőképernyős készülékről van szó. Vagyis kapunk egy nagy érintőképernyőt, három érintős gombbal alatta (hívásfogadás, megszakítás, menü), a hangszóró vékony nyílását és a videohívásokhoz használható kis kamerát.

A bal oldal felső részén helyezkedik el az adatkapcsolatra, töltésre és headset-használatára szolgáló csatlakozó, míg jobb oldalon a fényképezőgép exponáló gombja és a hangerő-szabályozó kapott helyet. Hátul bezárva nincs semmi, kinyitva pedig előtűnik a 8 megapixeles, autófókuszos fényképezőgép lencséje. Ez legalább így védve van, amikor a készülék a zsebünkben lapul.
Felül találjuk a be-/kikapcsolásra szolgáló gombot, alul pedig egy kis gombot, amit eltolva leemelhetjük a hátlapot és hozzáférhetünk az akkuhoz, MicroSD bővítőhelyhez és a SIM kártyához.

Érintő-túltengés
A Crystal tehát kapott egy érintőképernyőt, amelynek a segítségével a mostanában megszokott LG S-Class felületen bóklászhatunk. Az elmúlt időszakban nagyon megkedveltük ezt a rendszert, kifejezetten kényelmesen használható és viszonylag gyors is. Gyakorlatilag az érintőképernyővel nincsen semmi gond, tökéletesen irányíthatunk mindent az ujjunkkal.

Megvilágítva tökéletesen látszanak a számok

A szétcsúsztatott állapotban előbukkanó átlátszó billentyűzet szintén érintős, és rendkívül gyorsan reagál mindenre. Ráadásul nemcsak a számok/karakterek bevitelére használhatjuk, hanem például képnézegetésnél az iPhone-hoz hasonlóan „simogathatjuk" különböző módokon, és a telefon ennek megfelelően cselekszik (nagyít, képet vált stb.). Ugyanígy a négy alapfelület között is váltogathatunk a segítségével a menüben, és még számos más alkalmazásban is használhatjuk.

Kifejezetten kedveljük az LG rendszerét

Szóval külön-külön mindkét érintős felület rendben, de valójában a kettő közül az egyik teljesen felesleges.
Ugyanis ha az életben nem nyitjuk ki a telefon átlátszó billentyűzetét, akkor is tökéletesen megoldhatunk mindent a „rendes" érintőképernyővel. Még tárcsázni is kényelmesebb vele, mert nincs annyira alul, mint a kinyitott csúszkabillentyűzet.

Így juthatunk hozzá az akkuhoz

Persze lehetne úgy is, hogy csak a csúszkabillentyűzet lenne érintős. Ez esetben is kényelmesen használhatnánk a cuccot, bár az S-Class helyett akkor más rendszer kellene bele, hiszen ez érintős telefonokra van optimalizálva.
A szétcsúsztatható billentyűzet így inkább ügyesen összehozott látványelem, ami egyéniséget ad a telefonnak (ráadásul amíg gyakorlatlanok vagyunk a telefon kezelésében, kifejezetten zavaró, hogy szinte képtelenség úgy hozzáérni a felületekhez, hogy ne történjen valami azonnal, olyan is, amit esetleg nem akartunk). Valódi hasznát mindössze két szempontból vesszük: mivel nincs külön képernyőzár-feloldó gomb, ez a leggyorsabb módja annak, hogy a telefonnal tárcsázni (és úgy általában dolgozni) kezdjünk, illetve szétnyitva kicsit talán kényelmesebben tartható egy kézben a telefon, amíg a felső érintőképernyővel babrálunk (bár ez utóbbi már tényleg megszokás kérdése).

Majdnem minden benne van
A Crystalba majdnem mindent belepakoltak, amire egy ilyen telefonnál szükségünk lehet. Van Bluetooth, wifi, HSDPA, megvan a kényelmesen kezelhető felület és a hozzá tartozó rengeteg program, a képnézegetőtől a valutaváltóig. Internetezhetünk, nézhetünk DivX filmeket, hallgathatunk zenét, és adott esetben még fényképezhetünk is.

A 8 megapieles, autófókuszos fényképezőgép LED-es vakut kapott. Fotózásnál a mobilos átlag minőségét hozza (körülményektől függően gyengébb), a videókat is átlagos mobil minőségben készíti, akár 720x480 pixeles méretben is (minta képek és videók itt).
Fotózáskor nem nagyon állíthatunk be semmit, mindössze a képminőség változtatható, illetve a vakut és a makró módot kapcsolgathatjuk ki/be. Nincsenek sablonok, mindössze az arckövetés és a digitális képstabilizátor szerepel a repertoárba, mint „extra" lehetőségek. Videózásnál azért legalább kapunk néhány képeffektet.
Bár GPS nincs, Google Maps azért van, aminek így ugyan nem túl pontos a helymeghatározása, de ha hirtelen kell egy térkép, jól jöhet. Webet böngészni nagyjából úgy lehet, mint bármely átlag mobillal (lassan és kényelmetlenül), de van RSS olvasó alkalmazás, így a hírekhez és a friss blog-bejegyzésekhez azért kényelmesen hozzájuthatunk menet közben.

Mindent egybevetve, az LG GD900 Crystal egy remek kis telefon, az átlátszó billentyűzet pedig annak ellenére is rendkívül látványos elem, hogy a hátlapját adó műanyag elég gyenge minőségű és könnyen karcolódik. A telefon használata egyszerű, a rendszer gyors és az általános elvárásoknak tökéletesen megfelel (bár ha például mobil zenelejátszóra vágyunk, vannak kényelmesebben használható megoldások is).
A 80-90 ezer forint körüli árat inkább csak azoknak éri meg, akiknek kifejezetten az átlátszó billentyűzet különlegessége imponál.