Nem sok újat talált ki  a cyberpunk sci-fi pápája a nagyvárosok csomóponttervezésével, ugyanis hasonló mozgásokat figyelhetünk meg az autók, illetve az információ áramlása során is. Gyakorlatilag mind a járművek, mind pedig az emberek információként foghatóak fel, mutat rá Carlo Ratti, a Massachusetts Institute of Technology építésze. SenseAble City Laboratory névre hallgató, öt éven át működő projektjével azt vizsgálja, miként élünk városainkban, milyen szokásaink vannak, hogyan hat ránk a technológia és milyennek tekinthető a technológiai eszközök által magasabb - vagy más - szintre lépett ember.

A brüsszeli bemutatón Ratti az egyik leglátványosabb példaként azt mutatta be, milyen volt a mobilforgalom Rómában a 2006-os világbajnokság, illetve egy Madonna-koncert estéjén (lásd a fenti videót). Ennél újabb, ugyanakkor zajosabb sikert arató projektje volt a 2008-as koppenhágai CopenCycle, amelyben biciklik (és gazdáik) mozgását követve térképezték fel a város kedvelt biciklis útvonalait, a kinyert adatokat pedig a Facebookra is lehetett irányítani, a valós idejű adatokból feltérképezve, hogy munkaidő előtt és után ki kivel szokott találkozni vagy kinek az útvonalát metszi éppen.

Ratti szerint a labor projektjei emberek, városok, helyek és módszerek fúziójáról szólnak, arról az elképzelésről, ami szerint a klasszikus értelemben vett városok eltűnnek - helyettük pedig valós időben követhető játszóterek alakulnak ki, amelyekhez a tesztkörnyezetben véletlenszerűen mozgó entitások, az ezek mozgását és állapotát valós időben követő jelzőrendszerek, a rendszer teljesítményét kiértékelő elemzőrendszer, valamint az elemzést felhasználó fizikai visszajelzések kellenek ideális esetben, ahogyan erre a WikiCity projekt is rámutat.