És a jövőben tényleg "feltöltöd" a reggelid fényképét egy "Facebookra"? Mások megnézhetik, hogy mit ettél és megjegyzést is tehetnek rá? Jövőből jött ember, nálatok mindenki meg van hibbanva? Tegyük a kezünket a szívünkre egy pillanatra: a ReadWriteWeb hírportál poénja talán még jobban is ül a kelleténél: sok munka kellett ahhoz a tömegmédia részéről, hogy mikroszkóppal nézhessük meg bármely ember magánéletét a bolygón, de jól haladunk a totális átláthatóság felé. Aki eddig a netben élt, blogokban osztotta meg gondolatait és életének publikusabb (vagy éppenséggel nem is annyira publikus) pillanatait. A közösségi oldalak megjelenése a napi-heti életmorzsákat pár óránként frissülő életmorzsákká változtatta, a tempót pedig csak fokozza a Twitter, ahol akár - kis túlzással élve - percről percre tudjuk követni az egyes emberek életét.

Hogyan kezdjünk neki?

Regisztráljunk az oldalra, majd írjuk meg életünk első tweetjét, azaz Twitteres üzenetét. A szabályok gyakorlatilag megegyeznek a netes jelenlét és blogolás papírozatlan, egyezményes szabályaival: a konstruktív vélemények mindig hasznosak, az előzékenység és udvariasság sosem mehet félre, valamint ne csupán magunkról beszéljünk, hanem a környezetünkben lévő érdekes dolgokról is. Ha linket másolunk be, szúrjunk hozzá egy pár szavas magyarázatot vagy leírást, magánjellegű beszélgetést pedig ne osszunk meg másokkal, ugyanis a Twitteren van lehetőség privát kommunikációra is.

Magyarországra - ahogy minden - a Twitter is meglehetősen későn, számos ellenérzéstől kísér(t)ve érkezik. A korai befogadók lelkedéssel vagy rutinnal eltelve osztják meg a világgal életüket, a kérdés inkább az, mi akadályozza meg a szolgáltatás széleskörű elterjedését itthon. A Twitter ugyanis nem bonyolultabb egy százasszögnél, öt másodperc után könnyen és biztosan használhatjuk - az ellenérvek mégis sorakoznak: miért írjam le, hogy mit ettem, miért beszéljek arról, hogy mit csináltam, semmi értelme nincs ennek, miért olvassam azt, hogy más országokban ki kivel találkozik, a videókat sem innen gyűjtöm, hanem a szánalmasponthuról. A tapasztalt Twitterezők rábólintanak minderre, majd hozzáteszik: ez olyan, mint az úszás: akkor látja meg az ember az értelmét és az örömeit, ha kipróbálja.

Mindehhez hozzá kell tennünk: a Nielsen Online piackutató cég szerint a szolgáltatás nagyobb mértékű gyarapodást produkált a korábban ledönthetetlennek tartott Facebookhoz képest: 2008 februárjában 475 ezer felhasználója volt, idén februárban pedig 7 millió. (Mindez 1382 százalékos növekedés a Facebook 228 százalékához képest, az előbb említett intervallumban az oldal felhasználóinak száma 20 millióról 65 millióra ugrott csupán.) A felhasználótábor legaktívabb része a 35-49 év közti korcsoport és egyre jelentősebb azon réteg is, aki mobiljáról küldi a Twitterre üzeneteit, megindult a nipponizálódás - már ami mobilos szokásainkat illeti. A felhasználók aktívak, a kialakult ökoszisztéma virágzó, a média rengeteget foglalkozik vele, a mikroblogolásban hatalmas potenciál van, a kommunikációs modell pedig újszerű jövőt vetít elő: a nyílt, archivált, bármikor visszakereshető beszélgetésekét. (Őszintén szólva nem is csoda, ha az emberek rettegnek az internetes kommunikációtól: bármilyen szerencsétlen lépésük visszakereshető a közösségi hálózatok valamelyikén.)

Amit még érdemes tudnunk

A felhasználók neve előtt @ karaktert kell írnunk, a másik gyakran látható karakter, a # (hashtag) pedig azt jelöli, hogy egy bizonyos témáról írunk. A Twitter keresőjén bármilyen szóra kereshetünk, nem csupán arra, ami kettőskereszttel kezdődik, úgyhogy ezek használata teljesen opcionális. Ha követni akarjuk egy felhasználó tweetjeit, akkor ezt a neve mellett szereplő Follow gomb megnyomásával tudjuk jelölni, ez azok esetében különösen fontos, akik nem publikus posztokat írnak.

A trend adja magát: minél többen osztják meg a világgal gondolataikat, annál erősebbek lesznek a céges mémkereső rendszerek, amelyek azt figyelik, mik éppen a világ menő vagy felfutó témái (ilyen például a Twitscoop) vagy az olyan adatvájár szolgáltatások, amelyek adott kulcsszavakkal vagy felhasználókkal kapcsolatos tweetekből végeznek statisztikai elemzéseket (a Twendz például érzelmi elemzést végez, rámutat, hogy mennyire vannak pozitív vagy negatív érzelmi töltetű bejegyzéseink, a TweetStats pedig mikroblogolási szokásainkról ad grafikonokat, a fenti videóban látható Social Collider pedig a tweetek közti kapcsolatot elemzi ki). A Twitter már így is fejfájást okoz a médiaéletnek, ugyanis jóval gyorsabban képes híreket közölni a hagyományos működésű hírügynökségeknél, publikus beszélgetéseket tesz követhetővé befektetők, kutatók és médiaszemélyiségek között, gyorsinterjúkat tesz lehetővé olyan emberekkel, akiket telefonon nem feltétlenül tudnánk elérni, könnyebben is tekinthetjük át a Twitterezők közösségi hálózatát (tökéletes alkalmazás erre a Mailana) - mindez pedig a tweeterekre (azaz Twitterezőkre) levetítve csak azt jelenti, hogy jó esetben tudatosabb és meggondoltabb kommunikációhoz vezet, az emberek pedig (és itt újra hangsúlyozni kell, ideális esetről beszélünk most) felelősséget vállalnak mindazért, amit leírnak. Fontos ez a céges felhasználók esetében, az egyes vállalkozások vagy cégóriások hiába csatlakoznak a Twitterre, nem mindig kezelik jól az új szabályokkal bíró platformot. A Gartner nemrégiben tett közzé egy jelentést a cégek üzleti célú Twitter-szokásairól, a következő oldalon ezt részletezzük.

Céges tippek

Mérjük fel a terepet, azonnal keressünk rá saját nevünkre, termékünkre, legyünk tisztában azzal, hogy mi jelent meg rólunk. Azonnal töltsünk fel magunkról képet, szerencsés dolog  arcot látni a tweetek mellett. Szerencsés céges dolgozót felkérni a Twitter kezelésére, lehetőleg többet is - az emberek elmehetnek szabadságra, megbetegedhetnek, kirúghatják őket, a több ember pedig egyúttal többféle stílussal is jár. Ha problémát vagy kritikát kapunk, ne mentegetőzzünk, segítsünk, adjunk tanácsokat, válaszoljunk azoknak, akik hozzánk fordultak. Ne "nyomjuk" termékeinket, mert a rajongóink úgyis ismerik azokat, akit meg nem érdekel, nem is fog követni minket. Ne figyeljünk túlságosan arra, aki szerint nem tweetelünk jól, ha nem tetszik neki, iratkozzon le a tweetjeinkről. Kövessük azok posztjait, akik számunkra érdekeseket írnak, nézzük meg, kiket követnek és válogassunk közülük is. A Twitter addiktív. Vigyázzunk vele.

Klasszikus PR-gyakorlatot követnek a Gartner jelentése szerint a direkt hozzáállást mutató cégek: a céges blogok kiegészítéseként használják az általuk regisztrált Twitter-fiókot, eredményeikről adnak tájékoztatást és olyan linkeket publikálnak, amik céges weboldalakra, sajtóanyagokra és promóciós terméksiteokra mutatnak. Nem ajánljuk ezt. Nem fut ugyanis a Twitteren a céges önpromóció, gyors úton lejáratja magát az a cég, aki ezt csinálja, a Twitteren ugyanis a személyes megjegyzéseket szeretik jobban. Azon cégek tudnak ezen felülemelkedni, akik személyesebbé teszik a céges kommunikációt: nem csupán magukat hirdetik, hanem válaszolnak is a felhasználók megjegyzéseire: élen jár ilyenekben a Ford, a Dell vagy éppen a Starbucks kávézólánc, de jelentős céges imaget épített ki magának a Burger King, a Dunkin Donuts, a General Motors vagy éppen - eltérve a céges háttértől - a Chicago Bulls is.

A direkt továbbfejlesztett változata az indirekt megoldás: ebben az esetben nem a cég, hanem a céges alkalmazottak tweetelnek, akik személyes jó hírük növelésével a cégét is növelik. Ha az alkalmazott megírja, mi a jó cégnél, miért szeret ott dologzni, milyen fejlődés mutatkozik az iparágban vagy gyakorlatilag bármilyen pozitív posztot ír, az indirekt módon az üzletet erősítheti - a cégek pedig egyúttal még azt is láttathatják, hogy befolyásos véleményvezérek dolgoznak náluk. Ugyanakkor ez az ellenkezőjére is átfordulhat: a Yahoo tavaly decemberi elbocsátásainál a cég szintén elbocsátott dolgozója, Emily West végigtweetelte, mi történt velük aznap. A hasonló, frontvonalról küldött posztok nem éppen szerencsések a céges image építésénél sem.

A belső megoldás során a cégek értelemszerűen belső céges kommunikációra használják a Twittert, ötletbörzét tartanak, projektjeiről beszélnek. A Gartner elemzői meg vannak győződve arról, hogy projektmenedzsmentre vagy bármilyen ötletelésre a cégeknek nem szabad semmilyen fogyasztói mikroblogging rendszert használniuk, ugyanis nincs garancia az adatbiztonságra. Ha a cégvezetés véleménye megdönthetetlen, akkor vagy védjék le az egyes twitteres felhasználók posztjait vagy használjanak más rendszert. (Sok helyen az MSN számít a céges belső kommunikáció magasfokának. Az sem biztonságosabb.)

A csendes, háttérben meghúzódó cégek figyelő magatartást mutatnak: keresőszavak állandó használatával figyelik azt, hogy mit mondanak róluk a Twitteren, milyen vélemények vannak termkeikkel vagy az iparággal kapcsolatban, azt vélik, ha tudatában vannak a mikrobeszélgetéseknek, akkor az egyes felmerülő problémákat is tudják kezelni.

Milyen Twitter-alkalmazásokat érdemes megnéznünk?

Először feltétlenül a Twittervision-t nézzük meg: a világtérképen folyamatosan megjelenő új üzenetektől először mindenki azt érzi: rálátást kap a világra. Aki összegyűjtött tartalmat szeretne követni, a Twitmatic révén a videókat, a Twisten-nel a zenéket, a Portwiture segítségével pedig a fotókat tudja megnézni. Kevés a helyi információ? A Chirpcity elárulja, az adott városban ill. az adott városról - például Budapestről - ki és mit ír.

Az újságírók nagy része hiányzik a Twitterről, hiába gyors és átlátható, hiába könnyű ott jelen lenni és felfedezni új híreket. Mantraszerűen mondják az új platformról szóló cikkek a kulcsszavakat: a Twitter gyorsaságáról és egyediségéről tett bizonyságot a Marsra küldött Phoenix űrszonda esetén ugyanúgy, mint a mexikói, kínai és japán földrengések során, a Hudson folyón kényszerleszállást végrehajtó 1549-es járat mellett ugyanúgy elsültek a tweetek a hírügynökségek értesülései előtt, mint ahogyan a bírósági tárgyalóteremben a The Pirate Bay-per alkalmával is a leggyorsabban maguk a vádlottak és a szomszédos teremben ülő bloggerek írták meg, mi történt. Ami a cikk elején említett heti-napi életmorzsákat illeti, szinte megegyező trendet figyelhetünk meg a média területén is: a hagyományos, 24 órás hírközlési ciklust a blogok órákra tolták le, a Twitter percekre, sőt másodpercekre csökkenti mindezt. Az üzenetek 140 karakteres limitje egyúttal azt is biztosítja: a legjobban akkor használhatjuk, ha nyersanyagokat és különböző forrásokat gyűjtünk össze egy témával kapcsolatban, ezekből ugyanis nagyon jó cikkeket hozhatunk ki. (Említettük már a mémkövető Twitscoopot, de hasonló a Tweetmeme rendszer is, amely azt nézi: melyek azok a linkek, amelyeket a leggyakrabban osztottak meg a Twitteren.)

A Twitter egyik legnagyobb vonzereje azonban sokaknak a celeb- és szakértőkövetés lehet. Figyelemmel kísérhetjük fizikusok, játékfejlesztők, politikusok, pornósztárok, színészek, sportolók, fotómodellek, művészek, médiaszakértők, főszerkesztők és geekek életét egyaránt, az általuk megosztott tartalom pedig meglehetősen vegyes: saját cikkeiket, munkáikat, fotógalériáikat legalább olyan gyakran ajánlják, mint ahogyan a velük kapcsolatos vagy az általuk látogatott programokat, sok esetben a meglepően kiteregetett magánélet sem ritka. Rajongóknak érdemes azonban figyelniük, hogy tényleg kedvencüket követik-e vagy csak egy epigont - új jelenség ugyanis a ghost twittering, rövidítve a bértweetelés, amikor a celebek helyett menedzserük vagy alkalmazottjuk írja posztjaikat - 50 Cent vagy Britney Spears ilyen,  de köztudottan hamis profilja van például Nick Cave-nek vagy Brian Eno-nak. Meglepő ellenpéldának bizonyul Shaquille O'Neal, aki nem csupán a Twitter rabja, hanem olykor-olykor találkozik is Twitteren megismert rajongóival. Egyre bővülő listákat olvashatunk a különféle szempontok alapján összegyűjtött Twitterezőkről, a Forrester elemzőitől kezdve többféle celebválogatáson keresztül zenészekig, alternatív modellekig és a sokat említett amerikai pornósztárokig: az őket érintő lelkendező blogposztok hatására újabb jelentős forgalomnövekedést élhettek meg az üzemeltetők.