Női fehérnemű organikus gyapotból, cipők futócipőkből
A bölcsőtől bölcsőig koncepció szerint úgy kell megterveznünk, elkészítenünk és használnunk használati tárgyainkat, hogy azok a természetre és az emberre való káros következmények és minőségi romlás nélkül visszakerüljenek az ipari körforgásba, vagy biológiailag lebomoljanak és ezáltal a természetet táplálják. Az elképzelés egyre több vállalat fantáziáját mozgatja meg, a közelmúltban konferenciát is tartottak a témában. Cikkírónk Frankfurtban járt.
Bölcsőtől bölcsőig |
A koncepció (angolul Cradle-to-Cradle, ebből a C2C) a kilencvenes évek elején öltött testet William McDonough amerikai építész és Michael Braungart német vegyész együttműködése révén, és néhány évvel később a svájci Röhner textilipari cég már a gyakorlatban is alkalmazta. Ebben az esetben nem azért volt szükség a C2C koncepció meghonosítására, mert a cég menedzsmentje elhatározta volna, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) politikájukhoz kellene jól csengő környezetvédelmi stratégiát találni, hanem egyszerűen a helyi folyóba ömlő jelentős szennyezőanyag-kibocsátásuk miatt a hatóságok be akarták zárni az üzemet. Hosszas mérleges után döntött a vállalatvezetés a C2C alkalmazása mellett, amelynek eredményeképp sikerült a gyártást oly módon átalakítani, hogy a felhasznált víz tisztábban távozott az üzem területéről, mint ahogy oda beérkezett. Egyúttal kifejlesztettek egy komposztálható bútorkárpitot is, amelyet ma már például a Boeing is használ a repülőgépein. |
Az elmélet lassan teret nyert ipari körökben, és a bölcsőtől bölcsőig koncepció egyre több vállalat fantáziáját megmozgatta. Számos nagyvállalat, mint például a Ford vagy a Nike kezdett el dolgozni a C2C koncepción a saját területén, és fejlesztettek ki olyan autót vagy cipőt, mely alapvetően megfelelt a zárt körfolyamatú, környezetre és emberre nem káros anyagfelhasználás elveinek. Az amerikai-német szerzőpáros által létrehozott tanúsító és tanácsadó cégek (EPEA, MBDC) pedig már tíz éve adnak különböző fokozatú bölcsőtől-bölcsőig tanúsítványt a koncepció elveinek megfelelő termékekre, legyen az szőnyeg, csomagolóanyag, irodabútor, melltartó vagy éppen macskaalom.
Ennek a folyamatnak az eredményeként 2008-ra megérett az idő egy, kizárólag a bölcsőtől bölcsőig koncepcióról szóló kiállítás és konferencia megrendezésére, amelyre a patinás frankfurti vásárváros területén került sor november közepén NUTEC néven (a rövidítés a C2C koncepciót jellemző angol szavakból állt össze: Nutrients, Upcycling, Triple-Top-Line, Eco-effectiveness, Community). A háromnapos eseményen több mint 60 kiállító vett részt, és a kiállítással párhuzamosan előadások és panelbeszélgetések zajlottak a C2C gyakorlati tapasztalatairól és eddigi eredményeiről vállalati vezetők, fenntarthatósági és műszaki szakemberek, építészek, társadalomkutatók részvételével. A kiállítás négy sarkában található előadóterek csak átlátszó függönnyel voltak elválasztva a kiállítótértől, ám az előadók nem voltak kihangosítva, csak a helyszínen kiosztott fülhallgatókon lehetett hallani a beszédüket. Így az egyidejűleg zajló előadások nem zavarták a kiállításon nézelődőket, és aki a standokat kívánta megnézni, az fülhallgatón is figyelemmel kísérhette a szakmai programot.
A C2C két tanácsadó cégének közös standja plasztikusan mutatta be a koncepció lényegét. Két, egymásba kapcsolt kör jelképezte a C2C biológiai és technikai körfolyamatát, amely a bölcsőtől bölcsőig elv alapja. A biológiai körre azok a természetes alapú és biológiailag lebomló alapanyagok (pl. kukorica, szója, kaucsuk) kerültek, melyeket a polimerizációs vagy egyéb folyamatban iparilag lehet felhasználni, és a természetbe kerülve viszonylag rövid időn belül minden káros hatás nélkül lebomlanak, sőt, tápanyagként szolgálnak. A technikai körre azok az ipari módon, mesterséges folyamatok révén előállított fémeket, műanyagokat helyezték, amelyek biológiailag nem lebomlóak, de egy zárt rendszerben minőségi romlás nélkül újra fel lehet használni őket ipari célokra. Ez a két kör fejezi ki a C2C elv egyik fő alaptételét, amely szerint a hulladék=tápanyag (waste=food). Vagyis nincs hulladék, mert az vagy az ipar számára újra felhasználható vagy a természet számára tápanyagként hasznosítható, azaz biológiailag lebomlik.
Hasonló elven készültek a Triumph női fehérneműi, melyek nem különösebben szexik, de 100 százalékos organikus gyapot, illetve újrahasznosítható elasztikus szalagok felhasználásával készültek. A Nike cég olyan futócipőt fejlesztett ki, melynek alapanyaga nem más, mint használt futócipők, amiket eleve úgy terveztek meg, hogy elhasználódásuk után újra futócipőt lehessen belőlük készíteni.
A Herman Miller és a Steelcase irodabútorgyártó cégek olyan kerekes székeket fejlesztettek ki, melyek néhány mozdulattal összerakhatók és szétszedhetők, minden egyes alkatrészük újrahasznosítható. Mindkét cég intenzíven dolgozik azon az üzleti modellen, amely az öko- vagy operatív lízinget vezetné be a piacra. Ennek lényege, hogy a fogyasztó nem tulajdonolja, hanem csak használja a széket, a gyártó és a fogyasztó között folyamatos a kapcsolat a termék hasznos élettartama alatt (karbantartás), majd ezt követően a gyártó visszaveszi a széket, újra felhasználja, az ügyfél pedig vadonatúj terméket kap cserébe. Ezt az üzleti modellt más, C2C koncepciót alkalmazó cégek is szeretnék bevezetni (pl. a Shaw amerikai szőnyeggyártó vállalat), viszont a teljesen zárt körfolyamat kialakítása, illetve a pénzügyi konstrukció kidolgozása még várat magára. A C2C ipari alkalmazása még nagyon az elején tart (alig több mint tíz évről beszélünk), és csak az elkövetkező években fog kiderülni, hogy néhány innovatív és kezdeményező kedvű vállalaton kívül sikerül-e minél több cégnél bevezetni a C2C-t, ezáltal azt a szükséges kritikus tömeget létrehozni, amely mind a költségekben, mind pedig az ökológiai folyamatokban jelentős változást hozhat.
És hogy hol tart a bölcsőtől bölcsőig Magyarországon? Az első lépés ugyan megtörtént, de érdemi fejleményről még nem beszélhetünk. A Bölcsőtől bölcsőig című könyv Kelet-Európában egyedül itthon jelent meg, ráadásul az eredeti angol kiadáson kívül csak a magyar verzió használta azt a különleges szintetikus "papírt", amely tulajdonképpen vízálló polimerizált műgyantából készült, s hagyományos módszerrel több százszor újrahasznosítható. A könyv bemutatója alkalmával tavaly Budapesten járt Michael Braungart, aki előadást tartott a Műszaki Egyetemen. A Nyugat-Dunántúli Régió pedig jövőre valószínűleg részt vesz egy olyan EU-s regionális együttműködési projektben, melynek a célja C2C–ben rejlő gazdasági lehetőségek feltárása lesz. Remélhetőleg e kezdeményezések hozzájárulnak majd ahhoz, hogy néhány úttörő és innovatív cég itthon is felismerje a koncepció gazdasági és ökológiai előnyeit.
Kriza Máté